Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

ma pótoltam be a pénteket, és iszonyó jó nap volt,baromi sokat dolgoztam. a róka kinyitotta a szemét,ki lettek javítva a hibák,egyenként,74 képkocka,ja és le lettek mentve,és egy srác,zoli (akinek ezúton is köszönöm) felajánlotta,hogy a kedden kívül segít befejezni ezt az egészet.

összességében az eddigi egyik legjobb témahét volt,köszönöm a kedd animációs stúdiónak,hogy itt lehettem,meg m. tóth gézának és györgynek és timinek meg mindenkinek  tényleg,hogy ennyit segítettek --- a bolt is nagyon jó,és tetszik,talán még csütörtökön is bejövök dolgozni délelőtt. 

a rókát meg majd egyszer felrakom ide.ha normálisan kész lesz

(a hét folyamán Scherer Péter, színészt követem)

A napot a Gellért téren kezdtem volna, ahol a Bringázz munkába program keretében Péter reggelit osztott a bicajosoknak. ( http://bringazzamunkaba.cafeblog.hu/2013/05/08/akik-a-reggelit-szervirozzak-scherer-peter-hegedus-d-geza-nemeth-juci-es-kiraly-julia/?fb_action_ids=4188927581119&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%7B%224188927581119%22%3A185373251619497%7D&action_type_map=%7B%224188927581119%22%3A%22og.likes%22%7D&action_ref_map=%5B%5D )

Sajnos az autósok nem akarták, hogy odaérjek, de igazuk is volt, hisz miért megyek egy bringás reggelire kocsival.. Másfél óra dugóban állás után, úgy döntöttem villamossal folytatom utamat, jól tettem, ugyanis a Kálvin téren kiszállva egy ismerős alak tekert el mellettem, Pepe volt az és természetesen nem vett észre. Sikerült elérnem, így követtem a következő programra (a reggeli véget ért, sokan voltak, így az étel hamar elfogyott) mely egy megbeszélés volt egy első éves rendező tanonccal, aki felkérte Pétert a vizsgafilmjének egyik főszerepére. A megbeszélés során felolvasták a darabot, Pepe elmondta az észrevételeit vele kapcsolatban, és megállapodtak a forgatás időpontjában. A beszélgetés végén Dani meghívott minket fagyizni, ugyanis kiderült, hogy a Bazilikával szembeni Gelarto Rosa fagyizóban dolgozik. Ezt az ajánlatot nem lehetett visszautasítani, el is sétáltunk a Bazilikához, ez alatt Danitól megtudtam, hogy melyik filmes suliba ne menjek, és hol zajlik jó képzés. Ezután mindenki megkapta a maga rózsáját (epres-bodzás és ferreros fagyim isteni volt) és szétváltunk.

Este, hogy ne boruljon fel a „minden este egy színház” rendszer, és már korábban megbeszéltem Lukáts Andorral, hogy meg szeretném nézni, elmentem Az utolsó tekercs című előadására. Érdekes darab volt, sokat lehet rajta gondolkodni, egy biztos, hogy Lukáts Andor remek színész.
http://szinhaz.hu/budapest/51332-az-utolso-tekercs-beckett-bemutato-lukats-andorral

(a hét folyamán Scherer Péter, színészt követem)

Szerdán 9-kor Péter felvett és együtt mentünk a Róna utcai filmgyárba. Korábban odaértünk, így volt idő egy kis idegenvezetésre, megmutatta a nagy színészek és filmek képeit, mesélt róluk. Láttuk a stúdiókat és azt, hogy a TV2, hogy veszi át a filmgyár épülete felett az uralmat.
 A szinkron stúdió egyszerűbb volt, mint aminek hittem, egy irányító szobából és a stúdióból állt. Ismét bebizonyosodott, hogy milyen kicsi a világ, ugyanis a szinkronrendező, Kata a lányát jövőre az AKG-ba szeretné hozni.
Kata röviden ismertette a filmet, elmondta, hogy Pepe, a főszereplő legjobb barátjának lesz a hangja és néhány tudnivalót a szereplőről.
Majd kezdődött a munka, látszott, hogy nem először csinálnak ilyesmit, Péter számos színésznek adta már hangját pl. Sacha Baron Cohennek, Zach Galifianakisnak és GRUnak is. Közben megérkezett Gyabronka József, Haumann Petra és Király Attila is, akikkel felvették a közös jeleneteket. Kata elkérte a számomat, hogy majd felhívjon az iskolával kapcsolatban, na meg, ha van valami munka számomra.
Érdekes volt látni, hogy hogyan zajlik az ilyesmi, hogyan változik meg a film a szemünk előtt pár perc alatt.

