Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

Ez volt az egyik első kérdése Péternek, mikor először beszéltünk. Akkor azt mondtam, igen szeretnék, most is ezt válaszolnám, nem változott a véleményem, sőt a hét során csak erősödött bennem, és úgy érzem, ezt akarom csinálni!
Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ez volt az eddigi legjobb témahetem az AKGs pályafutásom alatt, pedig a többire még rosszindulattal se lehet azt mondani, hogy nem lett volna jó. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen közegbe csöppentem, amit először is Baranyai Istvánnak szeretnék megköszönni, aki a kezdeti kapcsolatszerzésben segített, majd Seres Tamásnak, aki ezt az egészet elintézte nekem (azért kíváncsi lennék, hogy ő mivel foglalkozik, kár hogy ilyen rövid ez a hét).
De a legnagyobb köszönet Scherer Péternek jár, aki megengedte, hogy az árnyéka lehessek és mindenhova kövessem. Valamint Kovács Krisztiánnak, aki az előadások mellett a filmforgatására is elvitt. És Gyulay Eszternek, aki lehetővé tette, hogy ezt a sok darabot lássam.

Eljött a hét vége, de számomra szerencsére még közel sem fejeződött be. Annak ellenére, hogy Pepe a hét elején azt mondta, hogy ez pont egy laza hete, úgy érzem kifejezetten eseménydúsan telt.
Nagyon sok élménnyel gyarapodtam, sok mindent megtudhattam a színészek világáról, rengeteg anekdotát meséltek a színházi próbákról, filmforgatásokról, színészekről. Láttam előadás előtti próbákat, készülődést és kész darabokat, melyeket csak ajánlani tudok mindenkinek. Valamint tucatnyi könyvet, filmet és színdarabot javasoltak, melyeket el kell olvasnom/meg kell néznem!
Sajnos a kis színházak, társulatok élete nem könnyű manapság, kevesen ismerik őket, annak ellenére mennyire jók, remélem ezek után lesznek egy páran, akik kedvet kapnak az ő darabjaik megtekintéséhez is.

A hét nekem hivatalosan, vasárnap este zárult a Szkénében, ahol megnéztem Parti Nagy Lajos: Bivaly-szuflé című komédiáját, Kovács Krisztián, Scherer Péter, Mucsi Zoltán, Katona László és Horváth Lajos Ottó szereplésével. Parti Nagy Lajos külön nekik írta a darabot, a szereplőket is a beceneveikből alakította ki. A darab rendkívül jó volt, úgy érzem méltó befejezése lett a hetemnek.

A pénteki napom este indult a Centrál színházban, ahol a Pletykafészek című darabot néztem meg. http://www.centralszinhaz.hu/eloadasok/program/52169/pletykafeszek

Ismét korábban érkeztem, Péter bevitt a színész büfébe, ahol egy friss, meleg pogácsa és egy cola kíséretében helyet foglaltunk. Míg mi beszélgettünk sorra jelent meg a többi színész, Liptai Claudia, Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter, Simon Kornél, Schmied Zoltán.

Valamint más színházi dolgozók is voltak ott, akik egyáltalán nem lepődtek meg témahét hallatán (Péter mindenkinek, akinek bemutatott elmondta, hogy honnan jöttem, mi ez a témahét, és, hogy ugye milyen jó), sőt mondták, hogy ismerik már az AKGs árnyék témahetet.
Rudolf Péter első kérdése az árnyékolással kapcsolatban, az volt, hogy a színpadra is követni fogom-e Pétert, én természetesen azt mondtam, igen persze, ők jót nevettek, pedig komolyan gondoltam..:)
A darabot nagyon élveztem, főleg a színészek miatt, könnyed, vicces péntek esti kikapcsolódás volt.
A színház után Péterrel kinn beszélgettünk, mikor egy fiú, félénken megszólította, hogy esetleg készíthetnének-e a művészúrral egy fotót, Pepe természeten beleegyezett. (a hét folyamán többször volt, hogy fotót vagy aláírást kértek és ő mindig kedvesen fogadta a rajongókat) Épp, hogy pislogtam egyet, mire egy csapat fiatal rohamozta meg őt, engem kiszorítva, intettünk egymásnak, hogy majd beszélünk, és ott hagytam a boldog csapat gyűrűjében, visszanézve még láttam, ahogy Pepe kedvesen mosolyog a kamerába.

ma pótoltam be a pénteket, és iszonyó jó nap volt,baromi sokat dolgoztam. a róka kinyitotta a szemét,ki lettek javítva a hibák,egyenként,74 képkocka,ja és le lettek mentve,és egy srác,zoli (akinek ezúton is köszönöm) felajánlotta,hogy a kedden kívül segít befejezni ezt az egészet.

