Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

      Sajnálom, hogy vége lett a hétnek, nagyon élveztem és remélem a jövőben is vissza tudok jönni majd önkéntesként, vagy ami adódik. Az utolsó napom is ugyanolyan jól telt, mint a többi, ismét többet megtudtam az ittlévő lányokról, ahogy eddig minden nap.

Az ebéd után megnéztük közösen azt a filmet, amit a filmszakkörösök készítettek egy másik (fiú) javítóintézettel közös projektben, ebben pedig kicsit bepillantást is nyerhettem abba, hogy mennyire is különbözhet két ilyen intézet, még akkor is, ha azonos városban vannak.

          Azt hiszem sokszor elmondtam már a héten, de szívesen maradtam volna még egy pár hetet.

Szerdai napon, 2-re mentem a hajóra és találkoztam Sándorral. Megmutatta hogy milyen "programot" használnak  arra hogy egy koncert szervezését pontosan megszervezzék, ahol mindenki aki láthatja, aki szervező, hogy mi mennyibe kerül, hányra jön a zenekar, hánytól hányig tart majd stbstb...  Nagyon érdekes volt látni hogyan szerveznek meg mindent és hogy mennyi minden is kell akár csak egy zenekar meghívásához. 

Ezután, egy kis feladatot kaptam, ki kellett keresnem cikkeket amiket az április 30. koncert + az A38-as hajó 10 éves szülinapjáról írtak és összegyűjteni őket egy táblázatba. 

Végül pedig megbeszéltük hogy a következő koncertre elmegyek és megnézem hogy is működik mindez a valóságban.

Pénteken az utolsó napomat az Index internetes bulvármagazinjánál a Velvetnél töltöttem, ami sokak kedvence.

Lassan telt eleinte a nap, mert legalább fél órát ültem úgy, hogy nem kaptam semmilyen feladatot. Vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem, hogy kaphatnék-e feladatot.  Szerencsére többet is kaptam egyszerre. A smárolós Paris Hilton, Hulk Hogan és az interneten keringő szexvideója, verekedő gördeszkások, egy pitbulltámadás, meg az őrült apa, aki élethű játékfegyvert fogott a fiára... ezek a cikkfordítások kerültek ki a kezem alól, bár azt hiszem csak kettőt használtak fel belőlük az oldalon. Próbáltam ötletet is ajánlani nekik, de sajnos nem volt megvalósítható jogvédelmi okokból kifolyólag.

Délután környékén elküldtek egy közeli óbudai piacra, ahol interjút kellett készítenem az árusokkal. Viszonylag kevés újdonsággal tudtam szolgálni mikor visszamentem, sok többletinformációhoz nem jutottam.

Így telt el a pénteki napom. Megköszöntem a lehetőséget és nehéz szívvel elbúcsúztam attól a remek érzéstől, amit a szerkesztőségben eltöltött pár nap alatt éreztem. Ahogy már korábban is írtam, a hangulat a szerkesztőségi üléseken és a számítógépek előtt is mindig nagyon jó volt, hála a folyamatosan beáramló érdekesebbnél-érdekesebb híreknek és a jófej munkatársaknak.

A hozzám legközelebb álló feladatok azok voltak, amiket ténylegesen én is írhattam, így például az érettségiről szóló cikkek. De érdekesek voltak számomra az MTI-s fordítások is. A Velvetre készült cikkfordítások távolabb álltak tőlem, pedig eleinte azt gondoltam volna, hogy több hozzáfűznivalóm lesz ezekhez a témákhoz.

Maradt még pár megválaszolatlan kérdésem, de remélem a jövőben még lesz lehetőségem visszatérni ide, és kideríteni a választ a ezekre a kérdésekre is. :)

Ezúton is szeretném megköszönni Munk Verának és a Velvet szerkesztőségének a lehetőséget, hogy a gépezet részese lehettem!