Ezután elindultam hosszú utamra, a Hűvösvölgyi úthoz, mely a vártnál sokkal könnyebben ment. A cél a Sunny Dinner étterem volt, ahol a Zéro című film (Krisztián és Martina főszereplésével) forgatása már reggel óta folyt.
(http://filmtekercs.hu/fokuszban/januarban-kezdi-a-zero-forgatasat-nemes-gyula)
Az étterem körbe volt zárva, de engem beengedtek, mikor megtudták, hogy Kovács Krisztiánhoz jöttem. Krisztián bemutatott a stáb tagoknak, a rendezőnek (Nemes Gyulának), de volt, aki külön odajött bemutatkozni. Épp szünet alatt érkeztem, de mint kiderült a statisztákat már háromnegyed órája beültették a helyükre. Azt a jelenetet forgatták, mikor Martina és Krisztián beront az étterembe 20 kutyával. Nem volt egyszerű feladat, szegény állatok nem akarták azt csinálni, amit a rendező mondott. Az öltöztető és sminkes lánnyal barikádot kellett építenünk, hogy ne hozzánk meneküljenek, de még így is volt olyan kitartó kutyus, aki bejutott hozzánk.
Nagyon érdekes volt számomra az egész, mert eddig még nem voltam ennyire benne egy forgatásban. A nap végére megtudtam, hogy nem könnyű a statiszták élete, kutyákkal nehéz dolgozni, gyakran adódnak problémák és akár egy negyedik utolsó felvételt is kell csinálni, hogy a végeredmény tökéletes legyen.
Élveztem a napot, bár még számomra is kicsit fárasztó volt. A szünetekben Martinával, és Krisztiánnal beszélgettünk, itt már szinte hivatalosan is a tolmács szerepét töltöttem be. Nagyon vicces volt, mikor a stáb tagok hozzám jöttek, hogy mondjam meg Martinának ezt, vagy kérdezzem meg tőle azt, még a számomat is elkérték, mert úgy volt, hogy Martina velünk jön tovább. Sajnos nem így lett, így elbúcsúztam tőle, ő sok sikert kívánt nekem a színészettel kapcsolatban. (korábbi beszélgetésünkkor azt mondta menjek külföldre Színművészeti Egyetemre, megfontolandó..:))
Mivel Krisztián hétkor játszott, a forgatásnak fél hatkor vége lett, mi pedig taxival suhantunk át a városon a Thália színházhoz. Ott az előadás előtt még néhány dolgot elpróbáltak, Péter ellátta tanácsokkal a két színészt. A színház ajtajánál álló jegynézegetők már mosolyogva nyitották ki az ajtót, hisz az előző nap folyamán számtalanszor haladtam el mellettük, mondván hogy többször nem megyek ki, ma is így volt, de ők továbbra is kedvesek voltak, hisz, ahogy egyikőjük mondta a másiknak, „Engedd csak nyugodtan, Ő Scherer úrral van.” 

Az Ady/ Petőfi című előadás szuper volt, közelebb hozta hozzám a két költőt és új oldalukról ismerhettem meg őket. A színészek pedig több karakterben megcsillogtatták tehetségüket. Ebben a darabban is, akár csak a Gyávában, a színészek kapcsolatban álltak a közönséggel, olyannyira, hogy az elején a mellettem ülő iskolás csapat hangos bekiabálásokkal reagált a darab kezdő kérdésére.
Ehhez az előadáshoz tartozik egy beszélgetés egy kortárs költővel, most Dragomán György volt a vendég, akit eddig nem ismertem, de a beszélgetés után úgy érzem, hogy mindenképp el kell olvasnom a könyvét.

      Sajnálom, hogy vége lett a hétnek, nagyon élveztem és remélem a jövőben is vissza tudok jönni majd önkéntesként, vagy ami adódik. Az utolsó napom is ugyanolyan jól telt, mint a többi, ismét többet megtudtam az ittlévő lányokról, ahogy eddig minden nap.

Az ebéd után megnéztük közösen azt a filmet, amit a filmszakkörösök készítettek egy másik (fiú) javítóintézettel közös projektben, ebben pedig kicsit bepillantást is nyerhettem abba, hogy mennyire is különbözhet két ilyen intézet, még akkor is, ha azonos városban vannak.

          Azt hiszem sokszor elmondtam már a héten, de szívesen maradtam volna még egy pár hetet.

Szerdai napon, 2-re mentem a hajóra és találkoztam Sándorral. Megmutatta hogy milyen "programot" használnak  arra hogy egy koncert szervezését pontosan megszervezzék, ahol mindenki aki láthatja, aki szervező, hogy mi mennyibe kerül, hányra jön a zenekar, hánytól hányig tart majd stbstb...  Nagyon érdekes volt látni hogyan szerveznek meg mindent és hogy mennyi minden is kell akár csak egy zenekar meghívásához. 

