Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

Eljött az utolsó napom, a Hotel Zenitbe volt időpontom 10 órára. Oda is értem, majd 10 perc ottlét után haza is jöttem.  Ennek kivitelezési okai voltak, pontosabban kellő öltözet hiánya (öltöny nadrág, fehér ing, nyakkendő). 

Csütörtökön a Hotel Benczúr értékesítési irodájában töltöttem a napom. Reggel 9 kor kezdtem, Palik Csaba mondta el az értékesítés munkáit. Rendezvény szervezése a hotelen belül, kimutatások, statisztikák készítése, foglalások bevitele a számtógépbe, továbbák marketing, kisebb szervezések a szállodán belül. 

Ez a szálloda is a HostWare winFro nevű programot használja. Előző nap ezzel ismerkedtem meg a Hotel Pólusban. Ehhez a hotelhez főleg egyéni foglalások érkeznek. Naponta sok foglalás érkezik, ezeket egyből be kell vinni a számítógépbe. Miután megmutattak, hogy hogyan kell bevinni a gépbe a foglalásokat, én csinálhattam ezt a munkát. Könnyen belejöttem, csak az árkódok és a vendég statisztikai kódját nem ismertem (ezket a szállodák szabják meg), ebben kellett egy kis segítség. 

Az utolsó napon megint mást követtem, ezúttal az ügyvezető igazgatót, Kereki Ferencet. Pozíciójából eredően nagyon fontos, hogy lényegében mindenről tudjon, ami a cégben zajlik, így a pénteki napok mindegyikén Pakson van egy vezetői ülés, ahol a különböző területek igazgatói ősszegyűlnek, beszámolnak a hét eseményeiről, a felvetődő problémákat megtárgyalják, valamint jövőbeli történéseket, időpontokat, stratégiát is egyeztetnek. A délelőttöt időben kitevő ülésen én is ott lehettem Kereki úr oldalán, roppant érdekes témák merültek fel, de ezeket erkölcstelenség lenne bővebben kifejtenem, így ezt nem is teszem. Ebéd után folytatódtak a megbeszélések, ekkor még visszajönnek az igazgatóhoz az egyes vezetők olyan témákkal, amket inkább négyszemközt szerettek volna megbeszélni, valamint még egyéb területek felelősei is megkeresik Kereki urat, jönnek külső személyek is megbeszélésre. Ezekkel így el is telt a nap, bizalmi okokból nem mindegyiken lehettem jelen, de amiknek tanúja voltam adtak egy rálátást arról, hogy milyen fontos, hogy cégvezetőként az ember egyáltalán valamiféle kapcsolatot ápoljon beosztottjaival, hiszen így egyrészt a közhangulat is javulhat, másrészt így tisztában lehet vele, hogy mi minden történik alatta, amiért mint ügyvezető igazgató, felelősséggel tartozik. Hazafelé elbeszélgettem Kereki úrral, hogy ő hogyan látja a cég dolgait, valamint arról is mesélt, hogy kinevezése óta milyen változtatásokat hozott munkájának működésével kapcsolatban.

Meglehetősen sok élménnyel és tapasztalattal léphetek ki a fényre, hiszen, ha nem is töltöttem sok időt a követéssel, a héten csak három napot, pontosan ennyi féle munkát meg is figyelhettem, ez biztosította a változatosságot is, így egy percig sem sikerült unatkoznom ezen napokon, még ebből a szempontból is különleges volt az RHK Kft.-nél leélt időszak.

P.D.L.

Ma 10re mentem a Hold utcai piacra, ahol a Streed Food Show második napja volt. A mai nap sokkal jobban tetszett, egyrészt mert több ember volt, másrészt, mert sokkal inkább részt vettem én is a dologban és nem csak megfigyelő voltam. A kasszát én kezeltem, kenyereket én készítettem a tálcára, és néha a sütőbe is én raktam be, az italos pultnál segédkeztem (nagyon finom sangriát csináltunk) és jeget vittem mindenhova, ahova kellett. Mindenki nagyon kedves volt velem, nagyon jól éreztem magam. És nagyon finom ebédet is kaptam. Kecskesajtos baguettet rukkolával és diós szalámival, amit a Tamás készített nekem. 3ig maradtam ma, és jól el is fáradtam. Nem értem hogy tudják ők reggel 10től éjfélig csinálni ezt az egészet. 

