Mi az az Árnyék témahét?

2013. május 6-10-ig az AKG végzés előtti évfolyamán "Árnyék" témahetet tartunk. A témahét során a diákok egyenként kísérik a napi mukájukban egy-egy szakma képviselőit 5 napon keresztül. A munkájukban segíthetnek, megfigyelhetik, hogy mit is jelent az adott szakmában dolgozni. A blogon a tanulók napi beszámolói olvashatóak.

Látogatások


Paris Hilton és a minőségi időtöltés

2013.05.12. 20:04 Varga Dóra C

Pénteken az utolsó napomat az Index internetes bulvármagazinjánál a Velvetnél töltöttem, ami sokak kedvence.

Lassan telt eleinte a nap, mert legalább fél órát ültem úgy, hogy nem kaptam semmilyen feladatot. Vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem, hogy kaphatnék-e feladatot.  Szerencsére többet is kaptam egyszerre. A smárolós Paris Hilton, Hulk Hogan és az interneten keringő szexvideója, verekedő gördeszkások, egy pitbulltámadás, meg az őrült apa, aki élethű játékfegyvert fogott a fiára... ezek a cikkfordítások kerültek ki a kezem alól, bár azt hiszem csak kettőt használtak fel belőlük az oldalon. Próbáltam ötletet is ajánlani nekik, de sajnos nem volt megvalósítható jogvédelmi okokból kifolyólag.

Délután környékén elküldtek egy közeli óbudai piacra, ahol interjút kellett készítenem az árusokkal. Viszonylag kevés újdonsággal tudtam szolgálni mikor visszamentem, sok többletinformációhoz nem jutottam.

Így telt el a pénteki napom. Megköszöntem a lehetőséget és nehéz szívvel elbúcsúztam attól a remek érzéstől, amit a szerkesztőségben eltöltött pár nap alatt éreztem. Ahogy már korábban is írtam, a hangulat a szerkesztőségi üléseken és a számítógépek előtt is mindig nagyon jó volt, hála a folyamatosan beáramló érdekesebbnél-érdekesebb híreknek és a jófej munkatársaknak.

A hozzám legközelebb álló feladatok azok voltak, amiket ténylegesen én is írhattam, így például az érettségiről szóló cikkek. De érdekesek voltak számomra az MTI-s fordítások is. A Velvetre készült cikkfordítások távolabb álltak tőlem, pedig eleinte azt gondoltam volna, hogy több hozzáfűznivalóm lesz ezekhez a témákhoz.

Maradt még pár megválaszolatlan kérdésem, de remélem a jövőben még lesz lehetőségem visszatérni ide, és kideríteni a választ a ezekre a kérdésekre is. :)

Ezúton is szeretném megköszönni Munk Verának és a Velvet szerkesztőségének a lehetőséget, hogy a gépezet részese lehettem!

Szólj hozzá!

Címkék: Média

Egy időre az utolsó napom

2013.05.12. 19:59 Balogh Ákos

Hát végül eljött a péntek és ezzel az utolsó árnyéktémahetes napom itt a Civil Rádiónál. Azért így az utolsó napra is akadt feladatom. A még kedden felvett interjút vágtam meg. Illetve miközben vágtam Ádám (Magyar Ádám, ő a kapcsolatom a Rádióhoz) beavatott a zenék és a szöveg összeszerkesztésének fortélyaiba. Ez összességében ki is tette a pénteki munkámat. Úgy hogy ezután csak a búcsúzkodás maradt. Mindenki nagyon rendes volt velem és én is nagyon jól éreztem magam. Főleg mert úgy tűnt valóban hozzá tudtam járulni a rádió munkájához ami jó érzés volt. Meg is beszéltük hogy majd nyáron visszamegyek és önkéntesként folytatom a technikai dolgok kitanulását. Ha minden jól megy és megtanulom a dolgokat a végén talán még egy-egy félnapos műszakot is el tudok majd vállalni. Szóval ez úton is szeretném még egyszer megköszönni a lehetőséget és a segítséget Magyar Ádámnak és nem utolsó sorban a kiképzést Szigeti Mártonnak! 

