Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

A mostani témahéten Bakos Józsefet követem a Schiller Opelnél, aki a Váci úti szervizműhely vezetője. A Váci úti telep a Schiller Opel legnagyobb központja. A szerviz részlegen főleg az általános karbantartásokat végzik de akadnak motorhibás és egyéb más hibával rendelkező autók is. A törött gépjárműveket nem itt javítják azoknak a szervize a Fóti úton kapott helyet.  
Az első napon 7 órára mentem és találkoztam Bakos Józseffel aki egyáltalán nem tudott az érkezésemről (próbáltam elérni, de előző héten szabadságon volt). Ezért egy kissé kínos helyzetet szült amikor bemutatkoztam és teljes magabiztossággal mondtam neki, hogy én fogom egy hétig követni. A mondat végére már elfogyott az a bizonyos magabiztosság, amikor már láttam az arcán hogy nem igazán van képben. Összességben nagyon segítőkész volt, hamar felvette a szerepét és elkezdte mondani a fontosabb információkat a telepről és körbevezetett. Az első napomat főleg az úgynevezett motor diagnosztikai "osztályon" töltöttem, ahol egy gépet csatlakoztatva a jármű központi elektronikájához kiderítik, hogy egyáltalán mi baja van az autónak. A megnövekedett alkatrészmennyiség miatt már szinte elengedhetetlen ezt a módszert használni mert találgatással napokba telne megtalálni a hiba forrását avagy hogy az egyik szerelőt idézzem: "nem úgy van az, hogy gyere kuki hamm bekaplak". Szóval az első napom nagyjából ezzel telt, ezt figyeltem.

A második és harmadik napomat egy kalap alá veszem mert nagyjából ugyan az volt a forgatókönyv. Most már kaptam Schiller Opeles overált és beálltam egy szerelő mellé aki az általános szervizmunkálatokat végezte: Olaj- olajszűrő csere, Guminyomás ellenőrzés, fékfolyadék csere stb. Ezek azok a dolgok amikkel nem árt ha tisztában van az ember már csak simán akkor is ha rendelkezik gépjárművel. Szóval ezen a két napon a szerelők munkáját követtem bár figyelmem a 5. ugyanolyan csere után már gyakran elkalandozott a "cicisnénis" naptárakra amikkel amúgy tele van a szerviz.

A negyedik napon (ma) egy autó elektronikával foglalkozó szerelő mellé szegődtem. Mára már a munkások is teljesen megszokták, hogy ott vagyok és a sok magyarázat mellett kérdéseket is kaptam. Emellett többször kértek meg, hogy segítsek, aminek amúgy kifejezetten örülök mert így legalább gyakorlatba is át tudom vinni amit eddig láttam arról nem beszélve, hogy folyamatos nézelődéssel azért nem telik túl gyorsan az idő. Az elektronkán belül telefon kihangosítót szereltünk be, illetve légkondit javítottunk. 

Képeket majd holnap teszek fel.

A mai nap kezdetekor sikeresen megszereztem az első harci sérülésem, mely uborka szeletelés közben történt. A nap nagy részében töltött káposztát készítettem egy esküvőre, ezen kívül és a zöldségkockázáson kívül nem sok mindent csináltam, kivéve azt az előételt amit eddig minden nap. Sajnos még mindig nem tudom a nevét, de finom! Szomorúan várom a holnapot, tudva, hogy az lesz az utolsó napom.

Nyolcra mentem be reggel. 9-től nem volt víz bent csak a kinti teraszhoz tartozó bódénál, tehát minden egyes kávéért kimentem kérni egy kávét, aztán bementem tiszta poharakért, aztán vissza és megint be a friss kávéval. Plusz 10 km amit lesétálok. De 11-től megint volt víz szóval visszaállt a rend, de akkor már kinyitottuk a teraszt is szóval ezerrel lehet kihordani a bódéba a tányérokat, evőeszközöket, üdítőket stb. És aztán jönnek mennek a vendégek és lehet behordani a koszos tányérokat is. Egy szó mint száz legközelebb beszerzek egy lépésmérőt, és gyúrok karizomra. 4kor végeztem, már a villamos megállóig is nehéz volt elbotorkálni, annyira éreztem a lábam, hogy FÁJ!

