Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

Csütörtök reggelemet a Danubius Hotel Flamencoban töltöttem, Varga Szilvia igazgatói asszisztens árnyékaként. A hotel a Feneketlen-tó közvetlen közelében van, idejutnom nagyon egyszerű volt, mivel a nagyszüleim a másik oldalt laknak, 5 perc alatt beértem.

Rendkívül kedvező, hogy ennyire közel van a természethez, és a város látványosságaihoz is egyaránt. A hotel egy kifejezetten rendezvényekre összpontosult szálloda, megbeszélések, üzleti tárgyalások és esküvők gyakori színhelye. Nem csak a környezete zöld, hanem maga a szálloda is, mivel amit meg lehetett oldani, egy nagy felújítás és sok minden kicserélése keretében, környezetbaráttá alakult. A nagyobb áramot felemésztő gépek helyet cseréltek energiatakarékosabb változatukkal. Szelektív hulladékgyűjtés folyik, és a csapok is víztakarékosságra vannak beállítva. Kifejezetten vannak WWF szobák is. 

Reggel fél 9-re érkeztem, kedves mentorom pedig alaposan körbevezetett a szálloda alsó szintjén, ami a konyha, rendezvénytermek, uszoda, kondi terem, bár és a reggelizőből állt. Utána megkaptam a visitor kártyámat, majd a személyzeti folyosók labirintusán eljutottunk az asszisztensi irodába. Reggelire kaptam kakaós csigát is. Az irodában megnézhettem a környezetbarát nyertes projektjüket, a facebook oldalon böngészgettem, majd segítettem az itallapok kicserélésében is. Sok minden érdekes dolgot megtudtam a szállodáról, hogy mik is vannak a háttérben. Sokszor jöttek az irodába más alkalmazottak is különböző ügyek kapcsán. Volt egyhatalmas nyomtató a szoba végében ami mellett ültem, ezzel volt mindenkinek a legnagyobb baja, mert vagy nem akart működni vagy beragadt a papír, de aztán mindig megoldódott. Ebédszünetben hortobágyi palacsintát ettem, de volt olasz zöldség leves és pörkölt is salátával. Egy kis pihenő után következett a filmesek fogadása. A szakácsukról forgattak egy interjút, ami még majd sok mindennel bővül, ennek a részleteibe is bele tudtam nézni. Elég hosszúra nyúlt és utána már el is voltam engedve, körülbelül 2-kor végeztem. Kifelé menet leadtam a visitor kártyámat, amiért holnap újra el kell mennem, de nem is baj mert rendkívül aranyos a bácsi, a kapuőr azt hiszem.

A mostani témahéten Bakos Józsefet követem a Schiller Opelnél, aki a Váci úti szervizműhely vezetője. A Váci úti telep a Schiller Opel legnagyobb központja. A szerviz részlegen főleg az általános karbantartásokat végzik de akadnak motorhibás és egyéb más hibával rendelkező autók is. A törött gépjárműveket nem itt javítják azoknak a szervize a Fóti úton kapott helyet.  
Az első napon 7 órára mentem és találkoztam Bakos Józseffel aki egyáltalán nem tudott az érkezésemről (próbáltam elérni, de előző héten szabadságon volt). Ezért egy kissé kínos helyzetet szült amikor bemutatkoztam és teljes magabiztossággal mondtam neki, hogy én fogom egy hétig követni. A mondat végére már elfogyott az a bizonyos magabiztosság, amikor már láttam az arcán hogy nem igazán van képben. Összességben nagyon segítőkész volt, hamar felvette a szerepét és elkezdte mondani a fontosabb információkat a telepről és körbevezetett. Az első napomat főleg az úgynevezett motor diagnosztikai "osztályon" töltöttem, ahol egy gépet csatlakoztatva a jármű központi elektronikájához kiderítik, hogy egyáltalán mi baja van az autónak. A megnövekedett alkatrészmennyiség miatt már szinte elengedhetetlen ezt a módszert használni mert találgatással napokba telne megtalálni a hiba forrását avagy hogy az egyik szerelőt idézzem: "nem úgy van az, hogy gyere kuki hamm bekaplak". Szóval az első napom nagyjából ezzel telt, ezt figyeltem.