(Ui: Nagyon szerettem volna feltölteni képeket, készült pár a felvételekről és a stúdióról de valamiért nem hajlandó megnyitni őket a Blog.hu... Majd valahogy a végére járok és utólag felrakom őket.)

Szólj hozzá!

Címkék: Média

"Ez egy olyan szakma, amibe az ember beleszeret."

2013.05.10. 23:10 Paskuj Panna

Én a mai nap során foglalkoztam igazán avval a szakmával, amit még anno felírtam csibén a listára. 
Fél 10-re értem a Summa illetve Mátrix produkciós irodába, ahol utoljára szerdán voltam. Szabó Gábor már várt itt. Első köreink az MTVA-ba vezettek, ahol leadtuk a következő heti műsorokat DVD-n és a későbbiek első verzióit, amit még sok embernek jóvá kell hagynia, hogy adásba kerülhessen. Ezután átadtuk a következő heti forgatások szövegét Román Péter supervisornak. 
Mindeközben nagyon sokat beszélgettünk Gáborral. A Szomszédok forgatásairól és az Indul a bakterház-ról nagyon sokat kérdeztem, és ő örömmel storyzgatott róluk. 
A komolyabb részére akkor tértünk át, amikor visszaértünk az irodába és nyugodtabb körülmények közé kerültünk. Ide később befutott a másik két gyártásvezető Makkos Zsolt és Blázy András is.
Gábor elmesélte, hogy ő tulajdonképpen, hogy lett a 'semmit nem tudok erről a szakmáról' szintről, egy elismert, kedvelt és jó gyártásvezető. Avval azonban szembesített, hogy amiket mesél a régi munkáiról, ma már közel nem így zajlanak. Sokkal kevesebb dolga lett neki mint gyártásvezető, és már-már inkább a felvételvezetői tevékenységek tartoznak az ő munkakörébe. Felvázolta előttem azt a nagyszerű és sikeres magyar filmipart, ami volt a 70-es évektől fogva, és amire ő olyan büszkén gondol vissza, hogy részese lehetett. Szerencsés, születhettem volna egy kicsivel előbb...
Megértette velem a filmgyártás egész folyamatát, az elejétől a végéig (ami csak halkan jegyzem meg eléggé hosszú és bonyolult). Ennek nem csak az általános technikai, művészi, de a jogi illetve pénzügyi hátterét is, ebben András és Zsolt is segített. 
Amellett, hogy ilyen komolyan beszélgettünk, volt a könnyebb ismerkedős hangvétel, ugyanis úgy éreztem, hogy ők nagyon kíváncsiak honnan jöttem, ki vagyok, minek a kapcsán kezdett el érdekelni a média. Hát meséltem nekik!:)

Az idő nagyon gyorsan elrepült és hirtelen délután 2 lett, nekem pedig mennem kellett. 
Én felajánlottam mindhármuknak, hogy ha bármi olyan segítségre lenne szükségük, amiben mondjuk még tanulhatok is valamit erről az egész gyártásvezetősdiről, akkor én nagyon szívesen jövök bármikor. Gábor pedig azt mondta, hogy ha tényleg lesz egy bizonyos filmsorozat forgatás itt Budapesten, akkor bedumál engem oda. És nem mellékesen, le fogják adni a forgatások előtt a nevemet az MTVA-ban, ha esetleg szeretnék jönni megnézni, mert ők bármikor szívesen várnak.

Bennem ez a bizonyos mondat maradt meg a legjobban -és ez az amit a hét legnagyobb leckéjének könyvelek el magamban-, ami a bejegyzés címe is lett, és az a túláradó áhítat és szeretet, ahogyan Gábor mondta. 
Nagyon sokat köszönhetek nekik, mert formálódtak a gondolataim ha még teljesen nem is tudom őket kibogozni és rendbe tenni, de egy valami biztosan megfogalmazódott bennem: ezért a szakmáért, akár még matekot is tanulnék!

