Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

Én egészen pontosan nem tudom még mit szeretnék tanulni, de most az a tervem hogy műveszet managmentel fogok foglalkozni.Azért választottam az A38-ot mert ott nem csak koncertek, de kiállítóterem, vetítések es kultúrális programok is vannak.  Kedden délben mentem a hajóra es találkoztam Kozlov Sándorral aki az A38-as hajó sajtó-marketing részlegén dolgozik. Körbevezetett a hajón megmutatta minden részét, bemutatott mindenkinek és elmesélte a hajó "törtenetét", kik alapították stb., stb...  Érdekes volt

 A mai napot a már megszokott 9 órás időpontban kezdtem a Váci úti Budapest Bank épületében, ahol Kardos Zsolt munkájának követését folytattam.

A nap első „programja” egy tárgyalás volt, mely a Waterloo konferenciateremben került megrendezése. Itt jelen volt a Budapest Bank képviselete és a partner cég, a Xerox két képviselője. A téma a teljes bankhálózat nyomtató, scanner és hasonló berendezések rendszerének fejlesztése, rendszerezése volt.  Ekkor tapasztaltam először gyakorlatban, a közgazdaságtan órán Szűcs Tamás által tanított bölcsességek sokaságának egyikét, az elszámolható implicit költségek közül az amortizációs költség jelentését, használatát. Körülbelül háromnegyed óra alatt sikerült megegyezniük a feleknek, illetve megbeszélni a jövőben teendő intézkedéseket.

A délelőtt további óráiban részt vehettem egy meetingen, ahol notebookok beszerzéséről volt szó. Itt megfigyelhettem, hogy az adott cégektől, hogyan, milyen formában kértek árajánlatokat, s ezeket milyen szempontrendszer alapján értékelték. A hat cég rendkívül sokféle ajánlatokat tett, a két különböző felszereltségű Dell üzleti laptopokra, azok kiegészítőire (pótakkumlátor, dokkoló, táska, egér stb.) és a mindezekkel kapcsolatos garanciális, szállítási és fizetési feltételekre. Mivel ebben a témában bizonyosan jártasabb voltam, mint minden ezelőtti témakörben, így néhány, remélem hasznos hozzászólást is tettem. Nagyon érdekes, hogy pont az utóbbi időben vettük részt közgazdaságtan órán egy szimulációs játékban (ami két diák diplomamunkája volt), mely nagyon hasonló volt ez utóbb leírt megfigyeltekhez.

Mivel Zsoltnak már „csak” tárgyalásai voltak hátra, melyekre én nem tarthattam vele, egy ebédet követően indultam haza, de itt nincsen még vége az irományomnak. A banknak szintén van egy „Á la carte” étterme, mely főként a banki dolgozóknak, de 13 óra után bárki számára ad ízes falatokat. A következő menüt, amiről láthattok egy képet is, nagyjából azonos áron vásárolhattam meg, mint az AKG-ban. Tartalma egy tejszínes uborkaleves, natúr csirkemell sajttal és párolt répás, babos körettel, csokoládés brownie. A mi iskolánkban is felmerülő problémát itt már megoldották, ugyanis volt külön „fitt menü”, ráadásul ezt ettem, hogy vigyázzak a vonalaimra. Nem ecsetelném különösebben, hogy finomabb, ízletesebb, jobban elkészített volt maga az étel, emellett a kiszolgálás és a környezet is kellemesebb volt, ráadásul az adag méretével sem volt probléma. Ár/érték arányból ötös. 

A tegnapi bejegyzésemben írt toalettről, illetve annak környezetbarát lehúzó gombjáról itt egy fotó.

