Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

Tegnap segítő, ma felszolgáló, holnap vezető, jövő héten tulaj.. Vigyázz Viktor jövök

Szóval ma is nyolckor kezdtem. Voltam a konyhában is, sajnos csak mint megfigyelő, annyira nem mernek rám bízni mindent, de pucolhattam almát!! Szóval ma megengedhettem magamnak egy durva reggelit is amit itt egy sonkás-sajtos croissant-ot jelent. Ebédre is invitált Attila, csak mindig mikor elindultam be a teraszról a konyhába, hogy ott elbújhassak és ehessek, valaki megállított, hogy hozzak ezt meg azt. Mire észbe kaptam már lejárt a munkaidőm és mennem kellett a vonatomhoz.

Azért mégsem ez volt a legjobb nap, kevesen vagyunk nagyon sok asztalra. Ki tudja mikor vették fel melyik rendelést, ki viszi ki, HOVA? És minden társam  minden kicsi könnyen kiküszöbölhető problémára ideges lesz és már a plafonon van, mert még egy espressot szeretnék ugyan ahhoz az asztalhoz.És még én a kávéra várok, leszedem az asztalokat, de be is kell vinni a koszosat, de a kávét rögtön kell kivinni mert ha nem friss nem az igazi ez pedig itt élet-halál kérdés. De "Borika hozzál még evőeszközöket ki, meg tányérokat mind a három méretben. Ja és Latte-s pohár is el kéne!!"

Húzós nap volt, és szerencsémre nem az utolsó. Laci felajánlotta, ha benne vagyok, lehetek beugró, tehát mikor hívnak és nekem jó akkor vállaljak pár óra munkát. Mikor megláttam a gyönyörű honoráriumomat, egyből igent mondtam. Persze nem volt valami sok az az összeg de mégiscsak én sétáltam le 90 km-ert azért a kis jelképért. 

Nagyon jó volt ez a témahét. Tényleg nagyon élveztem, a sok fájdalom, idegeskedés és egzecíroztatás ellenére is. Jó volt belekóstolni és tudom, hogy elviselhető. Bár a társaim óva intettek, hogy van ennél jövedelmezőbb szakma is, ami még a magánéletedet sem teszi tönkre. Vagy esetleg lehet sok pénzem, csak időm nem lenne elverni. És mindenképpen lottózzak. Még fogom látni őket. 

Köszönöm Andreának, hogy bejuttatott oda!

A harmadik napon egyre kellett mennünk. 

   Igaziból ma túl sok mindent nem kellett csinálnunk. Abban tudtunk most segíteni, hogy ötleteket kellett adnunk, hogy milyen fellépők lehetnének itt a ZP-ben. De sajnos ezeknek az eredményét nem mondhatjuk el. 

Segíthettünk még abban, hogy a honlapon mit lehetne változtatni, mivel lehetne jobb, érdekesebb. De igaziból nem nagyon kellett rajta sokat variálni. 

Egy kis izgalom viszont volt a napban. Ugyanis az egyik együttesről téves információk szivárogtak ki a ZP neve alatt, és ezt a problémát meg kellett oldani. Úgyhogy megfigyelhettük azt, hogy egy ilyen helyzetet hogyan kezelnek, mi erre a megoldás. 

Megtapasztalhattuk azt is, hogy ez a munka nem csak jó dolgokkal jár. Kaptunk körülbelül 200 darab lapot, amin név; cím; születési dátum; stb. volt, és ezeket kellett Excel-be bemásolnunk. Ez nem volt annyira jó. De a munka nem csak móka és kacagás. 

Ez a napunk is érdekes volt.. 

Ma már reggel 8-tól nyitva volt a terasz is, tehát 3-szor több vendéget fogadtunk, mert hát szívesebben ülnek le a tér közepén és reggeliznek a napfényben a vendégek. Elmondható hogy minden társam tudja a tutit, vagyis megmondja mindenki hogy mit csináljak. Persze elég gyakori hogy a két instrukció egymásnak ellentmondásos, de tartsam be mind a kettőt.