Szólj hozzá!

Címkék: Média

Péntek- HVG

2013.05.10. 23:04 hornpeti

Második napom (és egyben utolsó) reggel 10-kor kezdődött a HVG-nál. Egy órát várnom kellett az árnyékvetőmre, de hasznosan telt, mert be tudtam fejezni a HVG olvasását. Ezek után mutatott pár dolgot, mi hogy megy az irodában, majd elmentünk ebédelni. A korai ebéd után elkezdtem megírni a HVG plusz sörökről szóló cikkébe az általam megbízott flekket. Jó volt írni és két óra alatt meglett a közel húsz sor a facebookos kérdőív alapján. Ezután átküldtem a szerkesztőnek, aki megkért, hogy segítsek neki (ami egyébként rendkívül megtisztelő volt) elvégezni a csöpp felmérésemet. Ami meglepett, kiderült, hogy szó szerint benne lesz a cikkbe az én részem is, így majd olvasni is lehet az interneten (vagy meg lehet venni). Ez nagyon jó befejezése volt a hétnek és rendkívül nagyra értékelem, hogy fél nap után megtiszteltek ezzel. 

vége

Szólj hozzá!

Címkék: Média

Egy reggeli rádióműsor

2013.05.10. 19:44 Balogh Ákos

Csütörtök reggel volt szerencsém bepillantást nyerni egy reggeli rádióműsorba. A reggeli adások több szempontból is macerásabbak, például reggel hétkor kezdődnek (így rohadt korán kell kelni) valamint az álmosság tetejébe rengeteg zene, bejátszás és telefonhívás szakítja meg a beszélgetéseket. Persze éppen ezért jók a reggeli műsorok mert sok minden történik bennük, én is ezért élveztem a lebonyolításukat. Hét óra előtt egy kicsivel érkeztem és nem sokkal utánam megjött a műsorvezető is két vendégével. Nagyon jópofa műsort raktak össze (ez a Mentatea nevezetű műsor). Az ügyeletek technikus Marci és a műsorvezető Andor szemmel láthatólag már elég régóta dolgoztak együtt és jó barátok is így folyamatosan hülyéskedtek a műsor alatt. Mindig is valahogy így képzeltem el a kötetlenebb röhögős reggeli műsorokat. Kilenctől volt pár óra üres járat majd kicsit később még egy élő adás aminek a lebonyolítása után már elmentem. Ez volt az egyik legérdekesebb és legpörgősebb adás amin részt vettem. 

Szólj hozzá!

Címkék: Média

Szerkesztőségi meeting

2013.05.09. 20:06 Paskuj Panna

Késleltetve írok a szerdai napomról ugyanis ma emelt angol érettségizni voltam az Árpád Gimnáziumban, szóval úgy gondoltam ezt a napot kihagyom témahét ügyileg.

