Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

A héten Molnár Csaba képviselő urat, a Demokratikus Koalíció alelnökét követem. Mint mindig, ma is kilenckor kezdtünk a DK irodájában a Lehel Téren.

Amint megérkeztem Csaba asszisztense ismét befogott levelek szortírozására. Hál' Isten ma jóval kevesebb levelet kellet szétválogatnom, mint tegnap, körülbelül egy óra alatt végeztem is a munkával. A nap érdekes része csak ezután jött: A DK szerdára szervezett egy flashmobot a kormány trafikmutyija ellen. 

A résztvevők fél 11-kor gyűltek össze a DK irodája előtt. A létszám kb. negyven főre volt tehető, az időpont miatt értelemszerűen a tiltakozók nagy része nyugdíjas volt. A flashmobot 9-kor jelentették be a rendőrségen, úgyhogy a pártnak két órája volt megszervezni az eseményt, az aktivistáknak szólni, tehát az a negyven fő nem is rossz szám. Az irodától együtt vonultunk át egy Pozsonyi úti irodaházhoz, ahol feltehetőleg a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. egy irodája található meg. A helyszínt rendőrök biztosították, akikkel egy DK-s aktivista szóváltásba is keveredett, mert a rendőr arra kért meg minket, hogy a Dunához közelebbi oldalra menjünk át. Ezt az aktivista hölgy rosszul értelmezte és megkérdezte a rendőrtől, hogy: "Mindjárt nem akarnak belelőni minket a Dunába? Az lenne a legjobb, mi?

Miután mindenki elhelyezkedett és a rendőröknek is megfelelt a pozíciónk Molnár Csaba tartott egy rövid sajtótájékoztatót, majd Varjú László képviselőtársával együtt az irodaház ajtajára elhelyeztek egy transzparenst. Ezután ahogy idefele, vissza is együtt mentünk, majd az iroda előtt Csaba mindenkinek megköszönte a részvételt és mi visszamentünk az épületbe. 

(1:56-nál én is benne vagyok a videóban!!!)

A nap végén Csabával az irodájában együtt ebédeltünk, mialatt ő mesélt a DK szervezeti felépítéséről, magáról a pártról, hogy hány tagja van, az ellenzéki összefogásról illetve a jövőbeni tervekről. Ezek mellett megismerkedtem a Kremlinológia fogalmával is. 

Schiffer Ferenc

Az árnyék témahetem egy V. kerületi nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező, a polgári jog valamennyi területével foglalkozó ügyvédi irodában töltöttem, ahol alkalmam volt részt venni ügyvédi hivatás gyakorlásának mindennapjaiban. Különösen szerencsésnek érzem magam, hogy az ügyvédi szakma olyan jeles képviselőivel dolgozhattam együtt, akik nem csak az ügyvédi hivatást gyakorolják magas szinten, hanem a tudományos élet jeles képviselői is.

Napjaim sűrűk voltak, mindig volt számomra egy újabb kihívás. Megismerkedtem a hét során az irodai munkával, továbbá lehetőségem nyílt tárgyalásokon is részt venni, illetőleg beletekinthettem a választottbírósági eljárás folyamatába is. Szerdán még a Kúriára is (egykori Legfelsőbb Bíróság) eljutottam, mely igazán maradandó élmény volt számomra. Az irodai munka során bepillantást nyerhettem az elektronikus cégeljárásba, okiratokatszerkesztésbe és egyéb, az ügyvédi munkához kapcsolódó feladatokba. Mindenki nagyon segítőkész és kedves volt velem az első naptól kezdve. Az itt töltött idő alatt megerősödött bennem az, az elhatározás, hogy a jogi pályával kapcsolatos választásomat megtartsam.

Végre eljutottam arra a pontra egészségügyileg - legalább is ezt gondoltam -, hogy bemehessek dr. Szigeti István főorvoshoz az Uzsoki utcai kórházba. Ahogy meg volt beszélve, 8.30 körül találkoztunk a "C" épület harmadik emeletén, ahol az ortopédia található. Nagyjából 3 perc kellett ahhoz, hogy kiderüljön, hogy még mindig nem vagyok abban az állapotban, hogy követhessem teendőit. Így megbeszéltük, hogy ha jobban leszek és lesz rá időm, bepótoljuk az árnyékolást. 

UI: nagyon szép lett a "c" épület. Nem tudom eléggé hangsúlyozni. Képeket kellett volna készítenem.

Nika A. 

