Árnyék témahét a KPO (12.) évfolyamon

Ma kettő előtt pár perccel érkeztem meg az egyetem aulájába, ahol rögtön összefutottam Cserey úrral, akivel megbeszéltük, hogy hogyan juthatok be a tantárgyi előadásra. Így össze is találkoztam Dr. Karmos Györggyel , aki szerencsére örömmel fogadott az óráján, így beülhettem az egyetemisták közé.

De előtte még gyorsan meglátogattuk Sárkány Norbertet, aki már elég régóta egy biomechatronikus kéz fejlesztésén ügyködik, 3D nyomtatóval készített már különböző modelleket. Sajnos nem tudtam lefotózni, de az utolsó prototípus, már egy csontfehér ujj, ahol tökéletesen vezérelhető inakkal az extenzor-flexor mozgás. Külön odafigyeltem, hogy a kézen, hogyan oldották meg a rögzítési problémákat, milyen megoldásokat alkalmaztak, hiszen mechanikailag még rendesen vannak hiányosságaim. pl. észrevettem, hogy a hüvelykujj funkcionális mozgását (a fogást) egy differenciálmű segítségével oldotta meg Norbi. Itt van egy előadás, ahol például Norbi rengeteg beszél a kézről és prototípusairól.

Ezek után ültem be az előadásra, ahol mindenki nagyon barátságos volt, az egyetemisták nem fogadtak idegenkedve, hogy mit keresek itt, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Először Fiáth Richárd tartott kb. egy órás előadást az elektromiográfiáról. Az EMG az izom működését (a kontrakciók figyelésével) elektromos jellé alakít át, amit aztán különböző bandpass filterekkel és egyéb eljárásokkal, tiszteségges értelmezhető jelekké lehet átalakítani. Az EKG (ECG) talán mindenkinek ismerősebb, úgyhogy egy EMG tesztről kerestem egy rövidebb videót:

 Nagyon sematikusan és pontatlanul az EMG elve annyi, hogy két ponton nézzük az elektromos tevékenységet (+ és -), amit egy differenciálerősítővel "erősítünk", illetve ezt le kell földelni egy mérési szempontból nem lényeges helyen, pl. csukló. Így a jelek kivonásával megszűnik a zaj is.

Az EKG-t mindenki ismeri, ez a szív tevékenységét méri. Erről másfél órán keresztül beszélt Karmos György és az előzőnél sokkal pontatlanabbul megfogalmazva egy körkörös folyamat zajlik le, ahol különböző jelszakaszok ismétlődnek, ez itt látható a képen:

A különböző szakaszok "lényegében" a szív különböző részeinek a tevékenységét mérik. Tehát ezeknek elemzésével, meg lehet állapítani, hogy milyen patológiás elváltozással van dolgunk.

Nagyon érdekes volt az előadás és nagyon élveztem a hetet, úgyhogy köszönöm szépen, akik ezt a kis látogatást lehetővé tették nekem, különösen az egyetem tanárainak, akik készségesen fogadtak az óráikra és előadásaikra. Bár tudom, hogy ez egy fura dolog, amivel én foglalkozok, nagyon remélem, hogy érzékeltetni tudtam, hogy miért is nagyon érdekes és sokoldalú és legalább tanulságos volt látni azoknak, akik olvastak, hogy ilyen is van. 

Én a győri AUDI-ban követtem Bognár Norbertet, aki a TT-k minőségellenőrzéséért felelős szegmens vezetője.

AUDI TT: lásd a képeken

Eddig azért nem blogoltam, mert egy győri panelban laktam a hetvenpár éves Miklós bácsinál, akinek el kellett magyaráznom, hogy mi az az internet (nem értette meg).

Ettől függetlenül minden napra írtam valamit, amit le kellett cenzúráztatnom az ottaniakkal, ne csodálkozzatok, ha kicsit nyers. Aki kíváncsi, keressen, írjon, személyesen mesélve sokkal jobb, életszerűbb, és részletgazdagabb. 