A szerdám lightosabb volt mint a hét első két napja, ugyanis egy főszerkesztőségi megbeszélés volt napirenden délután 5től. Én jó szokásomhoz híven fél 5-re ott voltam a Bécsi úti irodájukban, de már épp kezdték szóval időben voltam. Az egész negyed 9-ig tartott, amíg észre nem vettük, hogy már sötét van a szobában ahol ülünk.
A tartalomról nem mondhatok semmit, hiszen titoktartás van. Amit el tudok mondani az a megbeszélés menete. Mint már mondtam az egyik ember akit én követek, Szabó Judit főszerkesztő. 
Amikor odaértem először még, akikkel nem ismertük egymást bemutatkoztunk, majd belevágtak. Mindenkinek külön-külön volt egy témája, ami egy külön adás terv. Ki kell gondolniuk, hogy milyen vendégeket akarnak hívni abba a műsorba, majd felkeresni őket és interjúzni egyet az adott témával kapcsolatban meg úgy általában kicsit megismerni őket. Ebből írniuk kell rendes szöveget és ez alapján tudnak elkezdeni dolgozni. A műsoron belül külön altémákat neveznek meg, amiben kifejtik, hogy miről lehetne beszélgetni a vendégekkel. A férfi vendég mindig egy külön rész, őket általában nehezebb elérniük és nehezebb bármire is rábeszélniük (még hogy a férfiak nem hisztise(bbe)k...), tehát az interjú is nehezebb ügy. Megbeszélik az egész műsor menetét, a különböző bejátszásokat, helyszínötleteket. Ami nagyon tetszett, hogy mindenkinek a jegyzeteiben van egy rész "érdekességek" alcímmel, ez akár egy külföldi sztárról egy vicces story, vagy pár fontos adat. 
Volt szerencsém nekem is bevonódni bizonyos szinten a munkába, mert engem is kérdeztek, beadhattam pár ötletet.

Élveztem a megbeszélést, hiszen egy vicces, vidám és fiatalos csapatot láthattam, akik igazán minőségi és alapos munkát végeznek.
Tulajdonképpen evvel le is zárult a témahét egyik része nekem, hiszen Judittal, a főszerkesztővel többet a témahét keretén belül nem találkozom, de felajánlotta, hogy bármikor ha tud akkor segít. 
A hét elején az ő részében kevesebb érdeklődéssel indultam, ám mostanra kiderült számomra, hogy ez nem olyan egyhangú munka mint ahogy én azt elsőre gondoltam. Ha az ember jó benne (márpedig Judit nagyon jól csinálja, amit csinál), sok szorgalom, kitartás kell hozzá és a kreatívitása is jócskán kibontakozhat. Sok felelősséggel jár, és sok papír munkával.
Abból a szempontból viszont nagyon magaménak érzem, hogy a szerkesztők minden szinten nagyon műveltek és tájékozottak, a meeting során feljött sok olyan téma, amiről szétáradó örömmel hallottam, hogy végre valaki szintén szeretne vitázni és megcáfol egy teljesen általánosnak vett kijelentést. Maradtam volna még órákig, hogy beszélgessünk ezekről!
Bizonyos szinten össze tudom hasonlítani egy színházi szakmával (amivel én tavaly szintén eleget foglalkoztam) és sokkal több kiteljesedési lehetőséget és kreatívitást látok benne. 
Szóval összefoglalásként megtetszett ez a szakma, holnap jön a másik nagy teszt, amit már nagyon várok, ugyanis a holnapi napot Szabó Gáborral fogom tölteni, aki nem mellesleg a Szomszédok klasszik-magyar sorozat és az Indul a bakter ház (nálunk családi nagy kedvenc) gyártásvezetője!:)

Szólj hozzá!

Címkék: Média

HVG- Csütörtök

2013.05.09. 20:04 hornpeti

Három napos betegség után végre alkalmam nyílt rá, hogy meglátogassam a HVG szerkesztőségét. Az első élményem a heti konferencia volt, ahol a még ki nem adott, de már kész újságokat bírálják a szerkesztők, erre az ülésre mindenki elolvassa az új HVG-t és kommentálja a különböző cikkeket. Van, hogy valaki megkapja a "hét írása" díjat, ami extra fizetséggel is jár. A megbeszélésen csak a  lap főszerkesztője és a különböző rovatok főszerkesztői jelennek meg. Nagyon jó volt a hangulat a megbeszélésen, ami egyébként az egész épületre igaz. Külön jól jött, hogy a főszerkesztő úr megkérdezte én melyik három cikket olvasnám el szívesen, így nem csak bárgyún kellett mosolyognom két és fél órán keresztül. A megbeszélés nagyon izgalmas volt,olyan információkat szereztem (habár csak felületesen) amiket mások még egy hétig nem fognak tudni és egy holnapután megjelenő HVG-t is hozhattam haza teljesen INGYEN. Sokszor inkább hasonlított beszélgetésre mint munkára, de feltűnt, hogy mindegyik szerkesztő igen okos és főleg ennek köszönhető a kellemes légkőr. Nem csoda mivel hetente elemzik mi történik a világon. 

