Szóval ma is nyolckor kezdtem. Voltam a konyhában is, sajnos csak mint megfigyelő, annyira nem mernek rám bízni mindent, de pucolhattam almát!! Szóval ma megengedhettem magamnak egy durva reggelit is amit itt egy sonkás-sajtos croissant-ot jelent. Ebédre is invitált Attila, csak mindig mikor elindultam be a teraszról a konyhába, hogy ott elbújhassak és ehessek, valaki megállított, hogy hozzak ezt meg azt. Mire észbe kaptam már lejárt a munkaidőm és mennem kellett a vonatomhoz.
Azért mégsem ez volt a legjobb nap, kevesen vagyunk nagyon sok asztalra. Ki tudja mikor vették fel melyik rendelést, ki viszi ki, HOVA? És minden társam minden kicsi könnyen kiküszöbölhető problémára ideges lesz és már a plafonon van, mert még egy espressot szeretnék ugyan ahhoz az asztalhoz.És még én a kávéra várok, leszedem az asztalokat, de be is kell vinni a koszosat, de a kávét rögtön kell kivinni mert ha nem friss nem az igazi ez pedig itt élet-halál kérdés. De "Borika hozzál még evőeszközöket ki, meg tányérokat mind a három méretben. Ja és Latte-s pohár is el kéne!!"
Húzós nap volt, és szerencsémre nem az utolsó. Laci felajánlotta, ha benne vagyok, lehetek beugró, tehát mikor hívnak és nekem jó akkor vállaljak pár óra munkát. Mikor megláttam a gyönyörű honoráriumomat, egyből igent mondtam. Persze nem volt valami sok az az összeg de mégiscsak én sétáltam le 90 km-ert azért a kis jelképért.
Nagyon jó volt ez a témahét. Tényleg nagyon élveztem, a sok fájdalom, idegeskedés és egzecíroztatás ellenére is. Jó volt belekóstolni és tudom, hogy elviselhető. Bár a társaim óva intettek, hogy van ennél jövedelmezőbb szakma is, ami még a magánéletedet sem teszi tönkre. Vagy esetleg lehet sok pénzem, csak időm nem lenne elverni. És mindenképpen lottózzak. Még fogom látni őket.
Köszönöm Andreának, hogy bejuttatott oda!