Még kedd délután megbeszéltem Szeliga Szilviával, a Baxter nevű gyógyszergyártó cég egyik marketingesével, hogy másnap (azaz szerdán) fél11-kor találkozunk a Blaha Lujza tér mellett található Marriott hotel előtt. Itt egy három napos kongresszus kezdődött, külföldről érkeztek orvosok, Baxter dolgozók, stb., és ennek a lebonyolítását szervezte részben Szilvia. Bementünk, és sok dolgom nem akadt, mert volt rajtam kívül két lány, akiket hostesként alkalmazott a cég, így csak néhány dologban tudtam segédkezni (pl: táskákba információs lapokat tettem). Az időnk nagy része ezek után várakozással telt, hisz feladatunk az volt, hogy a megérkező embereknek névkártyát, táskát és információkat adjunk át. Én kaptam a táska-osztó lány szerepét, és annyi volt a dolgom, hogy átadjam a táskát a megérkezett illetőknek és elmondjam, hogy nagyon fontos információkat találhatnak benne. A két másik lánynak egyébként az volt a feladata, hogy kihúzza a nevüket a listáról és hogy angolul elmondjon néhány infót a vacsoráról, a programról, a helyszínekről. Végre elkezdtek megérkezni az emberek. Feladatomat remekül teljesítettem, ellentétben a másik lánnyal, aki semmilyen információt nem mondott el nekik, holott ez lett volna az egyetlen feladata.. Sőt, mikor egy lengyel nő a vacsora iránt érdeklődött zavartan rám nézett, és azt kérdezte: "Ezt hogy kell mondani?" Így hát nekem kellett kisegítenem a leányzót, aki egyébként 10 percig taglalta előtte, hogy neki milyen jó nyelvérzéke van, és édesapja 7 nyelven beszél, anyukája 4 nyelven, és ő még latinul is tud... Ja és nagyon segítőkészen és "kedvesen" kiosztott, hogy: "Csak hogy tudd, nem szabad firkálni az ilyen lapokra, amiket ad neked a munkáltatód, mert lehet hogy majd vissza kell adni, de ezt csak azért mondom, hogy ha majd a jövőben hostes munkát fogsz még végezni, akkor tudd, érted:) " Természetesen a hangvételében kell keresni azt, hogy miért is volt ez "kiosztás". No, a lényeg, hogy megint láttam egy jó példát, hogy milyen nem akarok lenni húsz évesen, úgyhogy már ezért megérte. 

 2-kor mennem kellett angol órára, úgyhogy eljöttem, és csütörtökön már nem is mentem vissza oda érettségi után, mert úgy gondoltam, inkább pihenek. 

P.Dina

Utolsó napomon pénteken 9 órára érkeztem Szilviához a Danubius Hotel Flamencoba. Egy gyors körbejárás után elfoglaltuk helyünket az irodájában és a mindennapi dolgokkal foglalkoztunk. Számlázás, megrendelések, táblák kiírása, napi menü frissítése, dekorációk, nyomtatások és még sok más.

Ez alatt a két nap alatt sok érdekest dolgot megtudtam, annak ellenére is, hogy ezek nyugis napok voltak. Kedves mentorom nagyon segítőkész volt és szerintem nagyjából amire kíváncsi voltam mindenre választ kaptam. Jól éreztem magam, a légkör is jó volt, mindenki kedves volt és nyitott, ez számomra egy jó pont volt.

Csütörtökön volt az utolsó napom az ELTE biokémiai laborában. Pénteken érettségiztem. Ezen a napon az Elisa teszt eredményeivel dolgoztunk tovább. Először csináltunk egy próba PRC-t, hogy kiderüljön lesz-e termék, vagy esetleg elromlott-e a gép, ami ezt végzi. Megfuttattuk a mintákat és szerencsére volt termék, így elvégeztük több mintával is ugyanezt. Ez így most elég egyszerűen hangzik, mint ami sitysuty megvan, ám valójában ezzel 6ig elszöszmötöltünk. Ugyanis a második PCR körülbelül 2 órán át tartott, addig várnunk kellett. A gélt is hagyni kellett állni, amíg összeáll és a futtatás is 20 percig tartott minimum, tehát ez ilyen szaggatott munkamenet volt.

itt épp a PCR-hez mérjük ki a mintákat

Végül volt termék a sok mintás PCRből is, a szekvenálásig viszont sajnos már nem jutottunk el. A nap végén még egyszer átbeszéltük a nap és a hét eseményeit, eredményeit (határozottan összeállt a kép így a végére).

A futtatásra várakozó minták

Itt a zsebekbe mérjük ki a mintákat

Ez itt pedig maga a futtatás (gélelektroforézis), a kék pöttyök a mintával teli zsebek

Végül a labor (egyik) hűtője

Összességében sok új dolgot tudtam meg a hét alatt, elég intenzív volt ez a négy nap. Nagyon jól éreztem magam a laborban, örülök, hogy nem csak nézhettem a dolgokat, hanem ki is próbálhattam sok mindent. Ezúton is szeretném megköszönni Szakács Dávidnak, hogy bepillantást engedett a laborban folyó mindennapi munkájába és természetesen Nádori tanár úrnak a szervezésért.