Íme a napjaim:

Hétfő:

A mai nap egy óra várakozással kezdődött, ezalatt megnéztem a motorgyártás bizonyos részlegeit. Utána találkoztam azokkal az emberekkel, akiknek a követéséért idejöttem. Délelőtt egy mérnök körbevezetett azon a részlegen, ahol a már elkészült Audi TT-ket szigorú vizsgálatoknak vetik alá. Utána két másik emberrel is volt szerencsém megismerkedni, az egyik tovább részletezte nekem, hogy hogyan ellenőrzik, tesztelik az elkészült autókat, mielőtt eladnák őket. A másik program a másik úrral egy megbeszélés volt, ahol felsorolták, hogy milyen észrevételeik vannak a kész autókkal kapcsolatban. Ebédszünet előtt még elmentem egy auditra, ami a gyártásból véletlenszerűen kiragadott termékek minőségellenőrzését jelenti. Ekkor egy szakember teljesen átvizsgál egy autót, majd a hibáit bemutatja a szegmens vezetőinek. Ebéd után még két rövid megbeszélésen voltam, az egyik a szerszámok számon tartásáról, a másik a munkások által elkövetett hibák kiküszöböléséről szólt. Ezek után körbevezettek a TT gyártósoron, ahol nem szó szerint értelmezett gyártás, csak összeszerelés zajlik, a motort, a karosszériát, és még sok elemet készen kap a győri üzem. 

Kedd:

Ma délelőtt megnéztem az Audi ebédlője mellett kiállított motorokat. Mindegyik alá oda van írva, hogy melyik autóba rakják jellemzően őket. Azután elmentem egy hosszú sétára, és körbejártam egy egész csarnokot, ahol motorgyártás zajlott. Esztergálás, összeszerelés, stb. Hatalmas egy ilyen épület, simán eltéved benne az ember. Megint ellátogattam a 11 órás hibakövető találkozóra. Utána elküldtek a Straßenfahrt részlegre, ami szintén egy minőségellenőrzést szolgáló szegmens. Itt is rengeteg funkciót ellenőriznek (nyitható tető, lámpa, klíma, biztonsági öv, stb.), de a részleg fő feladata a menet közbeni zajok, zörejek vizsgálata. Ehhez van egy kiépített gyorsuló-rázó-fékezőpályájuk. Bizonyos modelleket kivisznek egy külső körre is, ami pár kilóméter tesztutat jelent az autópályán. Volt szerencsém egy ilyenen részt venni, nagy élmény volt. Ebéd után fél füllel belehallgattam egy termeléssel kapcsolatos megbeszélésbe. Utána elkezdtem egy powerpoint elkészítését.  

Szerda:

Azok a mérnökök, akiket főként követek, kizárólag irodában dolgoznak, és rengeteget járnak tárgyalni az Audi új, részben most épülő gyárrészlegébe. Oda én sajnos nem mehetek velük, de addig el tudom készíteni a bejegyzéseket. Tegnap megkértek hogy segítsek egy powerpoint prezentáció összerakásában. Ezzel elment jópár órám, de élveztem hogy végre tudok valamit segíteni is. Igazából a nap hátralevő részében is azzal az egy diával foglalkoztam, de többször is át kellett dolgozni, újrakezdeni. Végül szerintem szép lett. 

Csütörtök:

Ma reggel is még a prezentáció csinosításával kezdtem, egészen elképesztő, hogy mi munka van egyetlen egy diával amit nulláról kell felépíteni a főnök kívánsága szerint. Tíztől mehettem volna egy tárgyalásra, de azt sajnos lemondták. Ebéd előtt még voltam két megbeszélésen, az egyik a szokásos tizenegy órás, amin minden nap részt vettem, a másik a Straßenfahrt részleg kioktatása, hogy duplázzák a minőségellenőrzést, menjenek minden kocsival kétszer a rázópályán, hogy minden hiba kijöjjön belőle. Ebéd után még elvitettem magam még egy Straßenfahrtra, és innentől irodai munkáim voltak. 