Tegnap egyre mentem az irodába, de Timi, stylist beárnyékolóm természetesen késett. Segítettem a lányoknak, illetve divatmagazinokat olvasgattam, fantasztikusan hasznos volt a szakmabeli előrehaladásomat tekintve, és amúgy Rihanna gyereket akar. Megérkeztek Edinával (Timin kívül három stylist dolgozik az irodában, őket csak azért nem említettem eddig, mert különösen mély kapcsolatot egyikkel sem alakítottam ki), és elindultunk egy shoppingtúrára. Visszamentem az irodába a cuccokkal, míg ők elnéztek még egy fehérneműboltba. Amíg távol voltak, bejött egy statiszta srác fittingre, és behozott néhány saját ruhát is, várva, hogy a stylistok rábólintsanak. Aztán meg kellett neki magyarázni, hogy egy kereskedelmi televízió sorozatában nem szabad márkalogóval ellátott pólókat viselni, és a hatalmas hillfiger felirattal díszített cipő sem túl praktikus. Hétig voltam az irodában, az új ruhákból kivagdostam a cetliket, felvállfáztam, és lefotóztam. Ma (pénteken), mivel forgatási szünet van, a bázisról az ezen a héten használt szetteket elhozzák, és odaviszik a jövő hetieket, tehát Timi úgy gondolta, hogy az irodába nincs értelme bemennem (hát végül bementem, de erről majd később), és inkább ad nekem külön feladatot. Egy gót-rokker-ördög ügyvédje témájú reklámforgatáshoz kellene kellékeket szereznem. Pontosabban egy koponyás férfigyűrűt közép-méretben, és egy koponyás fejű sétapálcát, mindezt csak bérelve, lehetőleg elkerülve, hogy a teljes árát ki kelljen fizetni, és meg kelljen tartani a cuccot. Igen. Pontosan olyan nehéz volt, mint amennyire hangzik. Tehát itthonról folytattam kutatómunkát -éljen az internet-, elküldtem pár gyűrű-variációt Timinek, és csodák csodája találtam egy sétapálcát is világító szemű koponyával! Sőt, fel is hívtam a boltot, hogy lehetséges lenne-e, hogy most kifizetjük a teljes árat, és a forgatás után 20%ot megtartanak, a többit pedig visszatérítik (elméletileg ez így szokás), és lehetséges volt! Mámmámíjá ez túl könnyen ment. Ledíleltem Timivel, minden ment a maga rendjén, míg vissza nem hívtam a boltot. Merthogy amikor közöltem, hogy ja, amúgy ezt a bérelős dolgot ezt azért kérdezem, mert kéne egy VILÁGÍTÓS SZEMŰ KOPONYÁS SÉTAPÁLCA, akkor a csaj diszkréten összetörve fiatalos lendületem közölte, hogy hát az nincs. De szívesen bérbe adnak bármi mást, és van abból a koponyás gyűrűjükből közepes méret, amit Timi választott. Elmentem érte, majd be az irodába, ahol Timiék közben utánanéztek, és találtak egy boltot, ahol van sétapálca. Az Anker-közben. Hát ez is egy rohangálós nap, egye fene. Ez a bolt egyébként egy régiségkereskedés volt egy  nagyon szimpatikus bácsi, meg egy kevésbbé szimpatikus néni tulajdonában. Lefotóztam a botokat, elküldtem Timinek telefonon, aki kiválasztotta a megfelelőt. 15 ezróért, nem bérelhető. Á, nem baj, mert úgyis adnak ÁFÁ-s számlát ugye, és az ertéel tévé fizeti. JA, NEM, a bácsi enyhén illegális módon nem tud számlát adni. Meg blokkot se. Meg amúgy pénztárgépe sincs. Itt egy kicsit megállt bennem az ütő, ez enyhén kínos. Felhívtam Timit, aki kérte a telefonhoz a bácsit. Nem tudom, mit mondhatott neki, de a bácsi hamar meggondolta magát, és közölte, hogy hát jó, akkor végülis beszélhet a társával, akinek a Klauzál téren van üzlete, és ő majd kiállít ÁFÁ-s számlát, fizessem ki a pálcát, vigyem el nyugodtan, ő odatelefonál a társának, aki várni fog. HÁROM ÓRA, AZAZ 15:00 UTÁN, mert már a kocsiban ül, és kevésbbé tartózkodik a Klauzál térnél. Mikor sikerült elmenekülnöm a feketeüzletet űző régiségkereskedéses bácsitól, és megalázó módon végigbandukolni a Vácin egy sétapálcával, visszamentem az irodába, mondván, hogy gyakorlatilag van 5 órám megszerezni a számlát. És most ez a stájsz. Ha történik még ma valami, mondjuk a Klauzálos bácsinak sincs pénztárgépe, akkor írok még egy bejegyzést.

A mai volt az utolsó napom az Uzsoki utcai Kórházban, és ez egy rövid bejegyzés lesz. A szokásos reggeli megbeszélés után lementem a dialízis-osztályra, ahol másfél-két órát töltöttem el. Megnéztem a gépeket működés közben, és azt is láthattam, hogy mi történik, ha vége van a kezelésnek. A gépekbe minden be van programozva, egy kis gyakorlással akár én is megcsinálhattam volna a tisztítási-indítási folyamatot. A nővérek minden kérdésemre válaszoltak, és minden lépést elmagyaráztak.

A dialízis-osztály egyharmada (megszámoltam, 12 ágy és gép van)

Miután mindent megnéztem, a témahetem és a látogatásom véget ért. Köszönettel tartozom az Uzsoki utcai kórház minden dolgozójának, akikkel a hét során találkoztam/beszéltem, és főleg köszönöm Dr. Németh Zsófiának, akit egész héten követtem.