Három napos betegség után végre alkalmam nyílt rá, hogy meglátogassam a HVG szerkesztőségét. Az első élményem a heti konferencia volt, ahol a még ki nem adott, de már kész újságokat bírálják a szerkesztők, erre az ülésre mindenki elolvassa az új HVG-t és kommentálja a különböző cikkeket. Van, hogy valaki megkapja a "hét írása" díjat, ami extra fizetséggel is jár. A megbeszélésen csak a  lap főszerkesztője és a különböző rovatok főszerkesztői jelennek meg. Nagyon jó volt a hangulat a megbeszélésen, ami egyébként az egész épületre igaz. Külön jól jött, hogy a főszerkesztő úr megkérdezte én melyik három cikket olvasnám el szívesen, így nem csak bárgyún kellett mosolyognom két és fél órán keresztül. A megbeszélés nagyon izgalmas volt,olyan információkat szereztem (habár csak felületesen) amiket mások még egy hétig nem fognak tudni és egy holnapután megjelenő HVG-t is hozhattam haza teljesen INGYEN. Sokszor inkább hasonlított beszélgetésre mint munkára, de feltűnt, hogy mindegyik szerkesztő igen okos és főleg ennek köszönhető a kellemes légkőr. Nem csoda mivel hetente elemzik mi történik a világon. 

A tárgyalás után Molnár Patrícia (akit követek), bemutatott a különböző, az osztályán dolgozó, szerkesztőknek, akik mind rendkívül kedvesek. Egy óra HVG olvasás és ebéd után újabb feladatot kaptam, egy fiatal, új munkatárs megkért, hogy a HVG Pluszban megjelenő írásához végezzek egy kisebb felmérést a fiatalok fesztiválon való sörözési szokásairól. A rövid elemzésemet holnap-holnapután adom le neki. Eléggé irigylem, hogy ilyen témákról írhat, de azt is megtudtam, hogy kemény, hétvégét is igénylő munka az újságírás.

Nagyon jó volt a nap, kedvesek és segítőkészek az ott dolgozók. (Elég jó a menza, olcsóbb és többféle mint az AKG-ban.)

Ma kettő előtt pár perccel érkeztem meg az egyetem aulájába, ahol rögtön összefutottam Cserey úrral, akivel megbeszéltük, hogy hogyan juthatok be a tantárgyi előadásra. Így össze is találkoztam Dr. Karmos Györggyel , aki szerencsére örömmel fogadott az óráján, így beülhettem az egyetemisták közé.

De előtte még gyorsan meglátogattuk Sárkány Norbertet, aki már elég régóta egy biomechatronikus kéz fejlesztésén ügyködik, 3D nyomtatóval készített már különböző modelleket. Sajnos nem tudtam lefotózni, de az utolsó prototípus, már egy csontfehér ujj, ahol tökéletesen vezérelhető inakkal az extenzor-flexor mozgás. Külön odafigyeltem, hogy a kézen, hogyan oldották meg a rögzítési problémákat, milyen megoldásokat alkalmaztak, hiszen mechanikailag még rendesen vannak hiányosságaim. pl. észrevettem, hogy a hüvelykujj funkcionális mozgását (a fogást) egy differenciálmű segítségével oldotta meg Norbi. Itt van egy előadás, ahol például Norbi rengeteg beszél a kézről és prototípusairól.

Ezek után ültem be az előadásra, ahol mindenki nagyon barátságos volt, az egyetemisták nem fogadtak idegenkedve, hogy mit keresek itt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Először Fiáth Richárd tartott kb. egy órás előadást az elektromiográfiáról. Az EMG az izom működését (a kontrakciók figyelésével) elektromos jellé alakít át, amit aztán különböző bandpass filterekkel és egyéb eljárásokkal, tiszteségges értelmezhető jelekké lehet átalakítani. Az EKG (ECG) talán mindenkinek ismerősebb, úgyhogy egy EMG tesztről kerestem egy rövidebb videót:

 Nagyon sematikusan és pontatlanul az EMG elve annyi, hogy két ponton nézzük az elektromos tevékenységet (+ és -), amit egy differenciálerősítővel "erősítünk", illetve ezt le kell földelni egy mérési szempontból nem lényeges helyen, pl. csukló. Így a jelek kivonásával megszűnik a zaj is.

