Én a mai nap során foglalkoztam igazán avval a szakmával, amit még anno felírtam csibén a listára.
Fél 10-re értem a Summa illetve Mátrix produkciós irodába, ahol utoljára szerdán voltam. Szabó Gábor már várt itt. Első köreink az MTVA-ba vezettek, ahol leadtuk a következő heti műsorokat DVD-n és a későbbiek első verzióit, amit még sok embernek jóvá kell hagynia, hogy adásba kerülhessen. Ezután átadtuk a következő heti forgatások szövegét Román Péter supervisornak.
Mindeközben nagyon sokat beszélgettünk Gáborral. A Szomszédok forgatásairól és az Indul a bakterház-ról nagyon sokat kérdeztem, és ő örömmel storyzgatott róluk.
A komolyabb részére akkor tértünk át, amikor visszaértünk az irodába és nyugodtabb körülmények közé kerültünk. Ide később befutott a másik két gyártásvezető Makkos Zsolt és Blázy András is.
Gábor elmesélte, hogy ő tulajdonképpen, hogy lett a 'semmit nem tudok erről a szakmáról' szintről, egy elismert, kedvelt és jó gyártásvezető. Avval azonban szembesített, hogy amiket mesél a régi munkáiról, ma már közel nem így zajlanak. Sokkal kevesebb dolga lett neki mint gyártásvezető, és már-már inkább a felvételvezetői tevékenységek tartoznak az ő munkakörébe. Felvázolta előttem azt a nagyszerű és sikeres magyar filmipart, ami volt a 70-es évektől fogva, és amire ő olyan büszkén gondol vissza, hogy részese lehetett. Szerencsés, születhettem volna egy kicsivel előbb...
Megértette velem a filmgyártás egész folyamatát, az elejétől a végéig (ami csak halkan jegyzem meg eléggé hosszú és bonyolult). Ennek nem csak az általános technikai, művészi, de a jogi illetve pénzügyi hátterét is, ebben András és Zsolt is segített.
Amellett, hogy ilyen komolyan beszélgettünk, volt a könnyebb ismerkedős hangvétel, ugyanis úgy éreztem, hogy ők nagyon kíváncsiak honnan jöttem, ki vagyok, minek a kapcsán kezdett el érdekelni a média. Hát meséltem nekik!:)
Az idő nagyon gyorsan elrepült és hirtelen délután 2 lett, nekem pedig mennem kellett.
Én felajánlottam mindhármuknak, hogy ha bármi olyan segítségre lenne szükségük, amiben mondjuk még tanulhatok is valamit erről az egész gyártásvezetősdiről, akkor én nagyon szívesen jövök bármikor. Gábor pedig azt mondta, hogy ha tényleg lesz egy bizonyos filmsorozat forgatás itt Budapesten, akkor bedumál engem oda. És nem mellékesen, le fogják adni a forgatások előtt a nevemet az MTVA-ban, ha esetleg szeretnék jönni megnézni, mert ők bármikor szívesen várnak.
Bennem ez a bizonyos mondat maradt meg a legjobban -és ez az amit a hét legnagyobb leckéjének könyvelek el magamban-, ami a bejegyzés címe is lett, és az a túláradó áhítat és szeretet, ahogyan Gábor mondta.
Nagyon sokat köszönhetek nekik, mert formálódtak a gondolataim ha még teljesen nem is tudom őket kibogozni és rendbe tenni, de egy valami biztosan megfogalmazódott bennem: ezért a szakmáért, akár még matekot is tanulnék!
