A mai napon szintén a budaörsi RHK központban voltam, de ma Buday Pétert követtem, aki fizikus lévén a cégen belül a tiszta tudományt képviseli, ennek tudomásában úgy mentem oda, hogy ma tanulni is fogok és ehhez fűzött reményeim bizony beigazolódtak. Ahogy beértem szinte rögtön a tárgyalóba kerültem, ahol Péter gyorsan kiokított a radioaktivitásról, a témához kapcsolódó sugárzási típusokról, majd beszélgettünk a hulladékok biztonságos elhelyezéséről, egészen konkrétan a Bátaapátii kis és közepes aktivitású hulladék tároló felépítését néztük, ami lényegében egy felszín alatti kamra rendszer. Természetesen a biztonság az, amire a leginkább kell figyelni egy ilyen tároló esetében, szem előtt kell tartani, hogy az egyes sugárzó anyagok ne kerülhessenek a felszínre, ahol aztán károkat okozhatnak élő szervezetekben, teszem azt Bátaapáti majdani lakosaiban. Ez azonban hosszútávú lehetséges események és következmények elemzését hozza magával, ami egyes radioaktív izotópok meglehetősen nagy felezési ideje miatt több ezer évvel való előretekintést jelent. Nem könnyű, de szerencsére a témában való kutatásban van nemzetközi együttműködés.
A délelőtt folyamán volt egy kb.: másfél órás megbeszélés, ki mit csinált, csinál, mit fog, ez persze elkerülhetetlen, azért kivártam a végét, ha izgalmas nem is volt, de tanulságos. Sokkal érdekesebb volt, hogy mai követettem megmutatta, mit csinál jelenleg, röviden leírva azt számolja, hogy a tárolóban dolgozó munkások hol mekkora dózist kapnak a sugárzásból, ehhez egy érdekes szoftvert használt, -- aminek már el is felejtettem a nevét -- mutatott egy-két dolgot, hogy miket lehet vele csinálni.
Nem hűsöltem sokáig ma az árnyékban, nem sokkal ebéd után haza indultam, de azért örülök, mert újabb élvezetes napot zárhatok ezzel a cikkel.
P.D.L.