Az EKG-t mindenki ismeri, ez a szív tevékenységét méri. Erről másfél órán keresztül beszélt Karmos György és az előzőnél sokkal pontatlanabbul megfogalmazva egy körkörös folyamat zajlik le, ahol különböző jelszakaszok ismétlődnek, ez itt látható a képen:

A különböző szakaszok "lényegében" a szív különböző részeinek a tevékenységét mérik. Tehát ezeknek elemzésével, meg lehet állapítani, hogy milyen patológiás elváltozással van dolgunk.

Nagyon érdekes volt az előadás és nagyon élveztem a hetet, úgyhogy köszönöm szépen, akik ezt a kis látogatást lehetővé tették nekem, különösen az egyetem tanárainak, akik készségesen fogadtak az óráikra és előadásaikra. Bár tudom, hogy ez egy fura dolog, amivel én foglalkozok, nagyon remélem, hogy érzékeltetni tudtam, hogy miért is nagyon érdekes és sokoldalú és legalább tanulságos volt látni azoknak, akik olvastak, hogy ilyen is van. 

Ma Printz úr cégénél nyerhettem betekintést a könyvvizsgálói munka alapjaiba. Az összegyűjtött anyagok elolvasása után már részben értettem is, hogy miről van szó. 

Szabó Péter

Én a győri AUDI-ban követtem Bognár Norbertet, aki a TT-k minőségellenőrzéséért felelős szegmens vezetője.

AUDI TT: lásd a képeken

Eddig azért nem blogoltam, mert egy győri panelban laktam a hetvenpár éves Miklós bácsinál, akinek el kellett magyaráznom, hogy mi az az internet (nem értette meg).

Ettől függetlenül minden napra írtam valamit, amit le kellett cenzúráztatnom az ottaniakkal, ne csodálkozzatok, ha kicsit nyers. Aki kíváncsi, keressen, írjon, személyesen mesélve sokkal jobb, életszerűbb, és részletgazdagabb. 

Íme a napjaim:

Hétfő:

A mai nap egy óra várakozással kezdődött, ezalatt megnéztem a motorgyártás bizonyos részlegeit. Utána találkoztam azokkal az emberekkel, akiknek a követéséért idejöttem. Délelőtt egy mérnök körbevezetett azon a részlegen, ahol a már elkészült Audi TT-ket szigorú vizsgálatoknak vetik alá. Utána két másik emberrel is volt szerencsém megismerkedni, az egyik tovább részletezte nekem, hogy hogyan ellenőrzik, tesztelik az elkészült autókat, mielőtt eladnák őket. A másik program a másik úrral egy megbeszélés volt, ahol felsorolták, hogy milyen észrevételeik vannak a kész autókkal kapcsolatban. Ebédszünet előtt még elmentem egy auditra, ami a gyártásból véletlenszerűen kiragadott termékek minőségellenőrzését jelenti. Ekkor egy szakember teljesen átvizsgál egy autót, majd a hibáit bemutatja a szegmens vezetőinek. Ebéd után még két rövid megbeszélésen voltam, az egyik a szerszámok számon tartásáról, a másik a munkások által elkövetett hibák kiküszöböléséről szólt. Ezek után körbevezettek a TT gyártósoron, ahol nem szó szerint értelmezett gyártás, csak összeszerelés zajlik, a motort, a karosszériát, és még sok elemet készen kap a győri üzem. 

Kedd:

Ma délelőtt megnéztem az Audi ebédlője mellett kiállított motorokat. Mindegyik alá oda van írva, hogy melyik autóba rakják jellemzően őket. Azután elmentem egy hosszú sétára, és körbejártam egy egész csarnokot, ahol motorgyártás zajlott. Esztergálás, összeszerelés, stb. Hatalmas egy ilyen épület, simán eltéved benne az ember. Megint ellátogattam a 11 órás hibakövető találkozóra. Utána elküldtek a Straßenfahrt részlegre, ami szintén egy minőségellenőrzést szolgáló szegmens. Itt is rengeteg funkciót ellenőriznek (nyitható tető, lámpa, klíma, biztonsági öv, stb.), de a részleg fő feladata a menet közbeni zajok, zörejek vizsgálata. Ehhez van egy kiépített gyorsuló-rázó-fékezőpályájuk. Bizonyos modelleket kivisznek egy külső körre is, ami pár kilóméter tesztutat jelent az autópályán. Volt szerencsém egy ilyenen részt venni, nagy élmény volt. Ebéd után fél füllel belehallgattam egy termeléssel kapcsolatos megbeszélésbe. Utána elkezdtem egy powerpoint elkészítését.  