Ezután, egy kis feladatot kaptam, ki kellett keresnem cikkeket amiket az április 30. koncert + az A38-as hajó 10 éves szülinapjáról írtak és összegyűjteni őket egy táblázatba. 

Végül pedig megbeszéltük hogy a következő koncertre elmegyek és megnézem hogy is működik mindez a valóságban.

Pénteken az utolsó napomat az Index internetes bulvármagazinjánál a Velvetnél töltöttem, ami sokak kedvence.

Lassan telt eleinte a nap, mert legalább fél órát ültem úgy, hogy nem kaptam semmilyen feladatot. Vettem egy nagy levegőt, és megkérdeztem, hogy kaphatnék-e feladatot.  Szerencsére többet is kaptam egyszerre. A smárolós Paris Hilton, Hulk Hogan és az interneten keringő szexvideója, verekedő gördeszkások, egy pitbulltámadás, meg az őrült apa, aki élethű játékfegyvert fogott a fiára... ezek a cikkfordítások kerültek ki a kezem alól, bár azt hiszem csak kettőt használtak fel belőlük az oldalon. Próbáltam ötletet is ajánlani nekik, de sajnos nem volt megvalósítható jogvédelmi okokból kifolyólag.

Délután környékén elküldtek egy közeli óbudai piacra, ahol interjút kellett készítenem az árusokkal. Viszonylag kevés újdonsággal tudtam szolgálni mikor visszamentem, sok többletinformációhoz nem jutottam.

Így telt el a pénteki napom. Megköszöntem a lehetőséget és nehéz szívvel elbúcsúztam attól a remek érzéstől, amit a szerkesztőségben eltöltött pár nap alatt éreztem. Ahogy már korábban is írtam, a hangulat a szerkesztőségi üléseken és a számítógépek előtt is mindig nagyon jó volt, hála a folyamatosan beáramló érdekesebbnél-érdekesebb híreknek és a jófej munkatársaknak.

A hozzám legközelebb álló feladatok azok voltak, amiket ténylegesen én is írhattam, így például az érettségiről szóló cikkek. De érdekesek voltak számomra az MTI-s fordítások is. A Velvetre készült cikkfordítások távolabb álltak tőlem, pedig eleinte azt gondoltam volna, hogy több hozzáfűznivalóm lesz ezekhez a témákhoz.

Maradt még pár megválaszolatlan kérdésem, de remélem a jövőben még lesz lehetőségem visszatérni ide, és kideríteni a választ a ezekre a kérdésekre is. :)

Ezúton is szeretném megköszönni Munk Verának és a Velvet szerkesztőségének a lehetőséget, hogy a gépezet részese lehettem!

Még kedd délután megbeszéltem Szeliga Szilviával, a Baxter nevű gyógyszergyártó cég egyik marketingesével, hogy másnap (azaz szerdán) fél11-kor találkozunk a Blaha Lujza tér mellett található Marriott hotel előtt. Itt egy három napos kongresszus kezdődött, külföldről érkeztek orvosok, Baxter dolgozók, stb., és ennek a lebonyolítását szervezte részben Szilvia. Bementünk, és sok dolgom nem akadt, mert volt rajtam kívül két lány, akiket hostesként alkalmazott a cég, így csak néhány dologban tudtam segédkezni (pl: táskákba információs lapokat tettem). Az időnk nagy része ezek után várakozással telt, hisz feladatunk az volt, hogy a megérkező embereknek névkártyát, táskát és információkat adjunk át. Én kaptam a táska-osztó lány szerepét, és annyi volt a dolgom, hogy átadjam a táskát a megérkezett illetőknek és elmondjam, hogy nagyon fontos információkat találhatnak benne. A két másik lánynak egyébként az volt a feladata, hogy kihúzza a nevüket a listáról és hogy angolul elmondjon néhány infót a vacsoráról, a programról, a helyszínekről. Végre elkezdtek megérkezni az emberek. Feladatomat remekül teljesítettem, ellentétben a másik lánnyal, aki semmilyen információt nem mondott el nekik, holott ez lett volna az egyetlen feladata.. Sőt, mikor egy lengyel nő a vacsora iránt érdeklődött zavartan rám nézett, és azt kérdezte: "Ezt hogy kell mondani?" Így hát nekem kellett kisegítenem a leányzót, aki egyébként 10 percig taglalta előtte, hogy neki milyen jó nyelvérzéke van, és édesapja 7 nyelven beszél, anyukája 4 nyelven, és ő még latinul is tud... Ja és nagyon segítőkészen és "kedvesen" kiosztott, hogy: "Csak hogy tudd, nem szabad firkálni az ilyen lapokra, amiket ad neked a munkáltatód, mert lehet hogy majd vissza kell adni, de ezt csak azért mondom, hogy ha majd a jövőben hostes munkát fogsz még végezni, akkor tudd, érted:) " Természetesen a hangvételében kell keresni azt, hogy miért is volt ez "kiosztás". No, a lényeg, hogy megint láttam egy jó példát, hogy milyen nem akarok lenni húsz évesen, úgyhogy már ezért megérte. 