A tárgyalás után Molnár Patrícia (akit követek), bemutatott a különböző, az osztályán dolgozó, szerkesztőknek, akik mind rendkívül kedvesek. Egy óra HVG olvasás és ebéd után újabb feladatot kaptam, egy fiatal, új munkatárs megkért, hogy a HVG Pluszban megjelenő írásához végezzek egy kisebb felmérést a fiatalok fesztiválon való sörözési szokásairól. A rövid elemzésemet holnap-holnapután adom le neki. Eléggé irigylem, hogy ilyen témákról írhat, de azt is megtudtam, hogy kemény, hétvégét is igénylő munka az újságírás.

Nagyon jó volt a nap, kedvesek és segítőkészek az ott dolgozók. (Elég jó a menza, olcsóbb és többféle mint az AKG-ban.)

Szólj hozzá!

Címkék: Média

Az első felvételem

2013.05.09. 00:05 Balogh Ákos

A mai napom a tegnapihoz képest pihentetőbb volt. Délután érkeztem meg a bázisra és elkezdtem dolgozni a már megkezdett vágnivalómon. Közben pedig szünet gyanánt részt vettem egy beszélgetés felvételén ami az utómunkálatokat követően egy adás részét képezik majd. Érdekes volt végignézni/hallgatni hogyan készülnek fel a műsorvezetők és interjúalanyok a beszélgetésre és hogyan vágják ki, illetve sodorják magukat a különböző kérdez-felelek csapdákba. Valamint a felvétel után befejeztem a rám bízott vágást és szerkesztést, ezzel életet adtam a második általam korrigált műsornak (olyan 50 perc körüli tehát volt vele munka...). 

Szólj hozzá!

Címkék: Média

Rita Ora és Calvin Harris összejöttek

2013.05.08. 16:11 Varga Dóra C

Szerencsére, nem csak erről szólt a napom, de nagyjából jól összefoglalja azt, hogy mi volt a mai munkám a Velvetnél.

A Velvet egy internetes bulvármagazin, tehát az Index után nagy elvárásaim nem voltak vele szemben.

Tetszik a munkájuk, mert végül is melyik velünk egyidős lány ne szeretne percről percre híreket szerezni kedvenc sztárjairól? Egy idő után azonban nagyon unalmas lehet az ott dolgozóknak hatodszorra is arról írni, hogy egy névtelen kis celeb éppen kivel kavar, éppen ezért sokkal izgalmasabbnak tartom az Indexnél dolgozók munkáját, akik szélesebb körben tájékozódnak, és mindenféle információ beáramlik hozzájuk, a világ minden tájáról.

A Velvetnél töltött rövidke napom is úgy indult, mint az eddigi kettő, vagyis pontban reggel kilenckor elkezdtem azzal szenvedni, hogy hogyan nyissam ki a bejárati ajtót, ami eddig mindig nyitva volt, amúgy ha zárva lett volna kártyával működött volna, a kártya meg persze nekem nem működött. Becsengettem és szerencsére rögtön beengedtek.

A Velvet szerkesztőségi irodája (ahol amúgy a Totalcarosok és a Díványosok is vannak)  sokkal lazább stílusú, mint az Indexé, sok meztelen nő, Dundika, Fluor vagy éppen Alekosz inspirálja az újságírókat.