Szerda:

Azok a mérnökök, akiket főként követek, kizárólag irodában dolgoznak, és rengeteget járnak tárgyalni az Audi új, részben most épülő gyárrészlegébe. Oda én sajnos nem mehetek velük, de addig el tudom készíteni a bejegyzéseket. Tegnap megkértek hogy segítsek egy powerpoint prezentáció összerakásában. Ezzel elment jópár órám, de élveztem hogy végre tudok valamit segíteni is. Igazából a nap hátralevő részében is azzal az egy diával foglalkoztam, de többször is át kellett dolgozni, újrakezdeni. Végül szerintem szép lett. 

Csütörtök:

Ma reggel is még a prezentáció csinosításával kezdtem, egészen elképesztő, hogy mi munka van egyetlen egy diával amit nulláról kell felépíteni a főnök kívánsága szerint. Tíztől mehettem volna egy tárgyalásra, de azt sajnos lemondták. Ebéd előtt még voltam két megbeszélésen, az egyik a szokásos tizenegy órás, amin minden nap részt vettem, a másik a Straßenfahrt részleg kioktatása, hogy duplázzák a minőségellenőrzést, menjenek minden kocsival kétszer a rázópályán, hogy minden hiba kijöjjön belőle. Ebéd után még elvitettem magam még egy Straßenfahrtra, és innentől irodai munkáim voltak. 

Szeretném megköszönni ezt a négy napot a teljes Qualitätssicherung részlegnek. Hihetetlen élmény volt ennyi prémium kategóriás autót egy helyen látni, főleg, hogy a TT-k a kedvenceim. Mindenki segítőkész, és barátságos volt. Rengeteg érdekeset láttam, tapasztaltam, köszönöm hogy gazdagítottak!

Szerdán 8-ra értem vissza az Uzsoki utcai Kórház III. Belgyógyászati/Nephrológiai osztályára, ahol Németh doktornő azzal a hírrel fogadott, hogy máris van két új beteg, akiket fel kell venni az osztályra. De még előtte megtartottuk az esti vizitet, ami a reggelivel ellentétben sokkal gyorsabb, habár az osztály összes betegét meg kell látogatni. Az esti vizit csak abból áll, hogy az ügyeletes orvos és a nővérek benéznek az összes kórterembe, és az ott fekvő beteget megkérdezik arról egyenként, hogy van-e valamilyen panaszuk/kívánságuk. Az esetek nagy részében a betegek csak annyit mondanak, hogy köszönik, nem kell semmi, jól vannak. Ezért ilyen gyors az esti vizit.

Ezután felvettük a két új beteget. Az első úr egy prosztatarákos beteg, aki nagyon vérszegény jelenleg is. A második úr egy görög bácsi, aki lázasan jött be, és ezenfelül szívbeteg. Szerencsére egyiküknél se kellett anamnézist (kórtörténetet felvenni), mert akkor még mindig a kórházban ülnék. Viszont a panaszokat, gyógyszerszedési adatokat, családi állapotot, stb. mind le kellett írni, ami idős emberek esetében annyira nem egyszerű, ezzel el is ment 1,5-2 óra. 

10 óra körül jött el az a pillanat, amikor nagyon nem tudtam mit csinálni, mert a doktornő adatokat vitt be a gépbe, és jelentéseket írt, ezért én elkísértem az egyik nővért abba a szobába, ahol a vért tárolják, amit később a betegek megkaphatnak (jelen esetben az első, vérszegény úrnak kellett két egység vér). 4 hűtőben vannak elosztva, aszerint, hogy kinek milyen vér kell: a családtagjáé vagy lehet másé is?

