Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

8:30-ra mentem a forgatás "bázisára" egy Réka nevű lányhoz, mert Timi- a stylist, akit követek- célzott rá, hogy egy forgatás mégiscsak eseménydúsabb, mint az irodában dekkolás. Elméletileg felhívta tegnap Rékát, hogy számítson rám, tehát én mit sem sejtve ringattam magam a tudatba, hogy végülis itt tudnak rólam, és csak a nap végén derült ki számomra, mikor Timi felhívott heves elnézéstkérések közepette, hogy hát gyakorlatilag nem. De nem baj, mert Rékával mindketten úgy tettünk, mint akik mindenről mindent tudnak. Tehát a reggel a bázison abból állt, hogy a Timiék álltal összeállított szetteket kikerestük a ruhakupacokból, és szereplőnként, jelenetenként bezacskóztuk. És azt kell mondjam, hogy ez volt a fénypont, innentől a napom határozottan lefelé ívelő pályát követett. A 9:30-kor kezdődő forgatásra elindultunk 11-kor, de a dugó miatt csak délben értünk oda egy, a Deák térhez közeli garzonlakáshoz, ahol a forgatás zajlott. Rá kellett jönnöm, hogy ez a forgatásosdi az, ahol mindig valakire várni kell, sosincs semmi kellék a helyén, vagy legalább Budapest azon kerületében, ahol a forgatás van, és senki sem tud semmiről. Ezt akkor fogalmaztam meg magamban, amikor Szandika, a hidrogénezett, műszempillás, pornószínésznő beütésű főszereplő megérkezett 12:30-kor a már említett fél tízes kezdetű forgatásra, mondván, hogy "Jaaa...hát én teljesen azt hittem, hogy ma nem is leszek". Szandikáról ezen kívül azt kell tudni, hogy a fő életfunkciói és egyben beszédtémái az orális szex, illetve a cigaretta tarhálás, amikkel valamiért mindig engem talált meg. Egyébként öt jelenet felvétele pontosan öt órán keresztül tartott, megtűzdelve  kétpercenként cigiszünetekkel, kajálással,a rendező próbálkozásaival, hogy az alaphelyzetet, és a karakterek iszonyú lelki mélységeit megmagyarázza Szandikának, és társainak, illetve, hogy esetleg elérje, hogy a szövegüket is megtanulják, vagy legalább valami hasonlót improvizáljanak. A Mi dolgunk Rékával az volt, hogy a színészeket öltöztessük, lefotózzuk, illetve a már leforgatott jelenetek szettjeit felcimkézzük, és visszacsomagoljuk. Tulajdonképpen tapasztalatnak jó volt, nagyon sok ilyen területen mozgó arcot megismertem, és a végére kivívtam annyira a tiszteletüket, hogy tőlem kérdezzék meg, hogy ki mit fog viselni, melyik színésznő éppen hol cigizik, és hogy melyik szettet visszük magunkal a forgatás egy másik helyszínére, és melyik marad. Ja, és várnak majd vissza. Ez is valami. Holnap fotózásra megyek, amit őszinte izgatottsággal várok, annál is inkább, mert a modellek legalább nem beszélnek.