A második és harmadik napomat egy kalap alá veszem mert nagyjából ugyan az volt a forgatókönyv. Most már kaptam Schiller Opeles overált és beálltam egy szerelő mellé aki az általános szervizmunkálatokat végezte: Olaj- olajszűrő csere, Guminyomás ellenőrzés, fékfolyadék csere stb. Ezek azok a dolgok amikkel nem árt ha tisztában van az ember már csak simán akkor is ha rendelkezik gépjárművel. Szóval ezen a két napon a szerelők munkáját követtem bár figyelmem a 5. ugyanolyan csere után már gyakran elkalandozott a "cicisnénis" naptárakra amikkel amúgy tele van a szerviz.

A negyedik napon (ma) egy autó elektronikával foglalkozó szerelő mellé szegődtem. Mára már a munkások is teljesen megszokták, hogy ott vagyok és a sok magyarázat mellett kérdéseket is kaptam. Emellett többször kértek meg, hogy segítsek, aminek amúgy kifejezetten örülök mert így legalább gyakorlatba is át tudom vinni amit eddig láttam arról nem beszélve, hogy folyamatos nézelődéssel azért nem telik túl gyorsan az idő. Az elektronkán belül telefon kihangosítót szereltünk be, illetve légkondit javítottunk. 

Képeket majd holnap teszek fel.

A mai nap kezdetekor sikeresen megszereztem az első harci sérülésem, mely uborka szeletelés közben történt. A nap nagy részében töltött káposztát készítettem egy esküvőre, ezen kívül és a zöldségkockázáson kívül nem sok mindent csináltam, kivéve azt az előételt amit eddig minden nap. Sajnos még mindig nem tudom a nevét, de finom! Szomorúan várom a holnapot, tudva, hogy az lesz az utolsó napom.

Nyolcra mentem be reggel. 9-től nem volt víz bent csak a kinti teraszhoz tartozó bódénál, tehát minden egyes kávéért kimentem kérni egy kávét, aztán bementem tiszta poharakért, aztán vissza és megint be a friss kávéval. Plusz 10 km amit lesétálok. De 11-től megint volt víz szóval visszaállt a rend, de akkor már kinyitottuk a teraszt is szóval ezerrel lehet kihordani a bódéba a tányérokat, evőeszközöket, üdítőket stb. És aztán jönnek mennek a vendégek és lehet behordani a koszos tányérokat is. Egy szó mint száz legközelebb beszerzek egy lépésmérőt, és gyúrok karizomra. 4kor végeztem, már a villamos megállóig is nehéz volt elbotorkálni, annyira éreztem a lábam, hogy FÁJ!

(info: Kevin Reagan amerikai közgazdászt árnyékolom a héten)

A ma reggelt a csodálatos angol érettségivel töltöttem az Árpád Gimnáziumban (mint sokan mások az évfolyamról)

Majd háromnegyed 1-kor érkeztem meg az Infó Parkba. Ekkor Kevin éppen egy pénzügyi kalkuláció (vízesés diagram) közepén volt. Egy fél óra számolással és a rövidítések magyarázatával telt. Majd egy rövid (35-40 perces) üzleti megbeszélést tartottak a cég klienseivel kapcsolatban.

Ez után egy 15 perces rövid kis „megnyitót” figyelhettem meg. A cég idén először rendezett egy „fed ex” napot, mely azt jelenti, hogy 24 órája van a jelentkező dolgozóknak (és az általuk alkotott csoportoknak), hogy „innovál”-janak valamit. A megnyitóval leginkább inspirálni szerették volna a résztvevőket a program kezdeményezői. Különböző példákat hoztak fel a véletlen feltalálásokra: a tépőzár is a példák között volt.