(info: Kevin Reagan amerikai közgazdászt árnyékolom a héten)

A ma reggelt a csodálatos angol érettségivel töltöttem az Árpád Gimnáziumban (mint sokan mások az évfolyamról)

Majd háromnegyed 1-kor érkeztem meg az Infó Parkba. Ekkor Kevin éppen egy pénzügyi kalkuláció (vízesés diagram) közepén volt. Egy fél óra számolással és a rövidítések magyarázatával telt. Majd egy rövid (35-40 perces) üzleti megbeszélést tartottak a cég klienseivel kapcsolatban.

Ez után egy 15 perces rövid kis „megnyitót” figyelhettem meg. A cég idén először rendezett egy „fed ex” napot, mely azt jelenti, hogy 24 órája van a jelentkező dolgozóknak (és az általuk alkotott csoportoknak), hogy „innovál”-janak valamit. A megnyitóval leginkább inspirálni szerették volna a résztvevőket a program kezdeményezői. Különböző példákat hoztak fel a véletlen feltalálásokra: a tépőzár is a példák között volt.

Ezt követően pár statisztikai grafikát mutatott meg Kevin melyet egy közeljövőben történő prezentáció érdekében készített.

Majd egy közel 1,5 órás hosszú tárgyalás következett. Sajnos még a témáját sem árulhatom el anélkül, hogy bizalmas információt közölnék, ezért ezt inkább magamban tartom. Talán azt viszont elmondhatatlan, hogy újabb embereket ismertem meg (ezúttal egy másik cégből) és ismét találkoztam ismerős arcokkal is (meg egy számomra ismeretlen ember volt a telefon másik oldalán).

Ezt a tárgyalást egy közel fél órás beszélgetés követte, mely középpontjában az új projekt állt.

Ezzel lezárult az újabb eseménydús nap, 5 órakor végeztem a helyszínen.

Sajnos ez volt az utolsó napom az Infó Parkban, mert holnap Debrecenbe utazunk, ahol az IT Services egyik részlege található.

Ma egykor bementem a SonkaArcokba, hogy találkozzak Tamással. A találkozót délre beszéltük meg de kiderült, hogy csúszás va így átraktuk egyre. Egykor megérkeztem, találkoztam is Tamással, aki mondta, hogy üljek le és mindjárt jön. (Az a mindjárt egy órát jelentett) Addig ültem és néztem, ahogy szenvednek a pincérek és szakácsok, mert elfogytak a tiszta tányérok, de a megremdelések száma nőtt. Aztán végre sikerült beszélnem Tamással, megbeszéltük, higy fél 4-re odamegyek a Hold utcai piacra és segítek a helyszín berendezésében. Még az ételek listáját is rámbízta, hogy vigyem a piacra. 

Ma délelőtt érettségizni voltam, de délután bementem az irodába. Nem történt semmi izgalmas, folytattuk az előző napi munkákat. Aktákat rendeztem, adatlapokat nyomtattam ki és tűztem össze, a tértivevényeket írtam meg. 1 ingatlanra 218 tulajdonosnál ez elég sokáig tart, de nem baj mert végül a többiekkel együtt csináltuk a végén és addig jól szórakoztunk:)

Szerdán a Hotel Pólusban töltöttem el 6 órát. Fél 10 kor Tóth Róbert szállodaigazgató körbevezetett a szállodában, szobákat néztünk, a konyhát és a bowling pályát is megtekintettük. Ezután beszélgettünk, hogy egy nem belvárosi szálloda hogyan tudja túlélni ezt a nehéz gazdasági helyzetet. Ők kuponos akciókkal csábítják a vendégeket főleg külföldről, többek közt Csehországból, Szlovéniából és Szlovákiából. Főleg csoportok szállnak meg ebben a hotelben, ezen a héten finn, szerb, bosnyák, azerbajdzáni karatésok. Ennek egyik oka, hogy nem a központban van az épület, másrészet egy tipikus 3 csillagos szálloda (anyagilag kedvezőbb). Beszéltünk az üzemeltetésről és ennek költségeiről. [Magas számok voltak, nem szeretném ecsetelni.] 

