Ma volt a második, és egyben sajnos az utolsó napom a Néprajzi Múzeumban. A bejutás ma lényegesen egyszerűbben ment, még látogatói kártyácskát is kaptam. Tegnap valamiért ez kimaradt, de nem kaptak el, szóval minden rendben.
Juditra várnom kellett, de szerencsére mindenki kedves és segítőkész, ezért egy percig sem unatkoztam. Végignéztem jó pár eddigi kiállítás katalógusát, valamint végigjártam egy magyar romákról, és egy spanyol romákról szóló kiállítást várakozás közben. A magyar részen egészen elképesztő fényképek is voltak, régi, még vándorló roma közösségekről. Sőt legnagyobb meglepetésemre felfedeztem egy olyan roma családról készült műtermi képet is, amit tegnap lent eredetiben is megcsodálhattam a képtárban, miközben a Kis/Nagykanizsai képeket keresgéltem.
A kiállítások után levonultam a képtárba: Tegnap az archívumban képek kiválogatása volt a feladatom, ma ennek az ellenkezőjét csináltam, sorba rendeztem a visszaküldött képeket, és egyesével visszarakosgattam őket a megfelelő fakkokba. Már egész profi vagyok a gépesített tárolódobozok kezelésében. Rengeteg ott lent a munka, sajnos úgy látom, hogy nincs elég ember rá.
A nap további részében kamatoztathattam a gépíró képességemet, a kiállítás tájékoztató szövegének angol és német változatát írtam be a gépbe. Valamint belekóstoltam a lektori munkába is, a tegnap németről magyarra fordított szövegeket kellett ma kicsinosítani. Durván fárasztó meló, mert tartalmilag nem szabad eltérni az eredeti német szövegtől, de közben szépen magyarosan kell hangzania. És az külön csemege, mikor az eredeti szövegben van egy-két logikai gikszer, olyankor találd ki, hogy mi legyen.
Közben rengeteg telefonbeszélgetés egyik felét hallgattam, keményen folyt a kiállítás szervezése, készültek a meghívók, a tájékoztató füzetek.
Két nap nagyon rövid idő, de igyekeztek nekem minél több mindent megmutatni, minél több mindenbe engem is bevonni, remekül éreztem magam. Remélem a kiállítás is jól fog sikerülni.