Holnap csak délre megyek, de tovább maradok. Biztos holnap is nagyon jó lesz, már alig várom :)

A mai reggelem a sebészeti megbeszéléssel kezdődött, megbeszélték a mára esedékes műtéteket, aminek a többsége rutin műtét volt, így ismét megígérték, hogy ma bemegyek egy műtétre, ami elvileg egy gyomorsérv műtét lesz tegnapi nap folyamán pont én vettem fel ezt a beteget így nagyjából képben voltam. A megbeszélés végeztével elmentem a sebészetre ahol nagyjából a tegnapi forgatókönyv játszódott le újra. Reggeli osztás, gyógyszerelés, vérnyomás, láz. Épp az egyik kórteremben jártam, amikor hallottam a nővérhívót,kiderült, hogy az egyik betegnek a hasfalából kezdett el folyni a vér, szóltam a legközelebbi ápolónak ő szólt, hogy azonnal fussak az ügyeletes doktorért. Pár pillanat múlva visszatértem a Főorvos úrral, maga mögött húzva egy kiskocsival, amire gyorsan összeválogatott eszközök, pamacsok, és gézlapok voltak. A kórterembe ezután nem mehettem be, de ha jól sejtem a következő fél óra vérzés elállításával telt...  A nap hátralevő részében még felvettem pár új beteget, segítettem az ebédosztásnál, aztán egyszer csak váratlanul betoppant a főorvos, hogy menjek vele a műtőbe. Az öltözőben találkoztam a többi orvossal és beavattak, hogy egy epe műtétet fogok végignézni a sérv műtét helyett, és kértek, hogy ne nyúljak semmihez, ne piszkáljak senkit, ne legyek rosszul, sőt ha nem muszáj, akkor inkább levegőt se vegyek. Gyorsan én is talpig zöldbe öltöztem, majd bementem a műtőbe, ahol még az előkészületek folytak. Pár perc múlva már mindenki bent volt a műtőben, a műtétet végző orvosok a zöld ruhára még húztak egy kéket, ami leginkább egy overálra hasonlított, majd erre rá jött egy kesztyű, ami majdnem könyékig ért. A Főorvos úron még egy sí maszk is volt, ami a szeme kivételével mindent takart.  A páciens már jó mélyen aludt, úgyhogy kezdődhetett a műtét. A beavatkozás ebben az esetben egy laparoszkópos műtét volt. Ez úgy néz ki, hogy ejtenek egy kisebb bemetszést a hasfalon, a hasüreget teletöltik széndioxiddal, majd ugyanezen a lyukon keresztül bedugnak egy laparoszkópnak nevezett kamerát, amivel láthatóvá válnak a belső szervek. Ezután két másik cső kerül a páciensbe, amiken keresztül fogókhoz hasonlító eszközök kerülnek. Ezekkel a fogókkal a májat egy picit arrébb tolják, hogy teljesen láthatóvá váljon az epehólyag. Ezek után az epehólyagot "körbe vágják" azaz az összes befutó eret és az epevezetéket átvágják, persze előtte mindent elkötnek vagy az egyik fogóba áramot vezetnek, ami így felhevül és kiégeti az eret. (A széndioxid azért jön jól, mert ha sima levegőt vezetnének be, akkor ezen a ponton elég valószínű, hogy valami bent lángra kapna.) A hólyag körülvágása után az egyik lyukon kihúzták, de a kő miatt még így is alig fért ki. Miután a hólyag kikerült, a műtét lassan a végéhez közeledett, a hasfalon lévő vágásokat összevarrták és leragasztották majd a beteget felébresztették, majd visszatolták az ágyához. 2 nap múlva már el is hagyhatja a kórházat mindössze 3 pici sebbel. A műtét után visszamentem az osztályra segítettem még pár kisebb dologban majd hazajöttem.