Ezt követően pár statisztikai grafikát mutatott meg Kevin melyet egy közeljövőben történő prezentáció érdekében készített.

Majd egy közel 1,5 órás hosszú tárgyalás következett. Sajnos még a témáját sem árulhatom el anélkül, hogy bizalmas információt közölnék, ezért ezt inkább magamban tartom. Talán azt viszont elmondhatatlan, hogy újabb embereket ismertem meg (ezúttal egy másik cégből) és ismét találkoztam ismerős arcokkal is (meg egy számomra ismeretlen ember volt a telefon másik oldalán).

Ezt a tárgyalást egy közel fél órás beszélgetés követte, mely középpontjában az új projekt állt.

Ezzel lezárult az újabb eseménydús nap, 5 órakor végeztem a helyszínen.

Sajnos ez volt az utolsó napom az Infó Parkban, mert holnap Debrecenbe utazunk, ahol az IT Services egyik részlege található.

Ma egykor bementem a SonkaArcokba, hogy találkozzak Tamással. A találkozót délre beszéltük meg de kiderült, hogy csúszás va így átraktuk egyre. Egykor megérkeztem, találkoztam is Tamással, aki mondta, hogy üljek le és mindjárt jön. (Az a mindjárt egy órát jelentett) Addig ültem és néztem, ahogy szenvednek a pincérek és szakácsok, mert elfogytak a tiszta tányérok, de a megremdelések száma nőtt. Aztán végre sikerült beszélnem Tamással, megbeszéltük, higy fél 4-re odamegyek a Hold utcai piacra és segítek a helyszín berendezésében. Még az ételek listáját is rámbízta, hogy vigyem a piacra. 

Ma délelőtt érettségizni voltam, de délután bementem az irodába. Nem történt semmi izgalmas, folytattuk az előző napi munkákat. Aktákat rendeztem, adatlapokat nyomtattam ki és tűztem össze, a tértivevényeket írtam meg. 1 ingatlanra 218 tulajdonosnál ez elég sokáig tart, de nem baj mert végül a többiekkel együtt csináltuk a végén és addig jól szórakoztunk:)

Szerdán a Hotel Pólusban töltöttem el 6 órát. Fél 10 kor Tóth Róbert szállodaigazgató körbevezetett a szállodában, szobákat néztünk, a konyhát és a bowling pályát is megtekintettük. Ezután beszélgettünk, hogy egy nem belvárosi szálloda hogyan tudja túlélni ezt a nehéz gazdasági helyzetet. Ők kuponos akciókkal csábítják a vendégeket főleg külföldről, többek közt Csehországból, Szlovéniából és Szlovákiából. Főleg csoportok szállnak meg ebben a hotelben, ezen a héten finn, szerb, bosnyák, azerbajdzáni karatésok. Ennek egyik oka, hogy nem a központban van az épület, másrészet egy tipikus 3 csillagos szálloda (anyagilag kedvezőbb). Beszéltünk az üzemeltetésről és ennek költségeiről. [Magas számok voltak, nem szeretném ecsetelni.] 

Ezután a recepción töltöttem a napom hátralévő részét. Kollát Róbert mutatta meg nekem a HostWare winFro nevű programot. Ez azon programok egyike amit a szállodák előszeretettel használnak rezervációk kezelésére, szobák rendezésére valamit statisztikák és egyébb szállodai adatok is egy helyen vannak ebben a programban. A Hotel Pólusban a recepciós kezeli a szoba foglalásokat és a szoba beosztásokat is. Megmutatta az alapokat mi hogy működik, majd megcsináltunk egy becsekkolást és néhány kicsekkolást, továbbá volt egy szobacsere az egyik vendég részére, és egy hosszabbítás 2 éjszakára. Ez a program egyszerűnek tűnik, egy hét alatt szerintem bele is lehet jönni.

1 óra körül ebédeltünk, majd újra a recepción folytattam a megfigyelést. Élveztem ezt a napot. Úgy érzem egyre több dolgot tudok meg, és nagyon tetszik amit látok, tapasztalok.