Szeretném megköszönni ezt a négy napot a teljes Qualitätssicherung részlegnek. Hihetetlen élmény volt ennyi prémium kategóriás autót egy helyen látni, főleg, hogy a TT-k a kedvenceim. Mindenki segítőkész, és barátságos volt. Rengeteg érdekeset láttam, tapasztaltam, köszönöm hogy gazdagítottak!

Nagyon jól telt ez a napom is habár kezdek elég fáradt lenni. Mondjuk a hazaút Budapestre rátett még egy lapáttal. 

A mai napon is Szabó Tibort követtem aki az Audi V8-as motorrészlegén dolgozik. Reggel ahogy azt szokás átbeszélte a szektor a számokat és a teendőket. Sok feladat hárult ma Tibire. Egyszerre 4 vagy több projektet aktívan csinálni nem egyszerű így van, hogy rásóz másokra kisebb feladatokat. Kezdi észrevenni, hogy az árnyéka is munkaképes így most én is dolgozom. Van, hogy jópofa feladatokat kapok, legyen az hogy elvigyek egyes alkatrészeket ilyen olyan laborokba és mondjam el hogy mit kel csinálni velük. Vagy hogy segítsek motorszámokat leolvasni a motor bizonyos darabjaiból. Ma megpróbált egy elég komolyat is rámbízni, de rákellet ébrednie, hogy van nekem is egy tudáshatárom. Az lett volna a feladatom hogy menjek végig az egész gyártósoron és keressem meg az összes olyan alkatrészt melyben a gyártó által beletett tömítődugasz van behelyezve és olajjal kapcsolódó alkatrész. Mivel még nem tudok összetenni magamtól egy motort így jól beletört a bicskám abba, hogy melyik rész kapcsolódik olajhoz. Hol kezdjek neki. Ja és mi az a beszállító által beépített dugasz. Így végül együtt kb 1 óra alatt végigjártuk a sort ilyen alkatrészeket keresve. Nagyon feldobta a napomat, mivel szépen lépésről lépésre elmagyarázta egy ilyen 8 hengeres motor felépítésének menetét. Sajnos egyszeri végighallgatás még mindig nem volt elég ahhoz, mostantól mindent tudjak egy ilyen motorról, de esetleg állítom, hogy van valami sejtésem már a dologgal kapcsolatban.

Sajnos fényképezni nem lehet a gyár területén, de itt egy internetről leszedett kép, amin láthatjátok, hogy kb. hogyan is néz ki egy ilyen 8 hengeres Audi motor:

Sajnos azzal is szembesülnöm kellet, hogy mint ahogy a munkák nagy részének ennek is van unalmas része. A feladatok közé tartozik a dolgok exel táblába való rögzítése. Elég pötyögős munkafolyamat. Vannak mindenféle adatbázisprogramok melyekbe be kell vinni az adatokat, vagy leolvasni onnan és átvinni egy másikba. Sok vele a macera és főleg nézni elég unalmas. Én is segédkeztem ma ilyen táblázatbeviteli dolgokban. Bár nem Tibinek hanem az egyik munkatársának. Az sem volt valami nagyon ösztönző de legalább nem csak néztem hanem én püföltem a billentyűket és másoltam át a nyomtatványról a számokat egy táblázatba. Naponta több óra telik el ezzel a számítógép előtt üldögéléssel, de valakinek ezt is kell csinálnia. Bence az egyik itt dolgozó munkatárs beszélt a motortervezőkről. Ők 8-10 órás műszakban egy képernyőt bámulnak és egy modellt fogatnak. Holnapután lehet majd megnézem.

