A Le Meridien szállodában volt egy beszélgetésem még pénteken az igazgató helyettes asszonnyal akivel megbeszéltük, hogy mi érdekel és majd hétfő délután megkapom az infókat, hogy mit is kell csinálnom és mi szükséges. Este megtudtam, hogy fekete szoknya, fehér póló és fekete cipő kell meg harisnya, meg, hogy kit kell keresnem. Ja és, hogy reggel 7-re menjek, azt nem, hogy pontosan mit csinálok, de sokat fogok állni.
Ma kedden volta az első napon, semmit nem tudtam mit fogok csinálni, ma reggel szépen oda mentem 7-re, kaptam egyenruhát és azt mondták a reggelinél fogok segíteni. A főpincérrel kellett lennem az elején elmondott pár dolgot, majd az ilyen szoba szám beíró meg asztalhoz kísérő hölgy mutogatta nekem a helyeket, hogy tudok kávét csinál, teát, meg hol van minden étel helye, hogy terítsek újra, mikor is, én megmondtam, hogy életemben nem csináltam ilyeneket szóval készüljenek fel, hogy nem leszek egy profi. Ja, hogy én nem gyakorlaton vagyok? Akkor más. Kínálgassam a vendégeket fresh orange juice-al. Oké ez menni fog, de ilyenkor persze a vendég még rendelt mellé valamit és persze csak külföldiek voltak tehát a szuper angolommal kellett velük beszélnem. A végére belejöttem olyan fél 10 körül már annyira nem remegett a kezem a megpakolt tálcával csak amikor az asztalra leraktam. Nem mondom, hogy nem volt pár kínos pillanatom ezzel kapcsolatban. Egyébként mindenki kedves volt velem, csak fiú pincérekkel dolgoztam együtt akik mindig segítettek ha nem tudtam valamit, hogy hol a helye vagy, hogyan is kell megcsinálni, stb. 10 után már nem nagyon jött több ember, csak azok voltak akik lassabban ettek. Utána nagy pakolászásba kezdett mindenki, véleményem szerint valami nagy rendezvényszerűség volt készülőben, bár senki nem tudta hogy mi és néha nem csak én nem tudtam, hogy pontosan mit is kell most csinálnom. Azt hiszem találkoztam a főszakáccsal, de nem biztos és két ember is azt hitte nem vagyok magyar és külföldről jöttem... Lényegében 11-re mindent elpakoltunk a konyhába be, de ott volt egy kis rumli. Ez után jött az a rész, hogy találjam meg az öltözőt és a kulcsát. Az egyik pincér megmutatta, majd utána az egész szállodából nem találtam ki, azt pedig egy másik pincér mutatta meg, utána vissza kellett mennem a kabátomért és egyedül megtalálni ezeket a helyeket, legalább 20 percembe telt.
A szálloda maga egyébként nagyon szép, kár, hogy nem egy vendég voltam ott. A terem ahol felszolgáltam tele volt gyönyörű csillárokkal, körül orchidea virágkompozíciókkal, középen pedig a gyümölcslék a bal oldalt pedig az önkiszolgálós reggeli. Néha oda lestem és elég finomnak látszottak, volt sok friss gyümölcs, hidegtálak, müzlik, pékáruk, legalább 6 féle tea is. A pincérek figyelmesek és gyorsak, összességében én csak rontottam a képet. Akikkel összebarátkoztam a pincérek közül, nagyon segítőkészek voltak, mondták, ha bármi kérdésem van bátran kérdezzem. Az egyikőjüktől kaptam egy kis bacont, jó kis tízórai volt. Később asztalterítőket raktam fel egy másik pincérrel, aki rengeteg dolgot mesélt, de csupa vicceset aminek nem sok köze volt semmihez amit ott csinált.
Érdekes, hogy ez a feladatom, a szállodáról semmit se tudtam meg ami a felszolgáláson kívül folyik, de ha pincér akarnék lenni, akkor tudnám, hogy nem akarnék az lenni, mert nagyon fárasztó, a korán keléssel együtt. Ja és holnap 6-re kéne mennem, de végül megenyhült a szíve a főpincérnek és mondta oké elég a 7 is, persze a többiek meg nyünnyögtek, hogy ez mennyire nem ér. Reggel fél 7 és fél 12 között nem ültem le egy percre sem. De a délutánom szabad !
