(a hét folyamán Scherer Péter, színészt követem)
Szerdán 9-kor Péter felvett és együtt mentünk a Róna utcai filmgyárba. Korábban odaértünk, így volt idő egy kis idegenvezetésre, megmutatta a nagy színészek és filmek képeit, mesélt róluk. Láttuk a stúdiókat és azt, hogy a TV2, hogy veszi át a filmgyár épülete felett az uralmat.
A szinkron stúdió egyszerűbb volt, mint aminek hittem, egy irányító szobából és a stúdióból állt. Ismét bebizonyosodott, hogy milyen kicsi a világ, ugyanis a szinkronrendező, Kata a lányát jövőre az AKG-ba szeretné hozni.
Kata röviden ismertette a filmet, elmondta, hogy Pepe, a főszereplő legjobb barátjának lesz a hangja és néhány tudnivalót a szereplőről.
Majd kezdődött a munka, látszott, hogy nem először csinálnak ilyesmit, Péter számos színésznek adta már hangját pl. Sacha Baron Cohennek, Zach Galifianakisnak és GRUnak is. Közben megérkezett Gyabronka József, Haumann Petra és Király Attila is, akikkel felvették a közös jeleneteket. Kata elkérte a számomat, hogy majd felhívjon az iskolával kapcsolatban, na meg, ha van valami munka számomra.
Érdekes volt látni, hogy hogyan zajlik az ilyesmi, hogyan változik meg a film a szemünk előtt pár perc alatt.
Ezután elindultam hosszú utamra, a Hűvösvölgyi úthoz, mely a vártnál sokkal könnyebben ment. A cél a Sunny Dinner étterem volt, ahol a Zéro című film (Krisztián és Martina főszereplésével) forgatása már reggel óta folyt.
(http://filmtekercs.hu/fokuszban/januarban-kezdi-a-zero-forgatasat-nemes-gyula)
Az étterem körbe volt zárva, de engem beengedtek, mikor megtudták, hogy Kovács Krisztiánhoz jöttem. Krisztián bemutatott a stáb tagoknak, a rendezőnek (Nemes Gyulának), de volt, aki külön odajött bemutatkozni. Épp szünet alatt érkeztem, de mint kiderült a statisztákat már háromnegyed órája beültették a helyükre. Azt a jelenetet forgatták, mikor Martina és Krisztián beront az étterembe 20 kutyával. Nem volt egyszerű feladat, szegény állatok nem akarták azt csinálni, amit a rendező mondott. Az öltöztető és sminkes lánnyal barikádot kellett építenünk, hogy ne hozzánk meneküljenek, de még így is volt olyan kitartó kutyus, aki bejutott hozzánk.
Nagyon érdekes volt számomra az egész, mert eddig még nem voltam ennyire benne egy forgatásban. A nap végére megtudtam, hogy nem könnyű a statiszták élete, kutyákkal nehéz dolgozni, gyakran adódnak problémák és akár egy negyedik utolsó felvételt is kell csinálni, hogy a végeredmény tökéletes legyen.
Élveztem a napot, bár még számomra is kicsit fárasztó volt. A szünetekben Martinával, és Krisztiánnal beszélgettünk, itt már szinte hivatalosan is a tolmács szerepét töltöttem be. Nagyon vicces volt, mikor a stáb tagok hozzám jöttek, hogy mondjam meg Martinának ezt, vagy kérdezzem meg tőle azt, még a számomat is elkérték, mert úgy volt, hogy Martina velünk jön tovább. Sajnos nem így lett, így elbúcsúztam tőle, ő sok sikert kívánt nekem a színészettel kapcsolatban. (korábbi beszélgetésünkkor azt mondta menjek külföldre Színművészeti Egyetemre, megfontolandó..:))
Mivel Krisztián hétkor játszott, a forgatásnak fél hatkor vége lett, mi pedig taxival suhantunk át a városon a Thália színházhoz. Ott az előadás előtt még néhány dolgot elpróbáltak, Péter ellátta tanácsokkal a két színészt. A színház ajtajánál álló jegynézegetők már mosolyogva nyitották ki az ajtót, hisz az előző nap folyamán számtalanszor haladtam el mellettük, mondván hogy többször nem megyek ki, ma is így volt, de ők továbbra is kedvesek voltak, hisz, ahogy egyikőjük mondta a másiknak, „Engedd csak nyugodtan, Ő Scherer úrral van.”
Az Ady/ Petőfi című előadás szuper volt, közelebb hozta hozzám a két költőt és új oldalukról ismerhettem meg őket. A színészek pedig több karakterben megcsillogtatták tehetségüket. Ebben a darabban is, akár csak a Gyávában, a színészek kapcsolatban álltak a közönséggel, olyannyira, hogy az elején a mellettem ülő iskolás csapat hangos bekiabálásokkal reagált a darab kezdő kérdésére.
Ehhez az előadáshoz tartozik egy beszélgetés egy kortárs költővel, most Dragomán György volt a vendég, akit eddig nem ismertem, de a beszélgetés után úgy érzem, hogy mindenképp el kell olvasnom a könyvét.
