Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

Ma a délelőtti érettségi után szerencsére el tudtam menni egy újabb egyetemi órára, amelynek ismételten az MG épület adott helyet. Ez egy darus autóról szólt, pontosabban magáról a daru kezelőfülkéjéről, mivel a hallgatók feladata annak pontos modellezése. Ez is egy fél éves projekt, ami lassan a végéhez közeleg (prezentáció két hét múlva szerdán) így egy igencsak előrehaladott állapotot tekinthettem meg. Ez tartalmazta az összes vizuális, illetve szerkezeti elemeket is. Mindemellett már el volt készítve az 1:1-hez arányú modell kartonból, ami sokat segített a hallgatónak a belső rész kialakításában.

Sajnos ez volt az utolsó napom, amit Kővári Zsófiával tölthettem együtt az árnyékaként, bár remélem nem csak vakon követtem, hanem hasznos segéd is voltam számára.

Ma ismételten a Budapesti Műszaki Egyetemen kezdtünk reggel 9-kor, de ezúttal a Q épületben, ugyanis két nyomás érzékeny ’párnát’ biztosított számunkra az egyetem. Ezekkel a párnákkal azt mértük, hogy az egyes székek, mennyire terhelik a lábakat és a hátat, illetve mennyire támasztják azokat alá. Elsőként az épületen belül találtunk tipikus irodai, illetve iskolapadba illő székeket, melyeket két emberrel és öt-öt pozitúrával mértünk meg. Majd egy design szék stúdióba mentünk, ahol a történelem design szempontjából legjelentősebb székei szinte egytől egyik fellelhetőek voltak. Ezek közül az ergonómia szempontjából legjelentősebbnek ítéltetteket megvizsgáltuk és méréseket végeztünk rajtuk, akár csak az egyetemen lévőkkel. Itt 19:30-ig maradtunk. Minderre azért volt szükség, hogy a jövőben Kővári Zsófia olyan széket tervezhessen, ami nem csak design, de ergonómia terén is kiváló legyen.

Reggel 9 órára kellet Kővári Zsófia munkahelyére mennem a Római-partra, ahol egy egész napos irodai munka állt előttünk. Itt 3D-s hirdetéseket csináltunk egy különleges tükrös beépíthető monitorra, ami sokfelé megtalálható Magyarországon is. A munkafolyamat 3 fő részből állt:     

- 3D-s modellt készíteni a megrendelő logójából,                                                                - a modellt meganimálni, hogy ’mozgó’ legyen,                                                                  - videó szerkesztővel összevágni az animációkat.

Miután ennek a három kritériumnak eleget tettünk, akkor kezdhettük az egészet előröl, mivel ezt három különböző cégnek is meg kellett csinálni. Majd jött a délután 5 óra, ami a munka végét volt hivatott szimbolizálni, így nem sokkal utána be is fejeztük a tennivalókat.

A mai napom 12:00-kor indult a Budapesti Műszaki Egyetemen, ahol találkoztam Kővári Zsófiával, aki a fél éves projektekhez segítséget nyújtó tanár volt az MG épületben. Itt egy gyakorlati órán vettem részt, ahol megismerkedhettem az egyetem lézervágógépével is. Itt a hallgatók két csoportra oszlottak. Míg az egyik csoport egy modern társasház előterén dolgozott, addig a másik, Eger egységes tájékozódási rendszerét tervezte. Ezután leegyeztettük a másnapi találkozó helyszínét és időpontját.

Mint ahogy azt az előbbiekben olvashattátok én az Audi gyárban a V8-as motorrészlegen követtem Szabó Tibort. Csütörtökön érettségi után visszautaztam Győrre egy utolsó napra.

Mint ahogy minden reggel most is 8 órára mentem be. Kértem egy látogatói kártyát és átsétáltam a gyár másik szegletébe. Boldogan ültem oda Tibi mellé és érdeklődtem a kihagyott nap eseményeiről. Részt vettem a szokásos reggeli megbeszélésen majd belevágtunk a munkába. Voltam a gyártósoron egy bizonyos lemezt keresni meg ehhez hasonló dolgokkal segédkeztem az árnyékvetőmnek. Egészen fél 10-ig. Amikortól ugyanis a részlegen dolgozó elég vasmarkú vezető megtalált magának és így szólt hozzám: "Árnyék! Mit csinálsz most?" Mosollyal az arcomon válaszoltam hogy miként segédkezek Tibinek. Ekkor elmosolyodott és azt felelte, hogy tud nekem egy remek munkát. Kicsit tartva a dologtól,  de segítőkész elhatározásokkal követtem Palit aki leültetett egy számítógép elé egy nyomtatványt adott a kezembe. Megmutatott egy táblázatot a gépen melyen az alkalmazottak nevei és azonosító számaik voltak felsorolva. A feladatom nem volt más mint hogy egy már előre megírt munkaköri leírásba átmásoljam a nevüket és a számukat. És mindegyikük számára kinyomtassam a sajátját. Első pillanatban bosszankodtam hogy itt fogok ülni a gép előtt vagy egy órát mivel 60 darab név volt felsorolva. Ám a második pillanatban felcsillant a szemem. Rájöttem, hogy használhatom AZT! Nagyon boldog lettem és éreztem, hogy megérte István informatika óráin figyelnem. Végre hasznot hoz az a sok info érettségi feladat. Hiszen ez egy tökéletes KÖRLEVÉL! Nagy boldogan vállaltam el a feladatot mivel tudtam hogy 5 percnél nem fog többet igénybe venni. Pontosabban akkor még úgy gondoltam. Ám hamarosan elborított a borzadalom és elkezdtem ráncolni a homlokom. Majd szó szerint ideges lettem és megfájdult a fejem. A dokumentum le volt védetve. Nem lehetett kijelölni a szövegeket, beleírni vagy bármilyen formázási folyamatot véghezvinni. Semmi mást nem lehetett mint két fülecskébe bepötyögni vagy bemásolni a neveket és az azonosítókat. Így lett a sorozatgyártási folyamatokat elemző Balázsból, Egész nap a gép előtt billentyűket püfölő Balázs. A továbbiakban kaptam még 130 nevet és két különböző kitöltőlapot. Az egész folyamatot 3 ÉS FÉL ÓRÁN ÁT csináltam. Igazából két részletben, de ez nagyon betett. Hogy EGY ILYEN HELYEN egy ilyen baromsággal ennyit kell dolgozni. Mindegy milyen ügyes vagy, mennyire vagy jártas az informatika terén. Így is úgy is el kell hogy bíbelődj a dologgal.

