A múzeumi látogatásom egy csöppet kalandosan kezdődött. Fél óra alatt sikerült bejutnom a mellékbejáraton át a Néprajzi Múzeumba, átvergődtem a portán és megtaláltam az emberemet. Csorba Judithoz kerültem az archívumba, ott is a képtárba. Fontos tudni, hogy a múzeumnak 3 fő része van a kiállítótermeken kívül: a tárgygyűjtemény, a könyvtár és az archívum, aminek szintén 3 része van: a filmtár, a képtár és a rajz/lenyomattár.
A múzeumban dolgozók munkáját nagyban befolyásolja a pénzügyi helyzet, ami itt sem túl rózsás (mint ahogy egyik magyarországi múzeumban sem). Kevesen vannak rengeteg munkára, ami azt jelenti, hogy a kiállítást, amit én látogattam, egy-két, de főleg egy ember csinálja, holott egy egész csapatot elbírna a feladat. Az én szemszögemből ez tiszta szerencse, nem maradok ki semmiből. De nem tudom, hogy ők hogy bírják.
Voltam a hatalmas (több százezres) képtárban. Elszöszmötöltem ott egy jó darabig, mert ki kellett válogatnom minden képet, ami Nagykanizsához vagy Kiskanizsához köthető. Tévedés ne essék, nincsenek egy helyen.
Kikerestem, hogy milyen leltárszámú képek tartoznak a településekhez, majd ezeket kikerestem a képtárból. A a veszélyesen gyúlékony nitrátos negatív képek szobájában, és a filmtekercsek és üveglapra készített képek kuckójában is jártam. Mindkettőben nagyon hideg van.
A napom második felét fent töltöttem az irodákban, és a kiállítótermekben. Végre láthattam, hogy hogyan készül el egy kiállítás. Egy két részes német vándorkiállításról van szó. Fordítottam német szövegeket magyarra, megnéztem a félkész kiállítótermeket, és meghallgattam hogy hogyan készült el az első fele. Érdekes, hogy milyen ötletes kényszermegoldások születnek, mikor egyre kevesebb pénzből kell felszerelni egy-egy termet.
Az épület egyébként hatalmas belülről. Egyszer elszaladtam az irodából a mosdóba, és teljesen elvesztem. Egy barna ajtón kellett bemennem, de sajnos csak visszafelé vettem észre, hogy minden ajtó barna, sok a folyosó, ráadásul senki sem volt a közelemben, aki eligazíthatott volna. A pániknak hamar vége lett azonban, mert rájöttem néhány kör futás után, hogy az ajtók ki vannak táblázva.
Nagyon jól éreztem magam egész nap, kis gyakornok lettem, már várom a holnapot!