Tegnap egyre mentem az irodába, de Timi, stylist beárnyékolóm természetesen késett. Segítettem a lányoknak, illetve divatmagazinokat olvasgattam, fantasztikusan hasznos volt a szakmabeli előrehaladásomat tekintve, és amúgy Rihanna gyereket akar. Megérkeztek Edinával (Timin kívül három stylist dolgozik az irodában, őket csak azért nem említettem eddig, mert különösen mély kapcsolatot egyikkel sem alakítottam ki), és elindultunk egy shoppingtúrára. Visszamentem az irodába a cuccokkal, míg ők elnéztek még egy fehérneműboltba. Amíg távol voltak, bejött egy statiszta srác fittingre, és behozott néhány saját ruhát is, várva, hogy a stylistok rábólintsanak. Aztán meg kellett neki magyarázni, hogy egy kereskedelmi televízió sorozatában nem szabad márkalogóval ellátott pólókat viselni, és a hatalmas hillfiger felirattal díszített cipő sem túl praktikus. Hétig voltam az irodában, az új ruhákból kivagdostam a cetliket, felvállfáztam, és lefotóztam. Ma (pénteken), mivel forgatási szünet van, a bázisról az ezen a héten használt szetteket elhozzák, és odaviszik a jövő hetieket, tehát Timi úgy gondolta, hogy az irodába nincs értelme bemennem (hát végül bementem, de erről majd később), és inkább ad nekem külön feladatot. Egy gót-rokker-ördög ügyvédje témájú reklámforgatáshoz kellene kellékeket szereznem. Pontosabban egy koponyás férfigyűrűt közép-méretben, és egy koponyás fejű sétapálcát, mindezt csak bérelve, lehetőleg elkerülve, hogy a teljes árát ki kelljen fizetni, és meg kelljen tartani a cuccot. Igen. Pontosan olyan nehéz volt, mint amennyire hangzik. Tehát itthonról folytattam kutatómunkát -éljen az internet-, elküldtem pár gyűrű-variációt Timinek, és csodák csodája találtam egy sétapálcát is világító szemű koponyával! Sőt, fel is hívtam a boltot, hogy lehetséges lenne-e, hogy most kifizetjük a teljes árat, és a forgatás után 20%ot megtartanak, a többit pedig visszatérítik (elméletileg ez így szokás), és lehetséges volt! Mámmámíjá ez túl könnyen ment. Ledíleltem Timivel, minden ment a maga rendjén, míg vissza nem hívtam a boltot. Merthogy amikor közöltem, hogy ja, amúgy ezt a bérelős dolgot ezt azért kérdezem, mert kéne egy VILÁGÍTÓS SZEMŰ KOPONYÁS SÉTAPÁLCA, akkor a csaj diszkréten összetörve fiatalos lendületem közölte, hogy hát az nincs. De szívesen bérbe adnak bármi mást, és van abból a koponyás gyűrűjükből közepes méret, amit Timi választott. Elmentem érte, majd be az irodába, ahol Timiék közben utánanéztek, és találtak egy boltot, ahol van sétapálca. Az Anker-közben. Hát ez is egy rohangálós nap, egye fene. Ez a bolt egyébként egy régiségkereskedés volt egy nagyon szimpatikus bácsi, meg egy kevésbbé szimpatikus néni tulajdonában. Lefotóztam a botokat, elküldtem Timinek telefonon, aki kiválasztotta a megfelelőt. 15 ezróért, nem bérelhető. Á, nem baj, mert úgyis adnak ÁFÁ-s számlát ugye, és az ertéel tévé fizeti. JA, NEM, a bácsi enyhén illegális módon nem tud számlát adni. Meg blokkot se. Meg amúgy pénztárgépe sincs. Itt egy kicsit megállt bennem az ütő, ez enyhén kínos. Felhívtam Timit, aki kérte a telefonhoz a bácsit. Nem tudom, mit mondhatott neki, de a bácsi hamar meggondolta magát, és közölte, hogy hát jó, akkor végülis beszélhet a társával, akinek a Klauzál téren van üzlete, és ő majd kiállít ÁFÁ-s számlát, fizessem ki a pálcát, vigyem el nyugodtan, ő odatelefonál a társának, aki várni fog. HÁROM ÓRA, AZAZ 15:00 UTÁN, mert már a kocsiban ül, és kevésbbé tartózkodik a Klauzál térnél. Mikor sikerült elmenekülnöm a feketeüzletet űző régiségkereskedéses bácsitól, és megalázó módon végigbandukolni a Vácin egy sétapálcával, visszamentem az irodába, mondván, hogy gyakorlatilag van 5 órám megszerezni a számlát. És most ez a stájsz. Ha történik még ma valami, mondjuk a Klauzálos bácsinak sincs pénztárgépe, akkor írok még egy bejegyzést.
A dialízis-osztály egyharmada (megszámoltam, 12 ágy és gép van)