A legrosszabb mikor egy nagyobb társaság érkezik. Kinézetre nem lehet megmondani mindenkinél, hogy most magyar vagy külföldi-e. Szóval érkezik a négy fős társaság, leülnek én pedig viszek négy magyar és négy angol étlapot magammal. Köszönök egy "hello"-t majd ők is halkan vissza köszönnek. Kiosztom a magyar étlapokat és mikor befejezem az egyikük megszólal: Angolul! Szóval szabadkozva veszem ki mindegyik vendég kezéből az étlapot és osztom ki újra a már angol menüt. És már piros a fejem, mert nem is értik hogy most minek cserélgetem ezeket.

Ma már nem főzhettem kávét. Habár a kívülállók szemében a kávéfőzés csak egy gombnyomásból áll, igazából sokkal több minden számít, kezdve hogy mennyi darált kávét teszek bele és milyenre gőzölöm a tejet, stb. Ma ötig dolgoztam, az utolsó órák csendes gyötrődésekben telnek, mert a pincér nem ülhet le, nem telefonozhat, nem figyelhet másra csak a vendégekre. Kapunk néha egy-két perces szünetet, de ne éld bele magad. Habár lapos talpúban járok be, igazi maratonnak tűnik az egész. De az 5 órás végzések a jók, mire haza érek már rágyúrtam az izomlázamra is, tehát fájdalom mentesen fekszem le aludni. 

Ma a konyhába is bepillantottam. Ott egy igazi cirkusz van. Értsd: drámáznak, énekelnek, viccelődnek és néha megcsinálják a rendelést is.Délre már általában készen van az aznapi menü és mindent frissen készítenek el. Soha semmi sem telik 10 percnél több időbe míg elkészítik, és az étlapon a lazactól kezdve a kacsáig minden van. Persze ne értsük hogy ilyen flancos lenne az egész, mert egy hamburgert is bedobhatsz!

Csütörtök reggelemet a Danubius Hotel Flamencoban töltöttem, Varga Szilvia igazgatói asszisztens árnyékaként. A hotel a Feneketlen-tó közvetlen közelében van, idejutnom nagyon egyszerű volt, mivel a nagyszüleim a másik oldalt laknak, 5 perc alatt beértem.

Rendkívül kedvező, hogy ennyire közel van a természethez, és a város látványosságaihoz is egyaránt. A hotel egy kifejezetten rendezvényekre összpontosult szálloda, megbeszélések, üzleti tárgyalások és esküvők gyakori színhelye. Nem csak a környezete zöld, hanem maga a szálloda is, mivel amit meg lehetett oldani, egy nagy felújítás és sok minden kicserélése keretében, környezetbaráttá alakult. A nagyobb áramot felemésztő gépek helyet cseréltek energiatakarékosabb változatukkal. Szelektív hulladékgyűjtés folyik, és a csapok is víztakarékosságra vannak beállítva. Kifejezetten vannak WWF szobák is. 

Reggel fél 9-re érkeztem, kedves mentorom pedig alaposan körbevezetett a szálloda alsó szintjén, ami a konyha, rendezvénytermek, uszoda, kondi terem, bár és a reggelizőből állt. Utána megkaptam a visitor kártyámat, majd a személyzeti folyosók labirintusán eljutottunk az asszisztensi irodába. Reggelire kaptam kakaós csigát is. Az irodában megnézhettem a környezetbarát nyertes projektjüket, a facebook oldalon böngészgettem, majd segítettem az itallapok kicserélésében is. Sok minden érdekes dolgot megtudtam a szállodáról, hogy mik is vannak a háttérben. Sokszor jöttek az irodába más alkalmazottak is különböző ügyek kapcsán. Volt egyhatalmas nyomtató a szoba végében ami mellett ültem, ezzel volt mindenkinek a legnagyobb baja, mert vagy nem akart működni vagy beragadt a papír, de aztán mindig megoldódott. Ebédszünetben hortobágyi palacsintát ettem, de volt olasz zöldség leves és pörkölt is salátával. Egy kis pihenő után következett a filmesek fogadása. A szakácsukról forgattak egy interjút, ami még majd sok mindennel bővül, ennek a részleteibe is bele tudtam nézni. Elég hosszúra nyúlt és utána már el is voltam engedve, körülbelül 2-kor végeztem. Kifelé menet leadtam a visitor kártyámat, amiért holnap újra el kell mennem, de nem is baj mert rendkívül aranyos a bácsi, a kapuőr azt hiszem.