Háromnegyed tízkor szerkesztőségi ülést tartottak itt is, és ez is ugyanolyan felszabadult hangulatban telt, mint az előző kettő az Indexnél. Mivel a Velvetnek van olyan része is, amit csak 18 éven felüliek tekinthetnek meg, ezért az ülés a felénél kissé perverz irányba indult. A legegyszerűbb témákból, így abból is, hogy ma van a fagyi világnapja, olyan felnőtt videót kellett keresnie a videókért felelős srácnak, amiben a fagyival szórakoztatták magukat az emberek. Ők mindent a nevén neveztek, így pár mondat után a szerkesztőségi ülés vezetője elkezdett nevetni és szabadkozni, mondta, hogy itt nem kerülgetik a témát, csak akkor figyelnek arra, amit mondanak, ha 12 évesek ülnek bent a szerkesztőségben (és akkor is csak 5 percig tudnak), szóval ne érezzem kínosan magam. Megkérdezett arról is, hogy engem, mint olvasót mi érdekelne, vagy hogy esetleg találtam-e valami jó hírt külföldi oldalakon, amit meg szeretnék írni, de akkor még nem néztem körül.

Az ülés befejeztével küldtek nekem egy cikket Rita Oráról és Calvin Harrisről, amit meg kellett írnom, úgyhogy túl vagyok az első Velvetes cikkemen is. Fél tizenegykor pedig útnak indultam az AKG felé, hogy a történelem érettségiről tájékozódjak.

Miután visszaértem megírtam az infókat egy cikkbe, és az is került fel az Indexre teljes egészében, csak néhol fogalmazták át, amit írtam, így ez az első művem, ami fontos, és igazán a magaménak érezhetem.

P1270672d.jpg

Kaptam marcipánt is, a mellettem ülő férfi (akinek szégyen, de elfelejtettem a nevét, annyi embernek mutattak be) pedig figyelmeztetett, hogy az egyiket meg ne egyem, mert nagyon rossz. Vicceskedve azt is megjegyezte, hogy most csak jókat írhatnak a marcipán forgalmazóiról.

Jól telt a mai napom is, bár korán eljöttem a holnapi angol érettségi miatt, amit sajnálok, mert egyre jobban élvezem a bent töltött időt és munkát. Most kezdem azt érezni, hogy tényleg megtaláltam azt, amit majd a jövőben szívvel-lélekkel csinálni szeretnék.

A csütörtöki nap kihagyása után pénteken ismét a Velvetnél folytatom a munkám.

UI:. Ma találkoztam a Lerner Petivel, most már tudom, hogy hol dolgozik. :)

Szólj hozzá!

Címkék: Média

Csend, adás!

2013.05.07. 23:16 Paskuj Panna

Volt egy cikk talán a filmvilag.hu-n, ami a következő mondattal indított: „Gyártásvezetőnek egy gyerek sem készül.”. De utána jött a lényeg: Már csak azért sem, mert nem tudja, mi az. És pontosan ez az, ami az én érdeklődésemet felkeltette ez iránt a szakma iránt. Mindig gondolkodtam a filmek stáblistájának hallgatása/olvasása közben, hogy mi a fene is lehet az a gyártásvezető, ám igazán komolyan az utóbbi fél évben kezdett érdekelni. A témahét kezdetére úgy viszonylagosan meg is tudtam, de a színe-javát csak ez a pár nap fogja hozzáadni.

Elméletben egy gyártásvezetőt illetve egy műsorszerkesztőt terveztem követni, a gyakorlatban ebből egy egész stáb lett, megosztott figyeléssel. A fogadó helyszínem a Mátrix&Summa Produkciós Iroda Ridikül című női intellektuális talkshow Jakupcsek Gabriellával, illetve az MTVA (Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap), Magyar Televízió illetve 7-es stúdió (csak, hogy egészen pontosak legyünk). Két napot töltöttem el itt, 8-20 óráig, azaz 12 órás műszakban. A kontaktom a műsorszerkesztő Szabó Judit, akivel már múlt héten felvettem a kapcsolatot, ő megírta hova, mikor, hányra menjek, és elküldte a felvételi terveket is. Eszerint negyed 9-re kellett a Kunigunda úton, a B épület bejáratánál lennem. Itt kaptam egy vendég belépő kártyát, amivel az épületen belül, és a stúdiók között közlekedhettem.mtva5.jpg

