Az utolsó napon megint mást követtem, ezúttal az ügyvezető igazgatót, Kereki Ferencet. Pozíciójából eredően nagyon fontos, hogy lényegében mindenről tudjon, ami a cégben zajlik, így a pénteki napok mindegyikén Pakson van egy vezetői ülés, ahol a különböző területek igazgatói ősszegyűlnek, beszámolnak a hét eseményeiről, a felvetődő problémákat megtárgyalják, valamint jövőbeli történéseket, időpontokat, stratégiát is egyeztetnek. A délelőttöt időben kitevő ülésen én is ott lehettem Kereki úr oldalán, roppant érdekes témák merültek fel, de ezeket erkölcstelenség lenne bővebben kifejtenem, így ezt nem is teszem. Ebéd után folytatódtak a megbeszélések, ekkor még visszajönnek az igazgatóhoz az egyes vezetők olyan témákkal, amket inkább négyszemközt szerettek volna megbeszélni, valamint még egyéb területek felelősei is megkeresik Kereki urat, jönnek külső személyek is megbeszélésre. Ezekkel így el is telt a nap, bizalmi okokból nem mindegyiken lehettem jelen, de amiknek tanúja voltam adtak egy rálátást arról, hogy milyen fontos, hogy cégvezetőként az ember egyáltalán valamiféle kapcsolatot ápoljon beosztottjaival, hiszen így egyrészt a közhangulat is javulhat, másrészt így tisztában lehet vele, hogy mi minden történik alatta, amiért mint ügyvezető igazgató, felelősséggel tartozik. Hazafelé elbeszélgettem Kereki úrral, hogy ő hogyan látja a cég dolgait, valamint arról is mesélt, hogy kinevezése óta milyen változtatásokat hozott munkájának működésével kapcsolatban.
Meglehetősen sok élménnyel és tapasztalattal léphetek ki a fényre, hiszen, ha nem is töltöttem sok időt a követéssel, a héten csak három napot, pontosan ennyi féle munkát meg is figyelhettem, ez biztosította a változatosságot is, így egy percig sem sikerült unatkoznom ezen napokon, még ebből a szempontból is különleges volt az RHK Kft.-nél leélt időszak.
P.D.L.