Ez egy egység, 0rh Pozitív vörösvérsejt-koncentrátum. A 0rh Pozitív vércsoportúak mindenkinek adhatnak vért, de ők csak 0-s vércsoportúaktól kaphatnak.

Mielőtt a beteg megkaphatta a vért, vértesztet kellett végezni, hogy még véletlenül se kapjon rossz vért. Itt négy szerbe (anti-A, anti-B, anti-AB, anti-D) kellett egy-egy csepp vért (a két egység vérből és a betegtől levett vérből) cseppenteni, és megnézni, hogy melyikkel reagál. Csak az anti-D-vel léphetett reakcióba, és ez is történt.

Ez itt a vérteszt, a halványabb foltok a betegtől levett vérből származnak. A felülről a második sor az anti-D-vel reakcióba lévő minták sora, és látható is a kicsapódás.

E kis kaland után még mindig nem tudtam mit csinálni, úgyhogy felfedeztem a Windows XP nyújtotta játéklehetőséget, és rákattantam a Fekete Özvegy második nehézségi fokozatára és az Admirálisra. Éjfél körül Németh doktornő szólt a nővéreknek, hogy csak akkor keltsék fel, ha valami fontos történik. Én is elvonultam aludni, az orvosi irodába, egy vendégágyon.

A vendégágy értékelése: 5/10, mert habár elég hosszú volt ahhoz, hogy nem lógtam le róla, de a matrac rugókból állt (csak rugókból), így elég kényelmetlen volt.

Reggel hatkor keltett Németh doktornő, hogy indulunk vizitelni a dialízis-osztályra, ahol már voltak betegek (nem is kevesen, szintén úgy egy tucatnyian, akárcsak szerdán délelőtt) dialízis-kezelésen. Ezután jött a rendes vizit az osztályon, amit kétszer csináltam végig, egyszer Németh doktornővel, egyszer pedig Eszterrel, akivel később, olyan negyed tíz tájékán megnézhettünk egy vese-biopsziát, amikor is mintát vesznek a veséből, egy kis szerkezet segítségével. A szerkezet két részből áll: egy "elsütő"-ből, ami tényleg hasonlít egy pisztoly elsütőszerkezetére, és egy húsz centis, speciális tűből. A tű azért különleges, mert két részből áll: egy belső, hegyes részből, és az azt körülvevő, éles végű hengerből. Először a belső rész hatol be a vesébe, majd az elsütés hatására a külső henger lecsapódik, ezáltal kivágva egy nagyon kis darabot a veséből. Ezt a folyamatot kétszer kellett elvégezni, és nem altatásban csinálják, a beteg egy fájdalomcsillapító injekciót kapott a beavatkozás környékére. Mikor ennek vége volt, hazajöhettem, ez olyan 10 óra környékén volt.

Ez volt a szerdai-csütörtöki napom teljes krónikája, holnap a dialízis-osztályon leszek megfigyelői státuszban. Amúgy az este folyamán semmi nem történt, két hívás érkezett, az egyik egy beteg átszállításának ügyében egy másik osztályról (mindezt hajnali fél kettőkor), a másik hívás pedig egy harmadik osztályról jött, és antibiotikumot kértek egy tüdőgyulladásos beteg számára.

Hétfő reggel kicsit aggódva, ám izgatottan rohantam Hegyi Barbara próbájára a Pesti Színházba. Egy Sógornők című darabot vettek elő újra, amit 13 éve vagy lényegében nagyon régen játszottak már, csak néhány szereplő változott. Nos mint említettem kissé megszeppenve közelítettem a teremhez, mikor egy kedves, lassú, mély hangot hallottam a büfé felől:

-   Maga az a kishölgy akit az Ákágéból diszponáltak mihozzánk?

