Ha azt hittem, hogy a tegnapi nap volt a legfárasztóbb a héten, hatalmasat tévedtem, a mai mindent felülírt. Egész nap a növendékügyisekkel (azt hiszem, mondhatom azt, hogy nekik vagyok az egyszemélyes árnyékuk) dolgoztam együtt és a mindenféle, szétválogatatlan papírok, levelek, okmányok rendszerezésén munkálkodtunk. Ez viszonylag egyszerűnek és monotonnak hangzik, de ebből az előbbi egyáltalán nem igaz.
Először szét kell válogatni a papírokat gyerekenként (a zsebpénznyilvántartástól kezdve a vádiratokon át a magánlevelekig minden volt), megkeresni a gyerekeket a nyilvántartásban és rájuk írni a számukat majd megkeresni a kartonjukat és belepakolni. Én az első és az utolsó fázisban vettem részt, amiből a legfárasztóbb a létrán fel-le mászkálás volt, na meg persze a létra folyamatos mozgatása a polcok között. Kétszer is pihentünk plusz ebédeltünk is, ilyenkor fekete lötyit moshattunk le a kezünkről.
Annak ellenére, hogy ez nem hangzik túl jól, ezt a napot is élveztem, mert közben sok mindenről beszélgettünk és egészen érdekes dolgok is előkerültek a nagytakarítás során (például szökött növendékek szennyese), amikből egyet meg is kaparintottam. Ez egy kis jegyzetfüzet, hívogató "Rákospalotai Javítóintézet" felirattal.
Beszéltem.
