továbbá miként faggass (interjúztass) egy gyakornoki posztra jelentkező fiatalt... ?
Őszintén szólva halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy miért megyek Arnóti Edittel egy csepeli iskolába (mármint azt tudtam, hogy a témahét miatt), de fogalmam sem volt, mit fogunk ott csinálni, miért, hogyan, kivel, és meddig. Projektigazgató Edit felvett kocsival és robogtunk az előbb említett iskola felé, miközben alkalmam nyílt kikérdezni munkájáról. Meg kell hogy mondjam, nem hozta meg túlságosan a kedvem a marketinghez, megbánta a pályaválasztását és röviden összefoglalva közölte, hogy az ebben a cégben dolgozó fiatal, feltörekvő marketingeseknek szinte nincs életük, papíron 8 órát dolgoznak, amúgy meg 12-t, "fentről" minden meg van szabva és nagy terük nem akad a kreativitásra (amit én keresek a munkában). Egyszóval kicsit eltántorított az egésztől, mert hogy elviekben, úgy nagyjából az összes nagyobb cégnél így működik ez. Azt már nem is kell mondjam, hogy amint szóvá tettem, hogy vezérigazgató poszt is érdekel, kedvesen mosollyal megjegyezte, hogy ha nem szeretnék életet és családot, akkor uccu neki. Nos a motiváló beszédekkel teli útnak nem nevezhető 20 perc után megérkeztünk a suliba, felmentünk a 4.B osztályba. Közben szerencsére már elárulta nekem Edit, hogy egy foglalkozást fognak tartani, aminek a lényege, hogy a gyerekek rájöjjenek arra, hogy milyen jó és fontos a fenntartható fejlődés, és hogy védjük a környezetünket, stb, stb. (Lefordítva: mivel a cég káros anyagokat juttat a természetbe, egyáltalán nem környezetbarát, valamivel azt tettetik, hogy ez az egész érdekli őket, kompenzálják a szennyezést.) Na most már azért megérte a dolog, mert megtudtam, hogy Kiss Paszkál barnahajú fiúcskának van egy bátyja, aki ugyan megbukott de azért szuperjófej és állandóan kockul. Továbbá azt is, hogy milyen ember nem szeretnék lenni, hogy ha nagy leszek, ugyanis a Tanár Nénire azt hiszem gyerekkorában nem fordítottak túl nagy figyelmet, mert a kis szerencsétlen, ártatlan lurkókon éli ki diktatórikus jellemét, s szinte Istenként tünteti fel magát körükben, hanglejtésétől pedig kiugrottam volna az egyébként zárt (ergo:levegő nem volt) ablakon...
Úgy egyébként jól éreztem magam. Ahhoz képest hogy negyedikesek voltak a gyerkőcök, szerintem még így is többet tudtak, mint a tanár néni a megújuló erőforrásokról. Okleveleket írtam, fotókat készítettem és kedvesen mosolyogtam és dicsérgettem őket, majd a végén volt szerencsém "összespanolni" velük. Kocsiban tovább beszélgettem Edittel, aki egyébként nagyon sokat segített abban, hogy mit szeretnék és mit nem (főképp az utóbbi), és utalt rá, hogy szükségük lesz majd gyakornokra, úgyhogy ki tudja.. lehet majd másfél év múlva megpróbálkozom bejutni oda...
...GONDOLTAM EZT NAIVAN! Mert hogy csöppet sokkoló volt az interjú amit megfigyeltem.. De ne ugorjunk már most a történet végére. Az iskolai látogatás után hazatértem (pihentem,ettem,tanultam), majd siettem be 2-re a Henkel irodába. Ott találkoztam Adával a HR-vezetővel és gyakornokával. Tőlük is nagyon sok információt kaptam, rájöttem hogy HR-es sem igazán szeretnék lenni.. Elkövetkezett az interjú. A 23 éves lány egy gyakornoki posztra pályázott, egy egyetemet végzett és egy másikon tanuló, remek nyelvtudással, mégjobb problémamegoldó képességgel (elolvashattam a CV-jét).. 15 percet kapott egy excel-es feladatözön kitöltésére, majd bementünk hozzá, és Ada elkezdte angolul az interjút. Azt hittem 4-5 kérdés utána, majd mehet az alany az útjára, de nem így történt. Olyan dolgokat kérdezett az egyébként magabiztos lánytól, hogy én majdnem összepisiltem magam. Az egyik kedvencem, hogy véleménye szerint mennyi az össz-eladás Persil mosóporból, Magyarországon egy év alatt (kiló és tonna mértékegységben is megadva). Segítőkérdése: "Hány háztartás van ma hazánkban." Na hát én itt voltam úgy vele, hogy biztos, hogy nem fogok jelentkezni ide gyakornoknak, főleg miután a végén azt hittem, hogy ez a jelentkező nagyon ügyes volt, és hogy ez az átlagjelentkezők színvonalán jóval felül volt, de NEM. Beszélgettem még az egyébként nagyon aranyos és nyitott Adával, aki elmondta nekem, hogy mivel foglalkoznak ők pontosan (továbbá, hogy miért nem felelt meg a lány az elvárásoknak..) majd felmentem nagybátyámhoz, Balázshoz és elmeséltem az élményeimet. Kis beszélgetés után elköszöntem Szandrától, a gyakornoktól, Emesétől és Feritől a kollégáktól, és mentem haza.