Tegnap (péntek) volt a Street Food    Show első napja. A fesztivál délben kezdődött, de a SonkaArcoknal már 9kor tömeg volt (az alkalmazottak miatt). Engem is 9re hívtak oda. Amikor megérkeztem nagyon megörültek nekem, aminek örültem, aztán rájöttem, hogy azért örülnek ennyire, mert volt egy csomo munka, ami rám vart. Szóval 9től délig tányérokat pecsételgettem, sztem kb 1000 papír tányérra és zacskóra nyomtam ra az óriási SonkaArcos pecsétet. Nem volt egy könnyű feladat, mert a pecsét kicsit homorú volt ezért minden egyes alkalommal a közepét még külön rá kellett nyomogatnom. Aztan végeztem és nagyon megörültem, hogy kész vagyok, de az örömöm csak addig tartott, amíg meg nem kaptam a következő 1000es köteget. Aztán amikor azzal is végeztem, szótólapokat kellett matricáznom, de ezt már többen csináltuk és közben jókat beszélgettünk. 

Szerdán ismét ellátogattam a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Köztelek utcai épületébe. Azt hittem, hogy egész nap egy big band próbáján fogok ülni, de ehhez képest az első pár óra beszélgetéssel telt. Felvetődött néhány nagyon érdekes téma, amikkel jó, ha minden zenész tisztában van. Szó esett például arról, hogy mi a teendő, ha egy felkérésre igent mondok, de egy másik hely jobb ajánlatot tesz (mondjuk többet fizet) és választanom kell a kettő közül. Ebben az esetben például nem érdemes lemondani egy olyan fellépést, amit már egyszer elfogadtam, mert lehet hogy az a hely nem fog még egyszer felkérni és, habár azon az egy koncerten lehet, hogy többet keresek, hosszútávon jelentős bevételkiesést jelenthet. Szóba került az is, hogy mi a játéktechnika szerepe a zenében. Többek között nagyon fontos eszköze az önkifejezésnek: egyfajta szabadságot ad az, ha valaki technikailag képzett, ugyanis nem kell arra koncentrálnia, hogy sikerül-e valamit lejátszania, hanem azzal törődhet, hogy minél jobban kifejezze az érzelmeit, gondolatait. Összességében nagyon hasznosnak bizonyult ez az óra, sok olyan kérdésre kaptam választ, amik már bennem is felmerültek.

Ez után tartottunk egy rövid, 15 perces szünetet, ami alatt megérkezett a big band, ami egy dobosból, basszusgitárosból, szólógitárosból, és sok fúvósból állt.  Egy big bandről röviden azt kell tudni, hogy általában 12-20 főből áll és megkomponált számokat ad elő. Bár itt nagyrészt a szaxofon-és rézkóruson volt a hangsúly, érdekes volt látni, hogy egy gitár hogyan tud beilleszkedni ennyi fúvós közé. Ennek a próbának a végét sajnos már nem tudtam megvárni, mivel este fellépésem volt és 6-ra oda kellett mennem az A38-ra próbálni.

