Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

Mai nap is fél nyolc előtt érkeztem meg a kórházba, így volt esélyem megnézni a kardiológiai őrzőt is, ahol azok a betegek fekszenek, akiknél megvan az esély egy szívleállásra, ezért mindenki monitoron van, és van defibrillátor is. A beteg, aki minket érdekelt, azért került oda, mert 30-as pulzusa volt tegnap este. 

Ez a nephrológiai osztály orvosi irodája.

A reggeli megbeszélésen megtudtam néhány dolgot. Például az este folyamán 2 új beteg is érkezett az osztályra. És azt, hogy nem kötelező az orvosoknak köpenyt viselniük. Valamint azt, hogy rossz a nővérhívó rendszer, ami rossz, mert így a betegek nem tudják rendesen hívni a nővéreket (viszont nem hallatszik szinte folyamatosan az idegesítő hang, amit kiad a gép). És ezenfelül azt is hallottam, hogy az egyik kórteremben fekszik egy agresszív beteg, aki verekszik és karmol. És egy általános tapasztalat, amit leszűrtem: a háziorvosokkal néha csak a baj van.

Ez pedig az orvosi pihenőszoba.

A viziten a tegnap már említett másik doktornőt, Dr. Zsargó Esztert követtem, aki egy hónapig van itt a kórházban, szakmai gyakorlaton. Végigjártuk a betegeket, és most már valószínű, hogy a szintén tegnap említett sikertörténet betege hazamehet, már csak az kérdéses, hogy milyen gyakran kell majd visszajárnia: háromhetente egyszer, vagy hetente kétszer? Ez ma délután fog eldőlni, a laboreredmények alapján. Egy másik betegnél Shellong-tesztet kellett végezni, ami nem bonyolult: a beteg vérnyomását fekve, ülve és állva is meg kell mérni. Az a lényeg, hogy nem szabad orthosztatikus hipotóniát érzékelni, azaz 20/10 mmHg (higanymilliméter) változást a 3 adat között (pl.: ha fekve 120/70 volt a vérnyomás, nem szabad, hogy állva 145/90 legyen). Ha mégis van ekkora változás, annak több oka is lehet: gyógyszerek, kiszáradás, az érrendszer merevsége, a belső szervek működését szabályozó idegek károsodása, vagy szívelégtelenség. Tenni ellene nem sokat lehet, max. folyadékot pótolni, más gyógyszereket felírni, vagy arra utasítani a beteget, hogy óvatosan, ne hirtelen keljen fel.

A vizit után beültem az ambulanciára, ahol Eszterrel megnéztük, hogy hogyan kezel Dr. Németh egy SLE-s beteget. Az SLE a szisztémás lupus erythematosus (vagy ahogy egy ukrán magánklinika írta: szisztematikus vörösbőr-farkas) rövidítése, ami egy krónikus autoimmun-betegség, amikor is a belső szervekben gyulladások jönnek létre, kisebb-nagyobb mértékben károsítva azokat. Ha a betegség átterjed a vesére is, nagyon csökkennek a kilátások. Kezelése szteroidokkal történik, amik szedését nagyon jól nyomon lehet követni az egyik mellékhatás miatt, ami holdvilágarcot okoz, így nehéz átverni az orvosokat azzal, hogy betartják a kúrát, amikor nem is. Amúgy ettől a betegtől (segítséggel, de) én vettem vért.

Ezután két beteget kellett megvizsgálni, akik a neurológiai osztályon vannak, így hárman szépen lementünk, hogy csak az egyiket vizsgáljuk meg, mert a másik beteget elvitték egy másik vizsgálatra. Utána lementünk a dialízis-osztályra, ahol körülbelül egy tucat beteg feküdt, dialízisgépekre kötve. A dialízis során a vért egy külső gépbe vezetik, amely gép megtisztítja és visszajuttatja a testbe a vért, ezzel helyettesítve a veséket. A dialízis-kezelések általában 3-4 óra (!) hosszúak, de ez függ a testsúlytól, az izomtömegtől, és a szív azon állapotától, hogy mennyire tűri a hirtelen folyadékmegvonást (ezért akár 6-8, sőt 12 órás kezelések is elképzelhetőek).

Ez egy dialízisgép.

Egy hősies küldetés-közjáték után, amikor is recepteket kellett levinnem az osztályról a dialízis-osztályra (a másodikról a mínusz elsőre), megint beültem az ambulanciára, ahol újabb két beteget vizsgált meg a doktornő. Egy röpke ebédszünet után, ahol is fény derült kapcsolati hálókra, és miegymásra, megnézhettem egy klinikopatológiai "konferenciát", aminek az a lényege, hogy az orvosok felállítanak egy diagnózist, de aztán lehet, hogy a patológus (aki a szövettannal foglalkozik) megállapítja, hogy nem is ez a helyzet, hanem teljesen más a beteg baja. Ezen a kis előadáson három esetet mutattak be a sebészek és patológusok, és mindhárom daganatokkal (nem feltétlenül rákos daganatokkal) foglalkozott.

Az előadás után hazajöttem, de 8-ra megyek vissza, egy egész estés ügyeletet megnézni.