összességében az eddigi egyik legjobb témahét volt,köszönöm a kedd animációs stúdiónak,hogy itt lehettem,meg m. tóth gézának és györgynek és timinek meg mindenkinek  tényleg,hogy ennyit segítettek --- a bolt is nagyon jó,és tetszik,talán még csütörtökön is bejövök dolgozni délelőtt. 

a rókát meg majd egyszer felrakom ide.ha normálisan kész lesz

(a hét folyamán Scherer Péter, színészt követem)

A napot a Gellért téren kezdtem volna, ahol a Bringázz munkába program keretében Péter reggelit osztott a bicajosoknak. ( http://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/2013/05/08/akik-a-reggelit-szervirozzak-scherer-peter-hegedus-d-geza-nemeth-juci-es-kiraly-julia/?fb_action_ids=4188927581119&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%7B%224188927581119%22%3A185373251619497%7D&action_type_map=%7B%224188927581119%22%3A%22og.likes%22%7D&action_ref_map=%5B%5D )

Sajnos az autósok nem akarták, hogy odaérjek, de igazuk is volt, hisz miért megyek egy bringás reggelire kocsival.. Másfél óra dugóban állás után, úgy döntöttem villamossal folytatom utamat, jól tettem, ugyanis a Kálvin téren kiszállva egy ismerős alak tekert el mellettem, Pepe volt az és természetesen nem vett észre. Sikerült elérnem, így követtem a következő programra (a reggeli véget ért, sokan voltak, így az étel hamar elfogyott) mely egy megbeszélés volt egy első éves rendező tanonccal, aki felkérte Pétert a vizsgafilmjének egyik főszerepére. A megbeszélés során felolvasták a darabot, Pepe elmondta az észrevételeit vele kapcsolatban, és megállapodtak a forgatás időpontjában. A beszélgetés végén Dani meghívott minket fagyizni, ugyanis kiderült, hogy a Bazilikával szembeni Gelarto Rosa fagyizóban dolgozik. Ezt az ajánlatot nem lehetett visszautasítani, el is sétáltunk a Bazilikához, ez alatt Danitól megtudtam, hogy melyik filmes suliba ne menjek, és hol zajlik jó képzés. Ezután mindenki megkapta a maga rózsáját (epres-bodzás és ferreros fagyim isteni volt) és szétváltunk.

Este, hogy ne boruljon fel a „minden este egy színház” rendszer, és már korábban megbeszéltem Lukáts Andorral, hogy meg szeretném nézni, elmentem Az utolsó tekercs című előadására. Érdekes darab volt, sokat lehet rajta gondolkodni, egy biztos, hogy Lukáts Andor remek színész.
http://szinhaz.hu/budapest/51332-az-utolso-tekercs-beckett-bemutato-lukats-andorral

(a hét folyamán Scherer Péter, színészt követem)

Szerdán 9-kor Péter felvett és együtt mentünk a Róna utcai filmgyárba. Korábban odaértünk, így volt idő egy kis idegenvezetésre, megmutatta a nagy színészek és filmek képeit, mesélt róluk. Láttuk a stúdiókat és azt, hogy a TV2, hogy veszi át a filmgyár épülete felett az uralmat.
 A szinkron stúdió egyszerűbb volt, mint aminek hittem, egy irányító szobából és a stúdióból állt. Ismét bebizonyosodott, hogy milyen kicsi a világ, ugyanis a szinkronrendező, Kata a lányát jövőre az AKG-ba szeretné hozni.
Kata röviden ismertette a filmet, elmondta, hogy Pepe, a főszereplő legjobb barátjának lesz a hangja és néhány tudnivalót a szereplőről.
Majd kezdődött a munka, látszott, hogy nem először csinálnak ilyesmit, Péter számos színésznek adta már hangját pl. Sacha Baron Cohennek, Zach Galifianakisnak és GRUnak is. Közben megérkezett Gyabronka József, Haumann Petra és Király Attila is, akikkel felvették a közös jeleneteket. Kata elkérte a számomat, hogy majd felhívjon az iskolával kapcsolatban, na meg, ha van valami munka számomra.
Érdekes volt látni, hogy hogyan zajlik az ilyesmi, hogyan változik meg a film a szemünk előtt pár perc alatt.