Én a mai nap során foglalkoztam igazán avval a szakmával, amit még anno felírtam csibén a listára. 
Fél 10-re értem a Summa illetve Mátrix produkciós irodába, ahol utoljára szerdán voltam. Szabó Gábor már várt itt. Első köreink az MTVA-ba vezettek, ahol leadtuk a következő heti műsorokat DVD-n és a későbbiek első verzióit, amit még sok embernek jóvá kell hagynia, hogy adásba kerülhessen. Ezután átadtuk a következő heti forgatások szövegét Román Péter supervisornak. 
Mindeközben nagyon sokat beszélgettünk Gáborral. A Szomszédok forgatásairól és az Indul a bakterház-ról nagyon sokat kérdeztem, és ő örömmel storyzgatott róluk. 
A komolyabb részére akkor tértünk át, amikor visszaértünk az irodába és nyugodtabb körülmények közé kerültünk. Ide később befutott a másik két gyártásvezető Makkos Zsolt és Blázy András is.
Gábor elmesélte, hogy ő tulajdonképpen, hogy lett a 'semmit nem tudok erről a szakmáról' szintről, egy elismert, kedvelt és jó gyártásvezető. Avval azonban szembesített, hogy amiket mesél a régi munkáiról, ma már közel nem így zajlanak. Sokkal kevesebb dolga lett neki mint gyártásvezető, és már-már inkább a felvételvezetői tevékenységek tartoznak az ő munkakörébe. Felvázolta előttem azt a nagyszerű és sikeres magyar filmipart, ami volt a 70-es évektől fogva, és amire ő olyan büszkén gondol vissza, hogy részese lehetett. Szerencsés, születhettem volna egy kicsivel előbb...
Megértette velem a filmgyártás egész folyamatát, az elejétől a végéig (ami csak halkan jegyzem meg eléggé hosszú és bonyolult). Ennek nem csak az általános technikai, művészi, de a jogi illetve pénzügyi hátterét is, ebben András és Zsolt is segített. 
Amellett, hogy ilyen komolyan beszélgettünk, volt a könnyebb ismerkedős hangvétel, ugyanis úgy éreztem, hogy ők nagyon kíváncsiak honnan jöttem, ki vagyok, minek a kapcsán kezdett el érdekelni a média. Hát meséltem nekik!:)

Az idő nagyon gyorsan elrepült és hirtelen délután 2 lett, nekem pedig mennem kellett. 
Én felajánlottam mindhármuknak, hogy ha bármi olyan segítségre lenne szükségük, amiben mondjuk még tanulhatok is valamit erről az egész gyártásvezetősdiről, akkor én nagyon szívesen jövök bármikor. Gábor pedig azt mondta, hogy ha tényleg lesz egy bizonyos filmsorozat forgatás itt Budapesten, akkor bedumál engem oda. És nem mellékesen, le fogják adni a forgatások előtt a nevemet az MTVA-ban, ha esetleg szeretnék jönni megnézni, mert ők bármikor szívesen várnak.

Bennem ez a bizonyos mondat maradt meg a legjobban -és ez az amit a hét legnagyobb leckéjének könyvelek el magamban-, ami a bejegyzés címe is lett, és az a túláradó áhítat és szeretet, ahogyan Gábor mondta. 
Nagyon sokat köszönhetek nekik, mert formálódtak a gondolataim ha még teljesen nem is tudom őket kibogozni és rendbe tenni, de egy valami biztosan megfogalmazódott bennem: ezért a szakmáért, akár még matekot is tanulnék!

Második napom (és egyben utolsó) reggel 10-kor kezdődött a HVG-nál. Egy órát várnom kellett az árnyékvetőmre, de hasznosan telt, mert be tudtam fejezni a HVG olvasását. Ezek után mutatott pár dolgot, mi hogy megy az irodában, majd elmentünk ebédelni. A korai ebéd után elkezdtem megírni a HVG plusz sörökről szóló cikkébe az általam megbízott flekket. Jó volt írni és két óra alatt meglett a közel húsz sor a facebookos kérdőív alapján. Ezután átküldtem a szerkesztőnek, aki megkért, hogy segítsek neki (ami egyébként rendkívül megtisztelő volt) elvégezni a csöpp felmérésemet. Ami meglepett, kiderült, hogy szó szerint benne lesz a cikkbe az én részem is, így majd olvasni is lehet az interneten (vagy meg lehet venni). Ez nagyon jó befejezése volt a hétnek és rendkívül nagyra értékelem, hogy fél nap után megtiszteltek ezzel. 

vége

Tegnap délelőtt angolból tettem emelt érettségit. Majd délutántól újra követtem a követettemet. Este a MÜPA-ban voltunk. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar hangversenyén.

A hetet Velencén zártuk le, amit animálással töltöttünk.