A mai nap kezdetekor sikeresen megszereztem az első harci sérülésem, mely uborka szeletelés közben történt. A nap nagy részében töltött káposztát készítettem egy esküvőre, ezen kívül és a zöldségkockázáson kívül nem sok mindent csináltam, kivéve azt az előételt amit eddig minden nap. Sajnos még mindig nem tudom a nevét, de finom! Szomorúan várom a holnapot, tudva, hogy az lesz az utolsó napom.

Nyolcra mentem be reggel. 9-től nem volt víz bent csak a kinti teraszhoz tartozó bódénál, tehát minden egyes kávéért kimentem kérni egy kávét, aztán bementem tiszta poharakért, aztán vissza és megint be a friss kávéval. Plusz 10 km amit lesétálok. De 11-től megint volt víz szóval visszaállt a rend, de akkor már kinyitottuk a teraszt is szóval ezerrel lehet kihordani a bódéba a tányérokat, evőeszközöket, üdítőket stb. És aztán jönnek mennek a vendégek és lehet behordani a koszos tányérokat is. Egy szó mint száz legközelebb beszerzek egy lépésmérőt, és gyúrok karizomra. 4kor végeztem, már a villamos megállóig is nehéz volt elbotorkálni, annyira éreztem a lábam, hogy FÁJ!

Ma egykor bementem a SonkaArcokba, hogy találkozzak Tamással. A találkozót délre beszéltük meg de kiderült, hogy csúszás va így átraktuk egyre. Egykor megérkeztem, találkoztam is Tamással, aki mondta, hogy üljek le és mindjárt jön. (Az a mindjárt egy órát jelentett) Addig ültem és néztem, ahogy szenvednek a pincérek és szakácsok, mert elfogytak a tiszta tányérok, de a megremdelések száma nőtt. Aztán végre sikerült beszélnem Tamással, megbeszéltük, higy fél 4-re odamegyek a Hold utcai piacra és segítek a helyszín berendezésében. Még az ételek listáját is rámbízta, hogy vigyem a piacra. 

Szerdán a Hotel Pólusban töltöttem el 6 órát. Fél 10 kor Tóth Róbert szállodaigazgató körbevezetett a szállodában, szobákat néztünk, a konyhát és a bowling pályát is megtekintettük. Ezután beszélgettünk, hogy egy nem belvárosi szálloda hogyan tudja túlélni ezt a nehéz gazdasági helyzetet. Ők kuponos akciókkal csábítják a vendégeket főleg külföldről, többek közt Csehországból, Szlovéniából és Szlovákiából. Főleg csoportok szállnak meg ebben a hotelben, ezen a héten finn, szerb, bosnyák, azerbajdzáni karatésok. Ennek egyik oka, hogy nem a központban van az épület, másrészet egy tipikus 3 csillagos szálloda (anyagilag kedvezőbb). Beszéltünk az üzemeltetésről és ennek költségeiről. [Magas számok voltak, nem szeretném ecsetelni.] 

Ezután a recepción töltöttem a napom hátralévő részét. Kollát Róbert mutatta meg nekem a HostWare winFro nevű programot. Ez azon programok egyike amit a szállodák előszeretettel használnak rezervációk kezelésére, szobák rendezésére valamit statisztikák és egyébb szállodai adatok is egy helyen vannak ebben a programban. A Hotel Pólusban a recepciós kezeli a szoba foglalásokat és a szoba beosztásokat is. Megmutatta az alapokat mi hogy működik, majd megcsináltunk egy becsekkolást és néhány kicsekkolást, továbbá volt egy szobacsere az egyik vendég részére, és egy hosszabbítás 2 éjszakára. Ez a program egyszerűnek tűnik, egy hét alatt szerintem bele is lehet jönni.

1 óra körül ebédeltünk, majd újra a recepción folytattam a megfigyelést. Élveztem ezt a napot. Úgy érzem egyre több dolgot tudok meg, és nagyon tetszik amit látok, tapasztalok. 

Én egészen pontosan nem tudom még mit szeretnék tanulni, de most az a tervem hogy műveszet managmentel fogok foglalkozni.Azért választottam az A38-ot mert ott nem csak koncertek, de kiállítóterem, vetítések es kultúrális programok is vannak.  Kedden délben mentem a hajóra es találkoztam Kozlov Sándorral aki az A38-as hajó sajtó-marketing részlegén dolgozik. Körbevezetett a hajón megmutatta minden részét, bemutatott mindenkinek és elmesélte a hajó "törtenetét", kik alapították stb., stb...  Érdekes volt