Sikerként könyveltem el, hogy elsőre odataláltam a jó épülethez, és stílusosan kettő, a három gyártásvezetőből fogadott. Épület bejárással, millióegy bemutatkozással kezdődött a nap. Míg Judit megérkezett Szabó Gábor gyártásvezetővel beszélgettem, akivel terveim szerint a hét során még többször is fogok találkozni. Ő elkezdett mesélni arról, hogy pontosan mit is csinál, mint egy gyártásvezető. Ezt azért is leírom most, hogy azok, akik szintén nem tudnak/tudtak eddig a szakmáról megtudják.
A gyártásvezető az, aki az egész forgatást megszervezi. Kiválasztja, majd lefoglalja a helyszínt, összeválogatja a stábot, castingolja a szereplőket/statisztákat, megbeszéli velük a forgatásokat, fogadja őket a helyszínen, szerződést köt velük, megírják a számlát, majd ki is fizeti őket, kapcsolatot tart a stáb összes tagjával, informálja őket a teendőkről, és végig kíséri a forgatás menetét. Gyakorlatilag ő felel minden szervezésért. Ami nagyon tetszett, hogy Gábor már több mint 40 éve van a szakmában, de elmondása szerint nem volt két ugyanolyan napja.
Röviden ezt csinálja. Később Judit is megérkezett, neki segítettem felragasztani Jakupcsek Gabi súgólapjait és közben ő is mesélt a munkájáról.

A két forgatási napon 3-3 adást vettek fel.

Hétfőn:
Ami legjobban idegesíti a nőket
A divat és a nők…
Köszönöm, most már jól vagyok (avagy meggyógyult rákos emberek)

Kedden:
Szeretlek Balaton
Túlsúlyos a gyermekem, mit tegyek?
Egy gyerek, két gyerek, sok gyerek (kiscsalád, nagycsalád?)

A dolog úgy nézett ki, hogy engem először körbevittek a stúdióban, jól megnéztem a díszlet összes zeg-zugát, technikai berendezéseit, és kigondoltam honnan akarom nézni a forgatást. Némi járkálást közben nekem engedélyeztek, nem túl sokat mert az is zavaró külső hang, bármilyen őzléptekkel közlekedtem is. Néztem pár operatőr mögül (2/6), a statiszták mellől, és a férfi vendég belépési helyétől.
Egy felvétel a következőképpen nézett ki: az elején bejött a Warm-Up ember, aki a közönséggel dolgozik, magyarul ő a „tapsoltató”. Felhergelte kicsit a statisztákat, felvették a vágóképeket (taps, komoly nézés, mosolygás, nevetés stb.), majd a smink korrekciók után bejött Jakupcsek Gabi és a három női vendég. Beállították a mikroportokat, Gabi fülében beállították a súgót (ami néha eltartott egy jó ideig), beálltak felvételhez és forgott. A férfi mindig meglepetés vendég, ő a felvétel idő nagyjából háromnegyedénél jön be. A munkát egy technikai hiba, és egy eltévedt klímás szakította csak meg, egyébként egybe ment az egész.
Mivel ez a 7-es stúdió régen garázs volt, nem tartozik hangosító-világosító-felvételvezető stúdió hozzá, ennek a szerepét az épület előtt egy mtva-s kocsi tölti be. Ide csak ma, kedden mentem be az egyik rész felvételére. Teljesen más, mint bentről, mivel itt lehet beszélni (és beszélnek is) és mivel a sok főfejes van ott, nagyon vidám a hangulat.