Hát én voltam. Hegedűs D. Géza viszont korántsem az a harapós kommunista tiszt volt, akinek előző este a Made in Hungária című filmben láttam. Kényelmesen elhelyezkedett a mögöttem lévő széken és míg a színésznők Parti Nagy Lajos szókimondó hexameter-soraira próbáltak egy rövid koreográfiát, folyamatosan súgdosta a fülembe, hogy mit láthatunk a színpadon, egyáltalán miről szól a darab, hol játszódik, mi a lényeges nyelvi lelemény a québeci angolos francia fordításában. El is szállt egy csapásra minden aggodalmam, csak csodálkoztam hogy csinálhatják ilyen egyszerre, mégis saját karakterüknek megfelelően ennyire különbözően a feladatukat a színésznők. Aztán persze jött a kínos kérdés, amire már számítottam:

-    Tehát maga is színésznő szeretne lenni?
-    Hát…izé az úgy van, hogy hát… még így nem igazán tudom…
-    Ó hát persze hogy az szeretne lenni, látszott ahogy igyekezett befelé a terembe, az a megszállott csillogás a szemében…!

Nos akkor jól van, ha ennyire látszik, én nem ellenkezem. A szünetben is a színészekkel lenni hihetetlen volt. Mintha folyamatosan egy előadást figyeltem volna. Sosem tudni mikor játszanak…

A próba után Csengével (mert később ő is csatlakozott) bevágódtunk Barbara kocsijába és amennyire a dugó engedte igyekeztünk a tévéstúdióba, ahol Szily Nóra beszélgetős műsorába kapott meghívást kedves árnyékoltunk. Az út alatt megtudtuk mennyi gyönyörű pillanata és mennyi árnyoldala is van a színész szakmának, mennyire oda kell figyelni, hogy a megfelelő pillanatokban ne dőlj össze, jól oszd be az időd… és persze hogy a mi generációnknak mennyivel nehezebb dolga van.
A stúdióban több érdekes dolgot is megfigyeltünk Csengével, amíg Barbarát sminkelték és míg a felvétel ment.

1)    A sminkeseken és a riporteren kívül mindenki számítógép előtt ül egész nap, akármilyen kreatív munkát végez is.
2)    A bluebox helyére hangulatos kávézót varázsolni a képernyőn egyetlen gombnyomás, mégis kész varázslat. Azon kívül nem lehet túl inspiráló egy üres kék térben kreatívan beszélni.
3)    Nehéz a néző számára érthetően összefüggően társalogni (Barbarának persze rutinból ment)
4)    Néhány evolúciós praktika: miért ne vedd elő a rágódat a stúdiósok mellett, hogyan szerezz minél több teasüteményt diszkréten, hogyan tartsd nyitva az önzáródó, kártyával nyíló ajtót amíg kimész a mosdóba, stb.

A kocsiban ismét szóba jött a pályaválasztási téma. Barbara állandó energiája, humora és vidámsága ránk is átragadt, ezért Csenge egyre bizakodóbban gondolkozott a színészségen én pedig egy kritikusi vagy riporteri állás felé kezdtem kacsingatni:D

Némi szabadidő után este az Átutazók című darabot néztük meg a Vígben. Leginkább Törőcsik Mari játéka fogott meg benne, hogy ennyi idősen, szó szerint a halálból visszatérve, egyetlen szó nélkül mit tud mutatni a színpadon. Elgondolkodtató előadás volt, kicsit a mai magyar valóság kilátástalanságáról, de igyekeztem nem párhuzamot vonni a kocsiban oly sokat pedzegetett jövőnk és eközött. A darab után Barbara öltözőjében már csak megbeszéltük a keddi haditervet majd a művészbejárón távoztunk 

(május 6)

A hetemet Hegyi Barbara színésznővel fogom tölteni. Őszintén szólva fogalmam sincs, mi akarok lenni, rengeteg dolog érdekel, mikor a patrónusok megkérdezték hová szeretnénk menni én kapásból 10 különböző foglalkozást írtam fel a nyomozótól kezdve a gyógytornászig. Szóval miért ne menjek színházba… Logikus.

Már amikor Barbarával telefonon megbeszéltük a hetet nagyon szimpatikus volt, gyorsan össze is tegeződtünk és meghívott a színházak éjszakáján, szombaton tartott Csárdáskirálynő bemutatóra a Vígszínházba.