Ezután elindultam hosszú utamra, a Hűvösvölgyi úthoz, mely a vártnál sokkal könnyebben ment. A cél a Sunny Dinner étterem volt, ahol a Zéro című film (Krisztián és Martina főszereplésével) forgatása már reggel óta folyt.
(http://filmtekercs.hu/fokuszban/januarban-kezdi-a-zero-forgatasat-nemes-gyula)
Az étterem körbe volt zárva, de engem beengedtek, mikor megtudták, hogy Kovács Krisztiánhoz jöttem. Krisztián bemutatott a stáb tagoknak, a rendezőnek (Nemes Gyulának), de volt, aki külön odajött bemutatkozni. Épp szünet alatt érkeztem, de mint kiderült a statisztákat már háromnegyed órája beültették a helyükre. Azt a jelenetet forgatták, mikor Martina és Krisztián beront az étterembe 20 kutyával. Nem volt egyszerű feladat, szegény állatok nem akarták azt csinálni, amit a rendező mondott. Az öltöztető és sminkes lánnyal barikádot kellett építenünk, hogy ne hozzánk meneküljenek, de még így is volt olyan kitartó kutyus, aki bejutott hozzánk.
Nagyon érdekes volt számomra az egész, mert eddig még nem voltam ennyire benne egy forgatásban. A nap végére megtudtam, hogy nem könnyű a statiszták élete, kutyákkal nehéz dolgozni, gyakran adódnak problémák és akár egy negyedik utolsó felvételt is kell csinálni, hogy a végeredmény tökéletes legyen.
Élveztem a napot, bár még számomra is kicsit fárasztó volt. A szünetekben Martinával, és Krisztiánnal beszélgettünk, itt már szinte hivatalosan is a tolmács szerepét töltöttem be. Nagyon vicces volt, mikor a stáb tagok hozzám jöttek, hogy mondjam meg Martinának ezt, vagy kérdezzem meg tőle azt, még a számomat is elkérték, mert úgy volt, hogy Martina velünk jön tovább. Sajnos nem így lett, így elbúcsúztam tőle, ő sok sikert kívánt nekem a színészettel kapcsolatban. (korábbi beszélgetésünkkor azt mondta menjek külföldre Színművészeti Egyetemre, megfontolandó..:))
Mivel Krisztián hétkor játszott, a forgatásnak fél hatkor vége lett, mi pedig taxival suhantunk át a városon a Thália színházhoz. Ott az előadás előtt még néhány dolgot elpróbáltak, Péter ellátta tanácsokkal a két színészt. A színház ajtajánál álló jegynézegetők már mosolyogva nyitották ki az ajtót, hisz az előző nap folyamán számtalanszor haladtam el mellettük, mondván hogy többször nem megyek ki, ma is így volt, de ők továbbra is kedvesek voltak, hisz, ahogy egyikőjük mondta a másiknak, „Engedd csak nyugodtan, Ő Scherer úrral van.” 

Az Ady/ Petőfi című előadás szuper volt, közelebb hozta hozzám a két költőt és új oldalukról ismerhettem meg őket. A színészek pedig több karakterben megcsillogtatták tehetségüket. Ebben a darabban is, akár csak a Gyávában, a színészek kapcsolatban álltak a közönséggel, olyannyira, hogy az elején a mellettem ülő iskolás csapat hangos bekiabálásokkal reagált a darab kezdő kérdésére.
Ehhez az előadáshoz tartozik egy beszélgetés egy kortárs költővel, most Dragomán György volt a vendég, akit eddig nem ismertem, de a beszélgetés után úgy érzem, hogy mindenképp el kell olvasnom a könyvét.