A napomat azért mégis feldobta a szünetemben lévő 1 óra beszélgetésem amit András szervezett nekem egy az Audinál dolgozó mechatronikai mérnökkel. Ebbe az irányba szeretnék elindulni és Nándinak köszönhetően ez még jobban ezt a célt szeretném tartani magam előtt. Mesélt az egyetemről meg az elhelyezkedésről. Arról is mondott nekem egypár szót hogy miben is jobb ez mint egy villamos vagy gépész mérnök. Nem pont hogy miben jobb, hanem hogy miben más és milyen előnyei van velük szemben. Nagyon érdekes volt. Továbbra is nagy jövőt látok ebben az ágban. Később megmutatta, hogy hogyan is működnek a szenzorok a gyártósoron és milyen vészintézkedéseket hoztak a pontos munka érdekében. Nagyon modern a rendszer. Mindenképpen ezt az egy órát emelném ki a napomból. Jó lett volna több időt is beszélni Nándival de sajnos mennie kellett.

Összefoglalva a hetemet az Audinál nagyon elégedett vagyok. Megismerkedhettem egy ilyen hatalmas és csúcsmodern gyárral és a benne zajló élettel. Rengeteg tapasztalattal és tudással megtelve térek haza. Örülök hogy itt tölthettem ezt a négy napot. Sosem fogom elfelejteni!

rosszul voltam,úgyhogy hétfőn folytatom a munkát.

terveim szerint továbbra is fogok néha odamenni,legalább addig,amíg befejezem az animációt

A mostani témahéten Bakos Józsefet követem a Schiller Opelnél, aki a Váci úti szervizműhely vezetője. A Váci úti telep a Schiller Opel legnagyobb központja. A szerviz részlegen főleg az általános karbantartásokat végzik de akadnak motorhibás és egyéb más hibával rendelkező autók is. A törött gépjárműveket nem itt javítják azoknak a szervize a Fóti úton kapott helyet.  
Az első napon 7 órára mentem és találkoztam Bakos Józseffel aki egyáltalán nem tudott az érkezésemről (próbáltam elérni, de előző héten szabadságon volt). Ezért egy kissé kínos helyzetet szült amikor bemutatkoztam és teljes magabiztossággal mondtam neki, hogy én fogom egy hétig követni. A mondat végére már elfogyott az a bizonyos magabiztosság, amikor már láttam az arcán hogy nem igazán van képben. Összességben nagyon segítőkész volt, hamar felvette a szerepét és elkezdte mondani a fontosabb információkat a telepről és körbevezetett. Az első napomat főleg az úgynevezett motor diagnosztikai "osztályon" töltöttem, ahol egy gépet csatlakoztatva a jármű központi elektronikájához kiderítik, hogy egyáltalán mi baja van az autónak. A megnövekedett alkatrészmennyiség miatt már szinte elengedhetetlen ezt a módszert használni mert találgatással napokba telne megtalálni a hiba forrását avagy hogy az egyik szerelőt idézzem: "nem úgy van az, hogy gyere kuki hamm bekaplak". Szóval az első napom nagyjából ezzel telt, ezt figyeltem.

A második és harmadik napomat egy kalap alá veszem mert nagyjából ugyan az volt a forgatókönyv. Most már kaptam Schiller Opeles overált és beálltam egy szerelő mellé aki az általános szervizmunkálatokat végezte: Olaj- olajszűrő csere, Guminyomás ellenőrzés, fékfolyadék csere stb. Ezek azok a dolgok amikkel nem árt ha tisztában van az ember már csak simán akkor is ha rendelkezik gépjárművel. Szóval ezen a két napon a szerelők munkáját követtem bár figyelmem a 5. ugyanolyan csere után már gyakran elkalandozott a "cicisnénis" naptárakra amikkel amúgy tele van a szerviz.

A negyedik napon (ma) egy autó elektronikával foglalkozó szerelő mellé szegődtem. Mára már a munkások is teljesen megszokták, hogy ott vagyok és a sok magyarázat mellett kérdéseket is kaptam. Emellett többször kértek meg, hogy segítsek, aminek amúgy kifejezetten örülök mert így legalább gyakorlatba is át tudom vinni amit eddig láttam arról nem beszélve, hogy folyamatos nézelődéssel azért nem telik túl gyorsan az idő. Az elektronkán belül telefon kihangosítót szereltünk be, illetve légkondit javítottunk. 

Képeket majd holnap teszek fel.