Hát nem pont erre számítottam. Egy nyílt főpróbának volt meghirdetve a dolog, bár inkább a társulat bemutatkozásának nevezném. Volt ott minden, ami csak kell a közönségnek; híres színészek, eltervelt és nem eltervelt bakik, bugyivillantás, csajozás-pasizás, egy kis közönségbevonás énekléssel, színpadra hívással és… nos gyopárokként kellett kinőnünk a székünkből az egyik dal alatt. Csakhogy azt a dalt legalább nyolcszor énekelték el. Úgy hiszem, hasznos lesz a hét :D

(május 5)

Most Tami további kalandozásait követhetitek nyomom a logopédia csodáiban elmerülve. 
Ő pedig itt az új házi kedvencem és egyben a mai művem is. A lényege, hogy a különböző tárgyak tíz átfogó fő kategóriába sorolhatók, ezek mindegyike más színnel van jelölve. A játékosok dobókockával dobnak és amelyik kockára rálépnek az azon a kockán található tárgyat meg kell nevezniük és azt is milyen nagyobb csoportba tartozik. Arra vonatkozóan még nincs szabály, hogy mi történik ha nem tudják, de a cél minél hamarabb elérni a kígyó farkát. Holnap fogjuk kipróbálni. 

Ezen kívül ma találkoztam Kentonnal aki Zsuzsi nagy szerelme, és hát jogosan. Valami tündéri. A címben szereplő idézet is tőle származik. De a nap fénypontja akkor is az az egy órás francia nyelvű beszélgetés volt, amikor is Zsuzsi kiértékelt egy szülőnek egy tesztet amit a gyermekével csinált. Elmondta, hogy milyen problémái vannak a gyereknek és hogy mit kell gyakorolnia. Amikor azt írtam, hogy a nap fénypontja volt, akkor azt félig ironikusan félig komolyan gondoltam. Mert egyrészről nagyon érdekes volt, de másrészről viszont a felét nem értettem, így ettől egy kicsit kevésbé volt érdekes.

A tegnapi nap elég sűrű és fárasztó volt. Nagyon intenzív ez a szünet nélküli 12 fél óra egymás után. Igaz az intenzitáson kicsit enyhít, hogy nem ugyan azzal az egy emberrel kell végig lenni, hanem mindig mással, és nem csak az emberek, de a problémáik is változatosak. Itt is nagyon sok minden volt: figyelemzavaros, hiperaktív, olvasási nehézséggel küzdő, vagy akinek a vizuális memóriája volt rossz és persze a klasszikus nem tud megfelelően ejteni egy hangot, és biztos, hogy kifelejtettem még valamit. 

Én az első egy órában egy kisfiúval voltam, aki az állítólagos, mindenki által kezelhetetlennek nyilvánított, óvoda rossz gyereke. A közös foglalkozásokon sem vesz rész, igaz ő se szeretne, de azt hiszem ez nem egyedül az ő hibája. Alapvetően egy teljesen értelmes, 6 éves kisfiú, aki meglehetősen eleven, (nem az az egy helyben üldögélős típus) és némi figyelemzavarral küzd, tehát nem erénye a huzamosabb ideig koncentráljunk egy dologra. Én egyből nagyon megkedveltem, és azt hiszem ez kölcsönös. Az összes feladatot rendesen megcsinálta, amit az óvónéni kiadott neki külön munkába, és még később is találkoztam vele, amikor jött Zsuzsihoz, itt is nagyon jól elvoltunk. 

Ezenkívül számomra is meglepő módon nagy hatással vagyok mindenkire. Annyira látszik, hogy még ha azt is mondják nem zavarja őket, hogy ott vagyok nagyon nem tudnak mit kezdeni az egész helyzettel. Van aki egész jól tudja kezelni ezt, van aki kevésbé. Egy négyéves kislány például bemászott az asztal alá és nem volt hajlandó megszólalni, volt aki produkálta magát, de olyan is volt, aki csak szimplán annyira zavarba jött, hogy végig amíg kettesben tartózkodtunk a helyiségben az ablakon bámult ki és csak akkor nézett rám ha kérdeztem valamit. A válaszadást pedig a lehető leggyorsabban letudta.