Szerdán ismét ellátogattam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Köztelek utcai épületébe. Azt hittem, hogy egész nap egy big band próbáján fogok ülni, de ehhez képest az első pár óra beszélgetéssel telt. Felvetődött néhány nagyon érdekes téma, amikkel jó, ha minden zenész tisztában van. Szó esett például arról, hogy mi a teendő, ha egy felkérésre igent mondok, de egy másik hely jobb ajánlatot tesz (mondjuk többet fizet) és választanom kell a kettő közül. Ebben az esetben például nem érdemes lemondani egy olyan fellépést, amit már egyszer elfogadtam, mert lehet hogy az a hely nem fog még egyszer felkérni és, habár azon az egy koncerten lehet, hogy többet keresek, hosszútávon jelentős bevételkiesést jelenthet. Szóba került az is, hogy mi a játéktechnika szerepe a zenében. Többek között nagyon fontos eszköze az önkifejezésnek: egyfajta szabadságot ad az, ha valaki technikailag képzett, ugyanis nem kell arra koncentrálnia, hogy sikerül-e valamit lejátszania, hanem azzal törődhet, hogy minél jobban kifejezze az érzelmeit, gondolatait. Összességében nagyon hasznosnak bizonyult ez az óra, sok olyan kérdésre kaptam választ, amik már bennem is felmerültek.

Ez után tartottunk egy rövid, 15 perces szünetet, ami alatt megérkezett a big band, ami egy dobosból, basszusgitárosból, szólógitárosból, és sok fúvósból állt.  Egy big bandről röviden azt kell tudni, hogy általában 12-20 főből áll és megkomponált számokat ad elő. Bár itt nagyrészt a szaxofon-és rézkóruson volt a hangsúly, érdekes volt látni, hogy egy gitár hogyan tud beilleszkedni ennyi fúvós közé. Ennek a próbának a végét sajnos már nem tudtam megvárni, mivel este fellépésem volt és 6-ra oda kellett mennem az A38-ra próbálni.

Tegnap délelőtt angolból tettem emelt érettségit. Majd délutántól újra követtem a követettemet. Este a MÜPA-ban voltunk. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyén.

A hetet Velencén zártuk le, amit animálással töltöttünk.

A tegnapi napnak a javat megint csak othon toltottem mivel, hogy a kovetettem aludt. Az elozo napot foleg az uj Ep-jenek az elkezdesevel toltotte valamint az elozo bejegyzesemben emlitett bankos inteznivaloival. Keso delutan a bandajaval (Peterfy Bori and Love banddal) egy koncert fellepesuk volt, melyre elmentem. Egy radio-vezetonek a privat bulijan leptek fel. Igazabol nem tanultam semmit az esemenybol de jo volt latni, hogy milyen dobos valojaban a DJ urasag. A koncert tok jo volt de keso estig tartott ezert nem maradtam vegig. Osszessegeben a vartnal hasznosabbnak bizonyult ez a het, sot jelentosen gyarapodott a magyar zenei vilaggal es magan zeneszekkel kapcsolatos ismeretem.

Hétfő reggel kicsit aggódva, ám izgatottan rohantam Hegyi Barbara próbájára a Pesti Színházba. Egy Sógornők című darabot vettek elő újra, amit 13 éve vagy lényegében nagyon régen játszottak már, csak néhány szereplő változott. Nos mint említettem kissé megszeppenve közelítettem a teremhez, mikor egy kedves, lassú, mély hangot hallottam a büfé felől:

-   Maga az a kishölgy akit az Ákágéból diszponáltak mihozzánk?

Hát én voltam. Hegedűs D. Géza viszont korántsem az a harapós kommunista tiszt volt, akinek előző este a Made in Hungária című filmben láttam. Kényelmesen elhelyezkedett a mögöttem lévő széken és míg a színésznők Parti Nagy Lajos szókimondó hexameter-soraira próbáltak egy rövid koreográfiát, folyamatosan súgdosta a fülembe, hogy mit láthatunk a színpadon, egyáltalán miről szól a darab, hol játszódik, mi a lényeges nyelvi lelemény a québeci angolos francia fordításában. El is szállt egy csapásra minden aggodalmam, csak csodálkoztam hogy csinálhatják ilyen egyszerre, mégis saját karakterüknek megfelelően ennyire különbözően a feladatukat a színésznők. Aztán persze jött a kínos kérdés, amire már számítottam:

-    Tehát maga is színésznő szeretne lenni?
-    Hát…izé az úgy van, hogy hát… még így nem igazán tudom…
-    Ó hát persze hogy az szeretne lenni, látszott ahogy igyekezett befelé a terembe, az a megszállott csillogás a szemében…!