Hát végül eljött a péntek és ezzel az utolsó árnyéktémahetes napom itt a Civil Rádiónál. Azért így az utolsó napra is akadt feladatom. A még kedden felvett interjút vágtam meg. Illetve miközben vágtam Ádám (Magyar Ádám, ő a kapcsolatom a Rádióhoz) beavatott a zenék és a szöveg összeszerkesztésének fortélyaiba. Ez összességében ki is tette a pénteki munkámat. Úgy hogy ezután csak a búcsúzkodás maradt. Mindenki nagyon rendes volt velem és én is nagyon jól éreztem magam. Főleg mert úgy tűnt valóban hozzá tudtam járulni a rádió munkájához ami jó érzés volt. Meg is beszéltük hogy majd nyáron visszamegyek és önkéntesként folytatom a technikai dolgok kitanulását. Ha minden jól megy és megtanulom a dolgokat a végén talán még egy-egy félnapos műszakot is el tudok majd vállalni. Szóval ez úton is szeretném még egyszer megköszönni a lehetőséget és a segítséget Magyar Ádámnak és nem utolsó sorban a kiképzést Szigeti Mártonnak! 

(Ui: Nagyon szerettem volna feltölteni képeket, készült pár a felvételekről és a stúdióról de valamiért nem hajlandó megnyitni őket a Blog.hu... Majd valahogy a végére járok és utólag felrakom őket.)

Eljött az utolsó napom, a Hotel Zenitbe volt időpontom 10 órára. Oda is értem, majd 10 perc ottlét után haza is jöttem.  Ennek kivitelezési okai voltak, pontosabban kellő öltözet hiánya (öltöny nadrág, fehér ing, nyakkendő). 

Csütörtökön a Hotel Benczúr értékesítési irodájában töltöttem a napom. Reggel 9 kor kezdtem, Palik Csaba mondta el az értékesítés munkáit. Rendezvény szervezése a hotelen belül, kimutatások, statisztikák készítése, foglalások bevitele a számtógépbe, továbbák marketing, kisebb szervezések a szállodán belül. 

Ez a szálloda is a HostWare winFro nevű programot használja. Előző nap ezzel ismerkedtem meg a Hotel Pólusban. Ehhez a hotelhez főleg egyéni foglalások érkeznek. Naponta sok foglalás érkezik, ezeket egyből be kell vinni a számítógépbe. Miután megmutattak, hogy hogyan kell bevinni a gépbe a foglalásokat, én csinálhattam ezt a munkát. Könnyen belejöttem, csak az árkódok és a vendég statisztikai kódját nem ismertem (ezket a szállodák szabják meg), ebben kellett egy kis segítség. 

Az utolsó napon megint mást követtem, ezúttal az ügyvezető igazgatót, Kereki Ferencet. Pozíciójából eredően nagyon fontos, hogy lényegében mindenről tudjon, ami a cégben zajlik, így a pénteki napok mindegyikén Pakson van egy vezetői ülés, ahol a különböző területek igazgatói ősszegyűlnek, beszámolnak a hét eseményeiről, a felvetődő problémákat megtárgyalják, valamint jövőbeli történéseket, időpontokat, stratégiát is egyeztetnek. A délelőttöt időben kitevő ülésen én is ott lehettem Kereki úr oldalán, roppant érdekes témák merültek fel, de ezeket erkölcstelenség lenne bővebben kifejtenem, így ezt nem is teszem. Ebéd után folytatódtak a megbeszélések, ekkor még visszajönnek az igazgatóhoz az egyes vezetők olyan témákkal, amket inkább négyszemközt szerettek volna megbeszélni, valamint még egyéb területek felelősei is megkeresik Kereki urat, jönnek külső személyek is megbeszélésre. Ezekkel így el is telt a nap, bizalmi okokból nem mindegyiken lehettem jelen, de amiknek tanúja voltam adtak egy rálátást arról, hogy milyen fontos, hogy cégvezetőként az ember egyáltalán valamiféle kapcsolatot ápoljon beosztottjaival, hiszen így egyrészt a közhangulat is javulhat, másrészt így tisztában lehet vele, hogy mi minden történik alatta, amiért mint ügyvezető igazgató, felelősséggel tartozik. Hazafelé elbeszélgettem Kereki úrral, hogy ő hogyan látja a cég dolgait, valamint arról is mesélt, hogy kinevezése óta milyen változtatásokat hozott munkájának működésével kapcsolatban.

Meglehetősen sok élménnyel és tapasztalattal léphetek ki a fényre, hiszen, ha nem is töltöttem sok időt a követéssel, a héten csak három napot, pontosan ennyi féle munkát meg is figyelhettem, ez biztosította a változatosságot is, így egy percig sem sikerült unatkoznom ezen napokon, még ebből a szempontból is különleges volt az RHK Kft.-nél leélt időszak.

P.D.L.