9-re mentem be az Intézetbe, mert ekkor megnézhettem volna a kísérletet, ami most a húzókutatás alapja, és amin a fő-fő árnyékoltam, Forgács Bálint is dolgozik. Hangsúly a feltételes módon, mivel az elmúlt három napra egyáltalán nem jellemző módon (kuc) erre nem tudtam bemenni, technikai problémák miatt. Mikor már egy órája dekkoltam tétlenül, úgy döntöttem kezembe veszem az irányítást, és megbezsélem a kísérletvezetőkkel, hogy melyik az, amire bemehetek, melyik nem. Újabb kudarc. Összesen két kísérletet tudtam ma megnézni, egyrészt babahiány másrészt helyszűke miatt.
Egyrészt elbújhattam a színfalak mögött Denis olasz kutató kísérlete alatt, ami elképesztően érdekes és egyben hátborzongató is volt. Azt vizsgálta, hogy a gyerek hogyan reagál a képernyőn látottakra, nézési vizsgálattal. Ez röviden annyit tesz, hogy ha a baba valamit sokáig néz, az azt jelenti, hogy a látottak ellentmondanak prekoncepcióival, ha nem, akkor ezt várta volna, így könnyen megállapíthatjuk, a gyerek mit gondol az előtte lejátszódó eseményekről. A videón két nő ül egymással szemben, az egyik tányérján egy süti, a másikén három. Két lehetőség van: vagy a három sütis ad át egyet az egysütisnek, így egyenlően megosztva az édességet, vagy az egysütis a háromnak. Meglepő módon a babák ez utóbbin lepődtek meg kevésbé. A kísérlet által levont következtetés egyik olvasata tehát az, hogy előbb tanuljuk meg az erőviszonyokat, valamint azt, hogy aki a hierarchiában magasabb pozíciót foglal el, annak több jár, mint azt, hogy a helyes az, ha mindenkienk ugyanannyi van, és az ideális társadalom az egyenlőségre törekszik. Az is lehet egyébként, hogy ez ösztönös...
A másik kísérlet Olivier-é volt, amit már eddig háromszor láttam, (de érdekes, úgyhogy nem panaszkodom) amikor is azt vizsgálták, hogy egy baba hogy tudja felmérni azt, hogy a kísérletvezető mit tud, mit nem, tehát hogy képes belehelyezni magát mások helyzetébe. Ezt kicsit egy itt a piros-hol a piros játékhoz hasonló módszerekkel mérték fel, kis módosítással: az egyik laborasszisztens megmutatja a babának, hogy melyik vödör alatt is van a keresett játék. Ezután azonban bonyolódik a helyzet, mikor a mutató hívást kap, és kimegy, ekkor egy másik asszisztens megcseréli a vödröket, így a mutató, mikor visszajön, rossz dobozra fog mutatni. A vizsgálat lényege (true belief-false belief situation néven fut), hogy a baaba tudja-e, hogy a mutató döntése mikor megalapozott, mikor nem. Sajnos eddig a kísérletek nem sok sikert arattak, ötletem is lenne arra, hogy miért, valamint a kísérlet javítására, de nem hiszem, hogy Olivier túl lelkes lenne, ha minden előzetes tanulmány nélkül belepofáznék a kísérletbe, ottlétem harmadik napján; így megtartom magamnak forradalmi elképzeléseimet. Ígyhát, ha az eddigiekre alapozok, további 4 alkalommal fogom megnézni ugyanezt.
Ezután engem ért a megtisztelő feladat, hogy összesen több, mint két órán keresztül borítékolhattam az anyukáknak szóló leveleket, amivel tesztalanyokat szereznek, ami egyrészt szakmailag nagyon megmérettető, másrészt pedig igen változatos feladatnak bizonyult... Dehát ez is a labor életének a része, és örülök, hogy legalább ennyit segíthettem. Bálintot természetesen nem tudtam elérni, hogy esetleg megmagyarázza, megmutassa a reggeli kísérletet amiről lemaradtam, mert most az amerikai professzor ittléte alatt eléggé el van havazva, így marad a holnap, hogy megrohamozzam.
Egyébként ma 15:30tól lesz a már említett szeminárium és journal club, amit viszont eléggé várok, mert a laborból sok olyan lesz ott, akivel jól kijövök, meg egyébként is elképesztően érdekes szakmailag, nagyon lelkes vagyok. A journal club alatt feldolgozott cikket meg már el is olvastam, nagyon szuperjó lesz, remélem, egyetlen bökkenő, hogy ez az egész este 7-8-9ig fog tartani, így tekinthetjük úgy, hogy ma 12 órás műszakban voltam.