Mint ahogyan az elején említettem, ma hazautaztam Budapestre. Holnap nem leszek mivel érettségizem. Ellenben délután visszautazom Győrbe és a pénteki napomat még az Audiban töltöm.

Ma az egyetemen aulájában megrendezésre került előadáson vettem részt, amit Győry Kálmán tartott, aki matematikus lévén és közérthető összefoglalót tartott a matematikai nehéz vagy megoldhatatlan problémáiról és a fizikai vetületeiről is.

Az előadás során a teljesség igénye nélkül szó volt:

• Nem euklideszi geomátriákról, leginkább a Bolyai-Lobacsevszkij féléről, hiperbolikus geometriáról
• Gödel első nemteljességi tételéről, ami tényleg egy korszakalkotó felfedezés a matematikában (és a nyelvészetben is)
• Megoldott, de híres probléma: a Nagy Fermat-tétel , aminél megdöbbentem, hogy teljes levezetése mintegy 1500 oldalt igényel, ha az előzetes matematikai tudást is számítjuk, enélkül is 100 oldal!
• Prímes témákból: Goldbach-sejtés, Ikerprím-sejtés és nehézségeinek okairól - a professzor azt is mondta, hogy ezekre a következő pár évtizedbe nem is biztos, hogy választ találunk
• Érintőlegesen a Négyszín-tételről és Heisenberg-féle határozotlansági elvről

Holnap pedig kettőre megyek Az ideg- és izomrendszer elektrofiziológiai vizsgálómódszerei című előadást meghallgatni, amire szintén kíváncsi leszek, hiszen ez közvetlen az a terület, ami a legnagyobb kihívás egy művégtag készítésénél.

Ma délután kettőkor találkoztam Cserey úrral, aki bekísért az épületbe és átadott egyik kollégájának, aki megmutatta a mikrofluidika labort nekem, ahol éppen gyakorlat zajlott. Elmesélte, hogy itt chipekre készítenek laboratóriumot. Ez egy olyan rész, ahol az orvosokkal szoros együttműködés van, ők adják a biológiai mintákat a kutatáshoz. A technológiai pedig működik, egy egyszerűbb ilyen labort két hét alatt meg tudnak csinálni az egyetemen, ha meg vannak hozzá az eszközök.

Ezek után beszélgettünk a művégtaggyártás és a mikrofluidika közös jövőjéről - hűtőrendszerekről, folyadékáramról. Ezek után továbbálltam és lesétáltam, hogy megnézzek egy olyan projektet, amire régóta kíváncsi voltam: a bionikus szemüveget.

Mi a bionikus szemüveg? Egy olyan alkalmazást fejlesztenek az egyetemen, ami vakokat segít a mindennapi életben azzal, hogy képi információt hanggal közöl. A képen látható például, hogy egy 2000 forintos felé emeljük a mobiltelefont - a készülék erre hangosan kimondja a bankjegy értékét. Ezt úgy oldja meg, hogy a képen két dolgot keres, a számot és a portrét, és mindkettő megléte esetén mondja ki az értékét. Nagyon jól működik és rengeteg mindenben megkönnyítheti a vakok életét egy ilyen készülék.

Persze nem csak ezt tudja - fejlesztési stádiumban van egy zebrafelismerő is, ami már most is egész jól felismert pár csíkot egy lapon és a jövőben tervezik, hogy ruhák színét is majd felismeri. Persze ennek a végső formája nem egy mobiltelefonos alkalmazás lesz, hanem egy valódi, hordozható szemüveg. 

Ami még izgalmas volt, hogy Misi, aki a laboratóriumban dolgozott, bemutatott egy algoritmust, amivel az "érdekes" dolgokat keresik meg a képen. Számomra ez elsőre érthetetlen volt, hiszen nehéz - ha nem lehetetlen - azt leprogramozni, hogy mi az érdekes. A megoldás pedig abszolút frappáns volt, de elég nehéz lenne elmagyarázni - a lényege az, hogy a dolgokban lévő dolgok az érdekesek, amik rétegeket alkotnak és általában a legalsóbb rétegekben vannak a legérdekesebb dolgok.

