Még kedd délután megbeszéltem Szeliga Szilviával, a Baxter nevű gyógyszergyártó cég egyik marketingesével, hogy másnap (azaz szerdán) fél11-kor találkozunk a Blaha Lujza tér mellett található Marriott hotel előtt. Itt egy három napos kongresszus kezdődött, külföldről érkeztek orvosok, Baxter dolgozók, stb., és ennek a lebonyolítását szervezte részben Szilvia. Bementünk, és sok dolgom nem akadt, mert volt rajtam kívül két lány, akiket hostesként alkalmazott a cég, így csak néhány dologban tudtam segédkezni (pl: táskákba információs lapokat tettem). Az időnk nagy része ezek után várakozással telt, hisz feladatunk az volt, hogy a megérkező embereknek névkártyát, táskát és információkat adjunk át. Én kaptam a táska-osztó lány szerepét, és annyi volt a dolgom, hogy átadjam a táskát a megérkezett illetőknek és elmondjam, hogy nagyon fontos információkat találhatnak benne. A két másik lánynak egyébként az volt a feladata, hogy kihúzza a nevüket a listáról és hogy angolul elmondjon néhány infót a vacsoráról, a programról, a helyszínekről. Végre elkezdtek megérkezni az emberek. Feladatomat remekül teljesítettem, ellentétben a másik lánnyal, aki semmilyen információt nem mondott el nekik, holott ez lett volna az egyetlen feladata.. Sőt, mikor egy lengyel nő a vacsora iránt érdeklődött zavartan rám nézett, és azt kérdezte: "Ezt hogy kell mondani?" Így hát nekem kellett kisegítenem a leányzót, aki egyébként 10 percig taglalta előtte, hogy neki milyen jó nyelvérzéke van, és édesapja 7 nyelven beszél, anyukája 4 nyelven, és ő még latinul is tud... Ja és nagyon segítőkészen és "kedvesen" kiosztott, hogy: "Csak hogy tudd, nem szabad firkálni az ilyen lapokra, amiket ad neked a munkáltatód, mert lehet hogy majd vissza kell adni, de ezt csak azért mondom, hogy ha majd a jövőben hostes munkát fogsz még végezni, akkor tudd, érted:) " Természetesen a hangvételében kell keresni azt, hogy miért is volt ez "kiosztás". No, a lényeg, hogy megint láttam egy jó példát, hogy milyen nem akarok lenni húsz évesen, úgyhogy már ezért megérte.
2-kor mennem kellett angol órára, úgyhogy eljöttem, és csütörtökön már nem is mentem vissza oda érettségi után, mert úgy gondoltam, inkább pihenek.
P.Dina