Sok bizarr dolog megfogalmazódott bennem a forgatás során, amin alapjáraton az ember nem biztos, hogy elgondolkozik. Az első az volt, amikor forogtak a statiszták jelenetei, hogy mennyire másképpen tapsolnak. Furcsa, de így van! Mindenki máshogyan tapsol, ki viccesebben, ki szerencsétlenebbül, ki energikusabban, ki visszafogottan. Ezen jót szórakoztam! A másik a divatos adás forgatása előtt volt. Tervek szerinte bevittek volna meztelen próbababákat és a vendégek ott öltöztették volna fel őket. Erre (férfi) statisztákat kértek fel. Már a próbálásnál befuccsolt a dolog, amikor ketten nem tudtak felemelni egy babát úgy, hogy a talpa, haja, karja, lába, teste egybe maradjon. Maga a gondolat, hogy egy élettelen meztelen női test, amivel két férfi küszködik… Szóval végül nem vitték fel előre, hanem a kamerák mögött öltöztették fel őket a stábból. De annál a résznél én teljesen kikapcsoltam magamat a műsorból és csak az öltöztetést figyeltem, jó sokat mosolyogtam rajta!

mtva.jpg

A részek között mindig másfél órás szünetek voltak. Hétfőn még az épületben járkáltam, faggattam a munkájáról azt, akivel találkoztam, ismerkedtem, beszélgettem. Kedden úgy döntöttem felfedezem az MTVA főépületét, ami nem kis vállalkozás volt. Ismét stílusosan elsőre belefutottam a gyártásvezetők irodájába, ám előtte még találkoztam régi jó ismerősömmel, Halász Gábor operatőrrel, akivel volt lehetőségem együtt dolgozni (nem is egyszer). Szóval bejártam mind a négy és fél emeletet, elolvastam az összes névtáblát, ahova lehetett bekukkantottam és ahol lehetett beszélgetésbe elegyedtem.
Ami már az elejétől fogva nagyon meglepett az az, hogy bár ez egy istenesen nagy intézmény, ennek ellenére is mindenki köszön mindenkinek. Ezek után nem hangozhat olyan meglepően, hogy a büféstől kezdve a hírszerkesztőség igazgatóján keresztül, az utcai őrig mindenki köszönt nekem (persze én is nekik). De elsőre mégis furcsa volt. És, bár én előszeretettel tegezek le mindenkit, most visszafogtam magam, de kiderült, hogy mindenki tegez mindenkit, amitől nagyon megkönnyebbültem.
A fogadtatásom nagyon jó volt, sokkal barátságosabbnak és érdeklődőbbnek éreztem mindenkit, mint a projektévben. Lépten-nyomon érdeklődtek, hogy milyen gyakornok is vagyok én vagy, hogy pontosan mit is csinálok én a stábban, amin mindig jót mosolyogtam. Mindenki szívesen ajánlkozott, hogy mesél nekem és bármi kérdésem van, nyugodtan forduljak hozzájuk, és sok jó tanáccsal elláttak így előre az életben. Nagyon éreztem mindenkin, hogy értékeli és örül neki, hogy én az ő szakmájuk után érdeklődöm és mintha megtiszteltetésnek és kitüntetésnek vették volna, hogy egy kis „gyakornok” őket figyeli meg. Már már megható volt ezt látni rajtuk.
Egy csodálatosan jól együttműködő és szerető stáb mindennapjaiba csöppentem bele, akik mindamellett, hogy minőségi munkát végeznek, még jól is érzik magukat a szakmájukban, hiszen láthatóan mindenki szereti azt, amit csinál. A viszonyok mindamellett, hogy kollegiálisak, barátiak is.

mtva4.jpg

A forgatások ma lezárultak, nézni szerintem fárasztóbb volt, mint benne dolgozni. Ám holnap megyek, szerkesztőségi megbeszélésre, pénteken pedig Szabó Gáborral és a többi gyártásvezetővel töltöm a napot, akik materiális szinten is megmutatják nekem a munkájukat. Már várom!

 

Szólj hozzá!

Címkék: Média

süti beállítások módosítása