Ezek után még volt fél órám Prof. Pinaki Mazumder előadásáig. Úgyhogy visszamentem a laborba Cserey úrhoz, aki nagyon fáradt volt, hiszen ma hajnalig mértek valamit a memristorokkal kapcsolatban és izgatottan mesélte, hogy találtak valami érdekeset, amit úgy gondolnak még senki nem fedezett fel. Ezért érdemes kutatni.

Lementünk végül az előadóterembe és meghallgattuk a Prof. Pinaki Mazumder előadását angol nyelven, aminek egy része a fenti videó első harminc percében megtekinthető, de nehezen érthető, mert nagyon friss kutatási területekről beszél. Nehéz összefoglalni a lényegét, de azt kell megérteni, hogy a számítógépgyártás területén mostanra érünk el egy olyan mérettartományt, ahol már nem alkalmazhatóak ugyanúgy a fizika törvényei, mert új elektromos jelenségek jelennek meg, pl. az előző bejegyzésemben is említett memristor. Mostanság dől el, hogy mi az az alkatrész, ami valóban megújíthatja az egész piacot.

Holnap este egy matematikai témájú előadást fogok meghallgatni az egyetemen, ahol többek között szó lesz a Nagy Fermat-tételről és a Goldbach-sejtésről is, amikről már hallottam és izgalmas lesz egy akademikus szemszögéből látni majd ezeket a problémákat.

A mai napon is rengeteg új információval ismerkedtem meg. A nap eleje hasonlóan indult mint tegnap. Kértem egy látogatói kártyát. Bementem a G20-as épület V8-as szekcióba. Ott találkoztam Tibivel aki a szokásos napi értekezlettel kezdett. Ezen beszélik meg az irodába a munkatársai, hogy mivel is foglalkoznak ezen a napon és mi volt ezelőtt. Ezek után nekikezd a tegnapról fennmaradt projekteknek és elolvassa az újabb e-maileket, hogy miféle panasz érkezett. Volna még egy dolog amit szeretnék korrigálni. Előző bejegyzésemben azt írtam, hogy "fő feladata azonban azokra a motorokra irányul melyekbe már belekerült a motor" ami egy elég értelmetlen mondat. Úgy néz ki elég fáradt lehettem. Szóval valójában azokkal a motorokkal foglalkozik melyekkel az autóba beszereléskor probléma merült fel. Sok száz motor után előfordul, hogy egy-egy hiba csak akkor derül ki, mikor kikerül a gyárból és belekerül az autóba pár országgal arrébb. Egy V8-as motor nagyon bonyolult. Közel 2000-et is meghaladhatja az alkatrészek száma. Itt Győrben a gyár ezekhez a motorokhoz alig készít maga alkatrészt. A nagyobb részét beszállítóktól vásárolják. Így előfordul hogy egyes darabok hibásan érkeznek. Egy motornál a leggyakoribb hiba a tömítetlenség. Más néven valahol, valamiféle repedés található vagy valamilyen érintkezési probléma merül fel.

A mai nap Tibi már komolyabb feladatot is bízott rám. El kellett vinnem egy vízpumpát a mérőlaborba és elmagyaráznom, hogy mit és és miért kell lemérni. Kicsit izgultam főleg mivel másik gyárépületben volt a labor és még csak egyszer voltam ott. Szerencsére persze odataláltam és meg is értették, hogy mit magyarázok nekik.