 2-kor mennem kellett angol órára, úgyhogy eljöttem, és csütörtökön már nem is mentem vissza oda érettségi után, mert úgy gondoltam, inkább pihenek. 

P.Dina

Utolsó napomon pénteken 9 órára érkeztem Szilviához a Danubius Hotel Flamencoba. Egy gyors körbejárás után elfoglaltuk helyünket az irodájában és a mindennapi dolgokkal foglalkoztunk. Számlázás, megrendelések, táblák kiírása, napi menü frissítése, dekorációk, nyomtatások és még sok más.

Ez alatt a két nap alatt sok érdekest dolgot megtudtam, annak ellenére is, hogy ezek nyugis napok voltak. Kedves mentorom nagyon segítőkész volt és szerintem nagyjából amire kíváncsi voltam mindenre választ kaptam. Jól éreztem magam, a légkör is jó volt, mindenki kedves volt és nyitott, ez számomra egy jó pont volt.

Csütörtökön volt az utolsó napom az ELTE biokémiai laborában. Pénteken érettségiztem. Ezen a napon az Elisa teszt eredményeivel dolgoztunk tovább. Először csináltunk egy próba PRC-t, hogy kiderüljön lesz-e termék, vagy esetleg elromlott-e a gép, ami ezt végzi. Megfuttattuk a mintákat és szerencsére volt termék, így elvégeztük több mintával is ugyanezt. Ez így most elég egyszerűen hangzik, mint ami sitysuty megvan, ám valójában ezzel 6ig elszöszmötöltünk. Ugyanis a második PCR körülbelül 2 órán át tartott, addig várnunk kellett. A gélt is hagyni kellett állni, amíg összeáll és a futtatás is 20 percig tartott minimum, tehát ez ilyen szaggatott munkamenet volt.

itt épp a PCR-hez mérjük ki a mintákat

Végül volt termék a sok mintás PCRből is, a szekvenálásig viszont sajnos már nem jutottunk el. A nap végén még egyszer átbeszéltük a nap és a hét eseményeit, eredményeit (határozottan összeállt a kép így a végére).

A futtatásra várakozó minták

Itt a zsebekbe mérjük ki a mintákat

Ez itt pedig maga a futtatás (gélelektroforézis), a kék pöttyök a mintával teli zsebek

Végül a labor (egyik) hűtője

Összességében sok új dolgot tudtam meg a hét alatt, elég intenzív volt ez a négy nap. Nagyon jól éreztem magam a laborban, örülök, hogy nem csak nézhettem a dolgokat, hanem ki is próbálhattam sok mindent. Ezúton is szeretném megköszönni Szakács Dávidnak, hogy bepillantást engedett a laborban folyó mindennapi munkájába és természetesen Nádori tanár úrnak a szervezésért.

Hát végül eljött a péntek és ezzel az utolsó árnyéktémahetes napom itt a Civil Rádiónál. Azért így az utolsó napra is akadt feladatom. A még kedden felvett interjút vágtam meg. Illetve miközben vágtam Ádám (Magyar Ádám, ő a kapcsolatom a Rádióhoz) beavatott a zenék és a szöveg összeszerkesztésének fortélyaiba. Ez összességében ki is tette a pénteki munkámat. Úgy hogy ezután csak a búcsúzkodás maradt. Mindenki nagyon rendes volt velem és én is nagyon jól éreztem magam. Főleg mert úgy tűnt valóban hozzá tudtam járulni a rádió munkájához ami jó érzés volt. Meg is beszéltük hogy majd nyáron visszamegyek és önkéntesként folytatom a technikai dolgok kitanulását. Ha minden jól megy és megtanulom a dolgokat a végén talán még egy-egy félnapos műszakot is el tudok majd vállalni. Szóval ez úton is szeretném még egyszer megköszönni a lehetőséget és a segítséget Magyar Ádámnak és nem utolsó sorban a kiképzést Szigeti Mártonnak! 

(Ui: Nagyon szerettem volna feltölteni képeket, készült pár a felvételekről és a stúdióról de valamiért nem hajlandó megnyitni őket a Blog.hu... Majd valahogy a végére járok és utólag felrakom őket.)