Ezután a recepción töltöttem a napom hátralévő részét. Kollát Róbert mutatta meg nekem a HostWare winFro nevű programot. Ez azon programok egyike amit a szállodák előszeretettel használnak rezervációk kezelésére, szobák rendezésére valamit statisztikák és egyébb szállodai adatok is egy helyen vannak ebben a programban. A Hotel Pólusban a recepciós kezeli a szoba foglalásokat és a szoba beosztásokat is. Megmutatta az alapokat mi hogy működik, majd megcsináltunk egy becsekkolást és néhány kicsekkolást, továbbá volt egy szobacsere az egyik vendég részére, és egy hosszabbítás 2 éjszakára. Ez a program egyszerűnek tűnik, egy hét alatt szerintem bele is lehet jönni.

1 óra körül ebédeltünk, majd újra a recepción folytattam a megfigyelést. Élveztem ezt a napot. Úgy érzem egyre több dolgot tudok meg, és nagyon tetszik amit látok, tapasztalok. 

Ma volt a második, és egyben sajnos az utolsó napom a Néprajzi Múzeumban. A bejutás ma lényegesen egyszerűbben ment, még látogatói kártyácskát is kaptam. Tegnap valamiért ez kimaradt, de nem kaptak el, szóval minden rendben.

Juditra várnom kellett, de szerencsére mindenki kedves és segítőkész, ezért egy percig sem unatkoztam. Végignéztem jó pár eddigi kiállítás katalógusát, valamint végigjártam egy magyar romákról, és egy spanyol romákról szóló kiállítást várakozás közben. A magyar részen egészen elképesztő fényképek is voltak, régi, még vándorló roma közösségekről. Sőt legnagyobb meglepetésemre felfedeztem egy olyan roma családról készült műtermi képet is, amit tegnap lent eredetiben is megcsodálhattam a képtárban, miközben a Kis/Nagykanizsai képeket keresgéltem.

A kiállítások után levonultam a képtárba: Tegnap az archívumban képek kiválogatása volt a feladatom, ma ennek az ellenkezőjét csináltam, sorba rendeztem a visszaküldött képeket, és egyesével visszarakosgattam őket a megfelelő fakkokba. Már egész profi vagyok a gépesített tárolódobozok kezelésében. Rengeteg ott lent a munka, sajnos úgy látom, hogy nincs elég ember rá.

A nap további részében kamatoztathattam a gépíró képességemet, a kiállítás tájékoztató szövegének angol és német változatát írtam be a gépbe. Valamint belekóstoltam a lektori munkába is, a tegnap németről magyarra fordított szövegeket kellett ma kicsinosítani. Durván fárasztó meló, mert tartalmilag nem szabad eltérni az eredeti német szövegtől, de közben szépen magyarosan kell hangzania. És az külön csemege, mikor az eredeti szövegben van egy-két logikai gikszer, olyankor találd ki, hogy mi legyen.
Közben rengeteg telefonbeszélgetés egyik felét hallgattam, keményen folyt a kiállítás szervezése, készültek a meghívók, a tájékoztató füzetek.

Két nap nagyon rövid idő, de igyekeztek nekem minél több mindent megmutatni, minél több mindenbe engem is bevonni, remekül éreztem magam. Remélem a kiállítás is jól fog sikerülni.

      A mai nap mégsem teljesen úgy alakult, ahogy terveztem, mivel elmaradt az agyagozós foglalkozás a lányokkal valamilyen képzés miatt. Viszont mikor megérkeztem rögtön a pszichológushoz küldtek, aki rá is ért és hosszan el tudtunk beszélgetni a munkájáról, aminek nagyon örülök. Eddig nem tántorított el a börtönpszichológusságtól, sőt,a azt ígérte a jövőben (valamikor ebben a hónapban) megpróbál nekem szervezni egy börtönlátogatást is. 

      Ezután visszamentem a növendékügyre és befejeztük az akták pakolását, a nap végén pedig újra néhány értékes szerzeménnyel gazdagodtam. Sajnálom, hogy már csak egy napom van hátra velük, nagyon megszerettem a helyet és a társaságot.