Ezenkívül ma intéztek nekem egy gyárlátogatást déltől. Csatlakoztam egy velem egykorú iskoláscsapathoz és kis headsettel a fülembe végigmentünk a gyár egyes részein. Nagyon izgalmas volt. A motorgyártási részleget ugyan már ismertem, de az autógyári szekciót nem. Hihetetlenül látványos volt. Rengeteg Audi TT csillogva - villogva mindenfelé. Hol felemelik őket a gyártósoron hogy a munkások alá férkőzhessenek hol meg a földi magasságokba helyezték bele a különböző alkatrészeket. Gyönyörű autók. És persze mikor lekerülnek a gyártósorról akkor egy munkás beleül és már ki is gurul vele a raktárba. Elég maradandó élmény. Ezen a részlegen találkoztam C'monnal aki a TT-k végső tesztelésénél követ valakit. Elég jól megy a sora mert be is ülhet a kocsikba. (Nyugalom nem a volán mögé mert akkor asszem baj lenne). Amúgy azt üzeni hogy a bácsi akinél lakik soha életében nem hallott még az internetről vagy miről. Így sajnos nem tud napi bejegyzéseket írni.

A holnapi nap tovább követem Szabó urat. Majd késő délután hazautazom Pilisborosjenőre, mivel csütörtökön érettségizem. Így 9.én nem írok posztot, de 10.én ismét leutazom ide Győrbe. Holnapra megpróbálok fényképezni párat, de elvileg nem szabad fényképet készítenem a gyár területén. Sziasztok!

Én a hetemet egy tervezőirodánál fogom tölteni. 9-re kellett az irodába érnem, véleményem szerint ez egy jó munkakezdeéi időpont. Az első nap megtapasztaltam azt, hogy milyen rossz a papirmunka (hozzá teszem élveztem).  Egy eéitési engedélyezési tervdokumentáciot állitottunk össze amit kedden el is viszünk Szegedre. Nagyon jó volt mert egy kicsit bele látttam a tervekbe es megismertem azt. A reggel egy kissebb beszélgetéssel indult majd neki vágtam a munkának, délben egy kis pihenő aztan folytatás. Ez egy kicsit monoton volt de azt mondták nekem ez ilyenkor egy jó dolog mert eljutottunk egy olyan pontra amikor lezárult egy szakasz. A délutan kicsit jobban telt mert egy szombathelyi munkához kapcsolódoan volt egyeztetés. A butorok es burkolatok szinvilagarol volt. Lezárva a hetfőt kicsit elfáradtam de a nap végén büszke voltam magamra es nagyon tetszett a munka. 

Vasárnap délután lekocsiztam Győrbe, hogy megnézzem, hogy miként is épül a jövő. Egyik családi ismerősömnél szállásolok aki az Audi V8-as motorrészleg egyik vezetője.

Ma reggel a gyárhoz érve kaptam egy látogatói kártyát és beléptem a gyárterületre. Nem tudom, hogy mire számítottam, de nem arra ami ott várt. A terület leírhatatlanul nagy. Közel 100 focipálya nagyságú a telep egésze. Mindenfelé különálló hatalmas hangárok melyek külön-külön részért felelősek. Vagy jó 15 perc séta után megérkeztem a G20-as épülethez mely a V8 és ennél nagyobb motorokkal foglalkozik. Nehéz leírni hogy milyen belülről de ezen a hihetetlen nagy területen szinte zsúfolva vannak a több méter magas gépek. Minden modern, fehér és elég tiszta. Eleinte számomra átláthatatlan volt a rendszer, de ez a nap végére már megváltozott.

Az Audi győri telephelyéről azt kell tudni, hogy Audi TT-kkel és A3 Cabriókkal foglalkozik. Pontosabban ezek a kész autók hagyják el a gyárat. De a gyár nem csak kész autókat gyárt hanem alkatrészeket is. Így a V8-as valamint nagyobb motorok gyártását a legnagyobb és legerősebb autókba teszik majd bele később így az itt elkészült motorok továbbhaladnak különböző országokba, telepekbe. Azt is megtudtam, hogy nem csak az Audiba teszik bele ezeket a motorokat hanem más márkákba mint pl: Lamborghini vagy Porsche autókba is exportálnak. 