Nos akkor jól van, ha ennyire látszik, én nem ellenkezem. A szünetben is a színészekkel lenni hihetetlen volt. Mintha folyamatosan egy előadást figyeltem volna. Sosem tudni mikor játszanak…

A próba után Csengével (mert később ő is csatlakozott) bevágódtunk Barbara kocsijába és amennyire a dugó engedte igyekeztünk a tévéstúdióba, ahol Szily Nóra beszélgetős műsorába kapott meghívást kedves árnyékoltunk. Az út alatt megtudtuk mennyi gyönyörű pillanata és mennyi árnyoldala is van a színész szakmának, mennyire oda kell figyelni, hogy a megfelelő pillanatokban ne dőlj össze, jól oszd be az időd… és persze hogy a mi generációnknak mennyivel nehezebb dolga van.
A stúdióban több érdekes dolgot is megfigyeltünk Csengével, amíg Barbarát sminkelték és míg a felvétel ment.

1)    A sminkeseken és a riporteren kívül mindenki számítógép előtt ül egész nap, akármilyen kreatív munkát végez is.
2)    A bluebox helyére hangulatos kávézót varázsolni a képernyőn egyetlen gombnyomás, mégis kész varázslat. Azon kívül nem lehet túl inspiráló egy üres kék térben kreatívan beszélni.
3)    Nehéz a néző számára érthetően összefüggően társalogni (Barbarának persze rutinból ment)
4)    Néhány evolúciós praktika: miért ne vedd elő a rágódat a stúdiósok mellett, hogyan szerezz minél több teasüteményt diszkréten, hogyan tartsd nyitva az önzáródó, kártyával nyíló ajtót amíg kimész a mosdóba, stb.

A kocsiban ismét szóba jött a pályaválasztási téma. Barbara állandó energiája, humora és vidámsága ránk is átragadt, ezért Csenge egyre bizakodóbban gondolkozott a színészségen én pedig egy kritikusi vagy riporteri állás felé kezdtem kacsingatni:D

Némi szabadidő után este az Átutazók című darabot néztük meg a Vígben. Leginkább Törőcsik Mari játéka fogott meg benne, hogy ennyi idősen, szó szerint a halálból visszatérve, egyetlen szó nélkül mit tud mutatni a színpadon. Elgondolkodtató előadás volt, kicsit a mai magyar valóság kilátástalanságáról, de igyekeztem nem párhuzamot vonni a kocsiban oly sokat pedzegetett jövőnk és eközött. A darab után Barbara öltözőjében már csak megbeszéltük a keddi haditervet majd a művészbejárón távoztunk 

(május 6)

A hetemet Hegyi Barbara színésznővel fogom tölteni. Őszintén szólva fogalmam sincs, mi akarok lenni, rengeteg dolog érdekel, mikor a patrónusok megkérdezték hová szeretnénk menni én kapásból 10 különböző foglalkozást írtam fel a nyomozótól kezdve a gyógytornászig. Szóval miért ne menjek színházba… Logikus.

Már amikor Barbarával telefonon megbeszéltük a hetet nagyon szimpatikus volt, gyorsan össze is tegeződtünk és meghívott a színházak éjszakáján, szombaton tartott Csárdáskirálynő bemutatóra a Vígszínházba.

Hát nem pont erre számítottam. Egy nyílt főpróbának volt meghirdetve a dolog, bár inkább a társulat bemutatkozásának nevezném. Volt ott minden, ami csak kell a közönségnek; híres színészek, eltervelt és nem eltervelt bakik, bugyivillantás, csajozás-pasizás, egy kis közönségbevonás énekléssel, színpadra hívással és… nos gyopárokként kellett kinőnünk a székünkből az egyik dal alatt. Csakhogy azt a dalt legalább nyolcszor énekelték el. Úgy hiszem, hasznos lesz a hét :D

(május 5)