Palotai Marcell

Ma már reggel 8-tól nyitva volt a terasz is, tehát 3-szor több vendéget fogadtunk, mert hát szívesebben ülnek le a tér közepén és reggeliznek a napfényben a vendégek. Elmondható hogy minden társam tudja a tutit, vagyis megmondja mindenki hogy mit csináljak. Persze elég gyakori hogy a két instrukció egymásnak ellentmondásos, de tartsam be mind a kettőt.

A legrosszabb mikor egy nagyobb társaság érkezik. Kinézetre nem lehet megmondani mindenkinél, hogy most magyar vagy külföldi-e. Szóval érkezik a négy fős társaság, leülnek én pedig viszek négy magyar és négy angol étlapot magammal. Köszönök egy "hello"-t majd ők is halkan vissza köszönnek. Kiosztom a magyar étlapokat és mikor befejezem az egyikük megszólal: Angolul! Szóval szabadkozva veszem ki mindegyik vendég kezéből az étlapot és osztom ki újra a már angol menüt. És már piros a fejem, mert nem is értik hogy most minek cserélgetem ezeket.

Ma már nem főzhettem kávét. Habár a kívülállók szemében a kávéfőzés csak egy gombnyomásból áll, igazából sokkal több minden számít, kezdve hogy mennyi darált kávét teszek bele és milyenre gőzölöm a tejet, stb. Ma ötig dolgoztam, az utolsó órák csendes gyötrődésekben telnek, mert a pincér nem ülhet le, nem telefonozhat, nem figyelhet másra csak a vendégekre. Kapunk néha egy-két perces szünetet, de ne éld bele magad. Habár lapos talpúban járok be, igazi maratonnak tűnik az egész. De az 5 órás végzések a jók, mire haza érek már rágyúrtam az izomlázamra is, tehát fájdalom mentesen fekszem le aludni. 

Ma a konyhába is bepillantottam. Ott egy igazi cirkusz van. Értsd: drámáznak, énekelnek, viccelődnek és néha megcsinálják a rendelést is.Délre már általában készen van az aznapi menü és mindent frissen készítenek el. Soha semmi sem telik 10 percnél több időbe míg elkészítik, és az étlapon a lazactól kezdve a kacsáig minden van. Persze ne értsük hogy ilyen flancos lenne az egész, mert egy hamburgert is bedobhatsz!

Csütörtök reggelemet a Danubius Hotel Flamencoban töltöttem, Varga Szilvia igazgatói asszisztens árnyékaként. A hotel a Feneketlen-tó közvetlen közelében van, idejutnom nagyon egyszerű volt, mivel a nagyszüleim a másik oldalt laknak, 5 perc alatt beértem.

Rendkívül kedvező, hogy ennyire közel van a természethez, és a város látványosságaihoz is egyaránt. A hotel egy kifejezetten rendezvényekre összpontosult szálloda, megbeszélések, üzleti tárgyalások és esküvők gyakori színhelye. Nem csak a környezete zöld, hanem maga a szálloda is, mivel amit meg lehetett oldani, egy nagy felújítás és sok minden kicserélése keretében, környezetbaráttá alakult. A nagyobb áramot felemésztő gépek helyet cseréltek energiatakarékosabb változatukkal. Szelektív hulladékgyűjtés folyik, és a csapok is víztakarékosságra vannak beállítva. Kifejezetten vannak WWF szobák is. 

Reggel fél 9-re érkeztem, kedves mentorom pedig alaposan körbevezetett a szálloda alsó szintjén, ami a konyha, rendezvénytermek, uszoda, kondi terem, bár és a reggelizőből állt. Utána megkaptam a visitor kártyámat, majd a személyzeti folyosók labirintusán eljutottunk az asszisztensi irodába. Reggelire kaptam kakaós csigát is. Az irodában megnézhettem a környezetbarát nyertes projektjüket, a facebook oldalon böngészgettem, majd segítettem az itallapok kicserélésében is. Sok minden érdekes dolgot megtudtam a szállodáról, hogy mik is vannak a háttérben. Sokszor jöttek az irodába más alkalmazottak is különböző ügyek kapcsán. Volt egyhatalmas nyomtató a szoba végében ami mellett ültem, ezzel volt mindenkinek a legnagyobb baja, mert vagy nem akart működni vagy beragadt a papír, de aztán mindig megoldódott. Ebédszünetben hortobágyi palacsintát ettem, de volt olasz zöldség leves és pörkölt is salátával. Egy kis pihenő után következett a filmesek fogadása. A szakácsukról forgattak egy interjút, ami még majd sok mindennel bővül, ennek a részleteibe is bele tudtam nézni. Elég hosszúra nyúlt és utána már el is voltam engedve, körülbelül 2-kor végeztem. Kifelé menet leadtam a visitor kártyámat, amiért holnap újra el kell mennem, de nem is baj mert rendkívül aranyos a bácsi, a kapuőr azt hiszem.