András (családi ismerős kinél lakom) tartott reggel nekem egy kis balesetvédelmi prezentációt valamint pár általánosabb információt elmondott a gyárról. Megismertetett Szabó Tiborral akit követni fogok az elkövetkezendő héten. Az ő munkája sokkal látványosabb mint András vezetőbb beállítottsága. Meglepő volt számomra hogy itt elsősorban a motor alkatrészek összerakása mellett a fő feladat a hibák keresése. Egy motor rengetek teszten kell hogy átmenjen ahhoz hogy utána belekerülhessen az autóba. Tibor fő feladata azonban azokra a motorokra irányul melyekbe már belekerült a motor viszont valamiféle probléma merült fel a későbbiekben. Ezeket a panaszokat vizsgálja ki és keresi a hiba okát valamint megoldását.

Szerintem, mint első napi beszámolóm ezzel most befejezném. Holnap nagyobb belelátással a motor pontos felépítésébe valamint Tibi feladataival kapcsolatos tudásokkal jelentkezem. 

Sziasztok!

Ezen a héten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem robotika laborjának vezető, dr. Cserey György lesz a mentorom. Személyesen egyeztettünk időpontot és a mai napon találkoztunk. Felkészültem előre, hogy nem fogok nagy durranásokat látni, de Cserey úr kifejezetten nyitott volt a különböző kérdéseimre, a művégtag tervezéssel kapcsolatban.

Elsőként arról beszélgettünk, hogy milyen munka folyik a laborban és a tudományos cikkezésről beszélgettünk. Már epochákban szereztem némi rálátást arra, hogy milyen munka előz meg egy tudományos folyóirat elkészítését, azonban jó volt látni hús-vér részletes cikkeket is, illetve az ehhez kapcsolódó bírálati rendszer működését.

Beszélgettünk a memristorokról, mint a labor egyik kevésbé izgalmas kutatási témája. A memristor nem más, mint egy emlékező ellenállás. A jelenséget, hogy valahogy emlékeznie kéne a változtatható ellenállásnak az előző értékeire már 1971-ben megálmodta Leon Chua, de csak 2008-ban "találták fel" ezt az eszközt a HP laboratóriumában. Ennek fő oka a mérettartomány volt, ami azóta jelentősen lecsökkent.

Ezután tüzetesebben megnéztük a robotlábat, amivel lényegében a stabil járás előállítását akarják valahoy modellezni. Működő lábprotézist ugyan már láthattunk (pl. itt 8 perctől, ez a videó még egy számítógépes játék promójához készült), de még mindig sok a gond. Először stabil állapotokon keresztül próbálták a robot járását szimulálni, majd máshogy álltak hozzá a kutatók, dőlésszenzorokat szereltek magukra és megpróbáltak megtanulni járni a robot lábbal - ezzel pedig a robot is megtanult járni. A mozgásuk viszont ezeknek a robotoknak még mindig nagyon durva, "szakaszos", így egy motor segítségével egy másféle aktuátort fejlesztettek ki:

Van még a robotlábon egy szenzor is, aminek segítségével még stabilabb lépéseket tud végrehajtani. Ennek a működését demózza ez a videó: a ráható erő irányát és erősségét mutatja.

Ezután a hét további programjait egyeztettem Cserey úrral, aminek keretében tantárgyi előadásokon is fogok részt venni egészen csütörtökig, illetve egy bionikus szemüveget is megnézhetek.

Végül egy kicsit beszélgettünk arról, hogy mik vannak külföldön ilyen területen, pl. szóba került, hogy a Pentagonban milyen fejlesztések folynak , vagy én akartam volna még ezt a videót megmutatni, ami már tényleg a mostani csúcs a technológiában. Érdekes volt és egy kicsit jobban látom most már milyen nagy falat a témám, de nem olyan vagyok, aki ilyentől megrettenne.