Amikor mentem el, az egyik hamarosan szabaduló lány, akivel már korábban összeismerkedtem, úgy köszönt el, hogy vigyázzak magamra. Ennyi történt.

Késleltetve írok a szerdai napomról ugyanis ma emelt angol érettségizni voltam az Árpád Gimnáziumban, szóval úgy gondoltam ezt a napot kihagyom témahét ügyileg.

A szerdám lightosabb volt mint a hét első két napja, ugyanis egy főszerkesztőségi megbeszélés volt napirenden délután 5től. Én jó szokásomhoz híven fél 5-re ott voltam a Bécsi úti irodájukban, de már épp kezdték szóval időben voltam. Az egész negyed 9-ig tartott, amíg észre nem vettük, hogy már sötét van a szobában ahol ülünk.
A tartalomról nem mondhatok semmit, hiszen titoktartás van. Amit el tudok mondani az a megbeszélés menete. Mint már mondtam az egyik ember akit én követek, Szabó Judit főszerkesztő. 
Amikor odaértem először még, akikkel nem ismertük egymást bemutatkoztunk, majd belevágtak. Mindenkinek külön-külön volt egy témája, ami egy külön adás terv. Ki kell gondolniuk, hogy milyen vendégeket akarnak hívni abba a műsorba, majd felkeresni őket és interjúzni egyet az adott témával kapcsolatban meg úgy általában kicsit megismerni őket. Ebből írniuk kell rendes szöveget és ez alapján tudnak elkezdeni dolgozni. A műsoron belül külön altémákat neveznek meg, amiben kifejtik, hogy miről lehetne beszélgetni a vendégekkel. A férfi vendég mindig egy külön rész, őket általában nehezebb elérniük és nehezebb bármire is rábeszélniük (még hogy a férfiak nem hisztise(bbe)k...), tehát az interjú is nehezebb ügy. Megbeszélik az egész műsor menetét, a különböző bejátszásokat, helyszínötleteket. Ami nagyon tetszett, hogy mindenkinek a jegyzeteiben van egy rész "érdekességek" alcímmel, ez akár egy külföldi sztárról egy vicces story, vagy pár fontos adat. 
Volt szerencsém nekem is bevonódni bizonyos szinten a munkába, mert engem is kérdeztek, beadhattam pár ötletet.

Élveztem a megbeszélést, hiszen egy vicces, vidám és fiatalos csapatot láthattam, akik igazán minőségi és alapos munkát végeznek.
Tulajdonképpen evvel le is zárult a témahét egyik része nekem, hiszen Judittal, a főszerkesztővel többet a témahét keretén belül nem találkozom, de felajánlotta, hogy bármikor ha tud akkor segít. 
A hét elején az ő részében kevesebb érdeklődéssel indultam, ám mostanra kiderült számomra, hogy ez nem olyan egyhangú munka mint ahogy én azt elsőre gondoltam. Ha az ember jó benne (márpedig Judit nagyon jól csinálja, amit csinál), sok szorgalom, kitartás kell hozzá és a kreatívitása is jócskán kibontakozhat. Sok felelősséggel jár, és sok papír munkával.
Abból a szempontból viszont nagyon magaménak érzem, hogy a szerkesztők minden szinten nagyon műveltek és tájékozottak, a meeting során feljött sok olyan téma, amiről szétáradó örömmel hallottam, hogy végre valaki szintén szeretne vitázni és megcáfol egy teljesen általánosnak vett kijelentést. Maradtam volna még órákig, hogy beszélgessünk ezekről!
Bizonyos szinten össze tudom hasonlítani egy színházi szakmával (amivel én tavaly szintén eleget foglalkoztam) és sokkal több kiteljesedési lehetőséget és kreatívitást látok benne. 
Szóval összefoglalásként megtetszett ez a szakma, holnap jön a másik nagy teszt, amit már nagyon várok, ugyanis a holnapi napot Szabó Gáborral fogom tölteni, aki nem mellesleg a Szomszédok klasszik-magyar sorozat és az Indul a bakter ház (nálunk családi nagy kedvenc) gyártásvezetője!:)